A jó imádsághoz nem kell sok beszéd. Tudjuk, hogy a jó Isten itt van az oltáron, kitárjuk előtte szívünket, és örülünk szent jelenlétének: ez a legjobb ima, bizony ez.

Akkor kell várni jutalmunkat, amikor majd otthon leszünk az atyai házban. Ezért jut ki a jó keresztényeknek itt a földön olyan sok kereszt, ellentmondás, üldöztetés, megvetés, megaláztatás: minél több, annál jobb!

Az alázat olyan, mint a mérleg: minél mélyebbre ereszkedünk az egyik oldalon, annál magasabbra emelkedünk a másikon.

Azt hisszük, hogy ha valaki egy kicsit szereti a jó Istent, azt minden gond és szenvedés elkerüli. Ennyire nem értjük a kereszt értékét és érdemszerző erejét!

Ha jól gyóntál, leláncoltad a sátánt.

Jézus Krisztus készségesen teljesíti a mi akaratunkat, ha mi elkezdjük teljesíteni az övét.

Mint nagyítóüveg a tárgyakat, a Szentlélek nagynak látatja velünk a jót és a rosszat. A Szentlélekkel az ember mindent nagyban lát: látjuk Istenért végzett legkisebb cselekedeteink nagyságát, és látjuk a legkisebb hibák nagyságát.

Nincs két mód Krisztus Urunk szolgálatára, csak egy: úgy szolgálni, amint Ő akarja. Hogy helyesen cselekedjünk, úgy kell tennünk, amint Isten akarja, terveivel teljes összhangban.

Szeretem azokat a kis áldozatokat, amelyeket senki észre nem vesz. Például egy negyedórával korábban fölkelni, egy kicsit virrasztani éjjel és imádkozni; de bizony van, aki csak az alvásra gondol.

Van, akit egyetlen szó kihoz a sodrából. Egy kis megaláztatás fölbillenti bárkáját… Bátorság, testvéreim, bátorság! Eljön az utolsó nap, s akkor mondjátok majd: „Áldott küzdelmek, ti érdemeltétek ki nekem a mennyországot!” – Küzdjünk hát nagylelkűen!

Volt egy ember, ki sosem ment el a templom előtt anélkül, hogy be ne tért volna. Reggel, amikor munkába ment, este, amikor munkából jött, ajtónál hagyott csákányt, lapátot, és sokáig imába merülve maradt az Oltáriszentség előtt. Ennek én nagyon örültem… Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mit mond Krisztus Urunknak a hosszú látogatás alatt? Tudjátok mit felelt? „Ah, plébános úr, nem mondok én neki semmit. Csak nézem Őt, s Ő néz engem!”

Volt egy szent, akinek az evangéliumos könyv képezte minden vagyonát. Kérték tőle, odaadta: „Itt van, szívesen adom, mert ez tanított meg mindent odaadni.”

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

 

A 13. században hazátokat, ugyanúgy, mint az én hazámat a tatárok alapjáig elpusztították. Szent Margit, a királylány, Istentől különös karizmát kapott arra, hogy kovász legyen az újjáépítésben, népe lelki újjáépülésében. S most kell jól értenünk az analógiát a mi korunkkal: az olyan országok, mint a ti hazátok, mindig súlyos erkölcsi, lelki pusztításnak voltak kitéve. S most kovászra van szükség, kovászra a társadalom lelki újjáépítésében; és a fiatalok ez a kovász akarnak lenni. Istentől ezt a karizmát kérik, hogy a magyar nép újjászületésének kovásza lehessenek. Nem tudok egyebet tenni, mint azt kívánni, hogy ez valóra váljék életetekben, hazátokban, a magyar társadalomban. Köszönöm ezt az üzenetet! Köszönöm!

A család eredeti modelljét Istenben kell keresni, életének szentháromságos misztériumában.

A fiatalság nem átmeneti kor, hanem a kegyelem által a személyiség kialakítására adott idő.

A Magyarország és Európa előtt álló feladat nagyobb, mint mindaz, amit anyagi és kulturális erőinkkel megvalósíthatunk. Az imádság ezért életbevágóan fontos.

Amikor az úr Asztalához járulunk, hogy az Ő testével táplálkozzunk, nem maradhatunk közömbösek azokkal szemben, akiknek asztaláról hiányzik a mindennapi kenyér.

Az a közösség, amely szociálisan nem igazságos és nem is akar azzá lenni, saját jövőjét veszélyezteti.

Az Üdvözlégyek ismételgetése a rózsafüzérben Isten gyönyörűségének hullámhosszára hangol minket; ujjongás, csodálat, hódolatteljes meghajlás a történelem legnagyobb csodája előtt.

Mennyire vágytam rá, hogy eljöhessek ide, és az Egyház nevében ünnepélyesen megerősítselek, Krakkó, szeretett városom: nem tévedtél abban, hogy Hedviget századok óta szentként tiszteled! Hálát adok az Isteni Gondviselésnek, hogy megadatott ez nekem – hogy megadatott nekem veletek együtt csodálni azt a személyt, aki krisztusi ragyogással tündöklik, és tanulni tőle, hogy mit jelent: „a legnagyobb a szeretet.”

„Nem vagyok méltó” – ez a tudat szükséges ahhoz, hogy az Úr folytathassa a megváltás művét bennünk és általunk.

Vélemények elbűvölhetik az embert, de meg nem nyugtatják.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Ahogyan a méhecskék átröpülnek a széles mezőkön, hogy elérjék a legkedvesebb virágokat, és ezután fáradtan, de elégedetten, virágporral megrakottan visszatérnek a léphez, hogy csendes munkálkodásban a virágok nektárát az élet nektárává alakítsák, így kell nektek is – miután befogadtátok – megtartanotok szívetekben Isten igéjét. Térjetek vissza a kaptárba; tehát figyelmesen elmélkedjetek, ízleljetek végig minden szót, keressétek a mélyen nyugvó jelentést. Ragyogó világosságban jelenik majd meg, hatalmat ad, hogy megsemmisítse az anyag felé irányuló vonzódásaitokat. A lélek tisztán szárnyalni kezd, hogy szívetek egyre inkább összeforrjon Uratok isteni Szívével.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/02/

Az Egyháznak minden ünnepe szép… a Húsvét, igen, a megdicsőülés…, de a Karácsonyban olyan melegség van, olyan gyermeki báj, amely megindítja egész szívemet.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/12/
Egyszerűségben járjatok az Úr útján és ne háborgassátok a lelketeket.

Gyűlölnötök kell hibáitokat, de ne legyen bennetek bosszúság. Maradjatok meg nyugalomban.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/04/

Ha az Ő akaratában megnyugodva szenvedsz, akkor nem támadod, hanem szereted Őt. Szíved nagyon megerősödik, ha arra gondolsz, hogy a fájdalom idején Jézus maga szenved benned és érted. 
Nem hagyott el téged, amikor elmenekültél előle – miért hagyna akkor magadra most, amikor szenvedéseddel szereteted bizonyítékát adod neki?
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/03/

Ha tőlünk függne, hogy meg tudunk-e állni a földön, akkor már az első fuvallattól biztosan az ellenség kezébe esnénk.

Bízzunk mindig az isteni kegyelemben, és így mindinkább megtapasztaljuk, hogy milyen jó az Úr!
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/08/

Jézus Krisztus mennybemenetele után Mária folyton arra vágyott, hogy újra együtt lehessen szent Fiával. Isteni Gyermeke nélkül a legridegebb számkivetésben érezte magát. Azok az évek a leglassúbb és leggyötrelmesebb mártíriumot jelentették számára. A szeretet mártíriuma égette lassan életét.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/05/
Jézus mindig legyen veletek, és tegyen mind méltóbbá benneteket arra, hogy szeretetéért szenvedni tudjatok.

http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2013/10/

Jézusom, Édesem, hogyan is élhetnék nélküled? Jöjj mindig Jézusom, jöjj, csak Te légy szívemben!
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/07/
Légy résen és ne csüggedj soha, ha lelki betegségben szenvedsz! Ha Isten hagyja, hogy elgyengülj, ez nem azért van, hogy elhagyd magad, hanem hogy visszaállítson az alázatba, és hogy a jövőben figyelmesebb légy.

http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/07/

Nagyon fáj látnom, ha valaki szenved. Vállalnám, hogy akár ököllel szíven üssenek, ha ezáltal megszabadíthatnám őt a fájdalomtól… Igen, így könnyebb lenne nekem.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/01/

Sohasem fogsz siránkozni a támadások miatt – bárhonnan is jönnek -, ha emlékezel arra, hogy Jézust egészen elárasztották azoknak a gonosz embereknek a gyalázkodásai, akiket Ő maga áldott meg. Keresztényi szeretettel fogsz megbocsátani mindenkinek, ha szemed előtt tartod a Mester példáját, aki még keresztre feszítői számára is az Atya bocsánatát kérte.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/09/

Vigasztalódjon, drága asszonyom, vigasztalódjon, mert az Úr karját nyújtja Önnek, és megvédi Önt. Igen, Ő mindenki atyja, de különösen azoké, akik boldogtalanok, és Önnek, aki özvegy anya, még inkább.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/11/

Amikor házat akarunk építeni, egy tégla nem elégséges: egy másik, még egy másik, talán ezer tégla is kell egyenként, mire elkészül a ház. A szegénység nem egyik napról a másikra jön el. A sietség mindent összetör. Az ördög nagyon ravasz: minden hazugság atyja (vö. Jn 8,44). Jézus mondta ezt és nem Teréz Anya. Az ördög a legszebb szándékokkal is rászedhet titeket. Jézushoz is elment, de Jézus megválaszolt neki.

Életünk az Isteni Gondviseléstől függ. Így kell lennie. Ingyen kaptatok, ingyen is adjatok. Nem kell kiiktatnunk ezt a fogalmat: „ingyen”. – Inkább ki kell állnunk mellette. Nem engedhetjük meg, hogy az emberek kiüresítsék a jelentését. . Egyszerűen és mindig ingyen kell tennünk mindent. Maradjatok meg egyszerűeknek; ne keressetek soha felesleges és szükségtelen dolgokat.

Ha a kánai menyegzőn nem tették volna meg azt az egyszerű dolgot, amit Jézus mondott nekik, hogy teletöltik vízzel a korsókat és fölszolgálják a vendégeknek, akkor nem ismerhettük volna föl örvendezve Jézus szeretetét anyja iránt és az anya hitét fiának hatalmában.

Íme a buzgóság jelei: – határtalan és féktelen munkakedv; – minden alkalom megragadása a lelki segítségnyújtáshoz; – az Ige állandó, szakadatlan tanítása; – minden egyes léleknek a legmagasabb értékkel való felruházása, hiszen Üdvözítőnk azt állította: „Az Evangélium a szegényeknek hirdettetik” (Mt 11,5).

Jézus olyan gyenge, semmit sem tud tenni, mert teljesen magára hagyták. És ugyanígy a kereszten is: nem mozdulhat, megint tehetetlen. És végül az Oltáriszentségben: ez a teljes megadás.

Jézus visszafoghatta ugyan az emberekkel való együttérzését, de amikor látta, hogy éhesek és fáradtak, akkor csillapította éhségüket. Könnyű beszélni a szegényekről, a szegénységről, de milyen kevéssé is ismerjük azt valójában! Hiszen mindenünk megvan, amit csak, kívánunk. Így sohasem fogunk nagy dolgokra hívatni.

Kiválasztattunk. Miért? Nem tudom. Nekem és nektek hiteles szenteknek kell lennünk. Tanuljátok meg az alázatot, végezzétek a legszerényebb munkákat a legnagyobb alázattal, mindent Jézusért. Szeretni akartok? Legyetek alázatosak Ha alázatosak vagytok, nem kell aggódni értetek. Legyetek mindig a Szűzanyával, Őt hívjátok magatokba. Az alázat nem a könyvekből, hanem a megaláztatások elfogadásából születik, terem: Isten ajándékai ezek, nem pedig kínnak, gyötrelemnek adattak. Ha örömmel fogadjuk, segítenek majd szentekké válni, hasonlóvá válni Jézus „szelíd és alázatos” Szívéhez.

Mária az IGEN-jével az Úr szolgálóleányává tette magát. Ezután sietve elindult, hogy szép alázata valóra váljon, tettekben jelenjen meg, hogy a Keresztelőt váró Erzsébet unokatestvérénél szolgálóleányi munkát végezzen. Tudjuk, mit tett az Ő alázata a megszületendő gyermek érdekében: „örömtől kiáltott fel” anyja méhében. Ő volt az első emberi lény, aki fölismerte Jézus eljövetelét, és anyja örült ennek.

Minden emberi lény visszavágyik Istenhez. „Lelkem szomjazik Istenre” (Zsolt 42,3). A keresztények tovább mennek: ők nemcsak vágyakoznak Isten után, hanem ott van közöttük állandó jelenlétének kincse is. Számunkra nemcsak ez adatik meg, hanem részesülhetünk abban az örömben is, hogy közelebb kerülhetünk Hozzá, amikor a szentáldozásnál magunkhoz vesszük Őt.

Newmann bíboros írja: „Segíts, hogy árasszam illatodat, amerre csak járok. Tedd, hogy szavak nélkül szóljak, tetteken keresztül beszéljek, a vonzás erejével, cselekedeteim elsöprő hatásával, a szeretet teljességével, amelyet szívem táplál irántad.”A béke jegyében munkálkodunk.

Osztatlan szerelem és szeretet az egyetlen Istennek – próbáljátok jól megérteni, felfogni és befogadni, mit is jelent ez. Mi nagyobb dolgokért teremtettünk. Lehet csalni, hamisnak lenni tettekben és szavakban. Ne engedjétek, hogy érzelmeitek és vágyaitok letérítsenek utatokról… Tisztának kell lenni bent, belül: ez … igen; ez … nem. Nincsen „de”, ha Istennel vagyunk. Amikor Szent József megértette, hogy Mária gyermeket várt, nem mondta: „De…”

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7