A jó keresztény diadalszekéren járja végig a világ útját. Angyalok vonják a szekeret, s Krisztus Urunk kormányozza; a szegény bűnös viszont be van fogva saját életének kocsijába, a sátán ül a bakon, és hatalmas ostorcsapásokkal hajtja előre.

Amikor távoztok a földről, minden úgy marad, ahogyan volt; nem visztek el semmit. Ám ha az ember a földhöz tapad, nem esik jól az elválás!… A mi a legfontosabb célunk Istenhez jutni; egyes-egyedül ezért vagyunk a földön.

Annyira nem szabad elfeledkeznünk Isten jelenlétéről, amennyire nem felejthetünk el lélegezni.

Az Istennel egyesült lélekben mindig tavasz van.

Ha a feszületre néznék, amikor a jó Istent meg akarjuk bántani, hallanánk Krisztus Urunkat, amint a lelkünk mélyén szól: „Hát te is ellenségeim közé akarsz állni? Újból keresztre akarsz feszíteni?”

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy… Ó mily jó, gyermekeim, hogy Atyánk van a mennyben!
Jöjjön el a te országod! … Ha én uralomra juttatom szívemben a jó Istent, Ő uralomra segít engem a maga dicsőségében.
Legyen meg a te akaratod… Semmi sincs, ami oly vigasztaló és oly tökéletes volna, mint megtenni Isten akaratát. Hogy jól elvégezzük dolgunkat, mindent úgy kell tennünk, amint Isten akarja, teljesen összeforrva szándékával.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma… Két részből állunk: testből és lélekből. Kérjük a jó Istent, hogy táplálja szegény „hullánkat”, és Ő azzal felel, hogy előteremt a földön mindent, ami csak megélhetésünkhöz szükséges. De kérjük, hogy táplálja lelkünket is, amely szebb minden másnál.
Istenem bocsáss meg nekünk, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. A jó Isten csak azoknak fog megbocsátani, akik maguk is megbocsátottak: ez törvény. Akadnak, akik annyira viszik az ostobaságban, hogy nem mondják a Miatyánknak ezt a részét: mintha Isten nem látna a szívük mélyére, hanem csak az ajkak mozgását figyelné.
Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts mega gonosztól. Ha jól elmélyednénk Isten jelenlétében, könnyű volna ellenállni a kísértőnek. Sosem vétkeznénk, ha élne bennünk a gondolat: lát az Isten.

Mihelyt felebarátunkat gyűlöljük, Istennel találjuk szemben magunkat, és ellenünk fordul.

Milyen gyönyörű szép is az, hogy Krisztus Urunk az átváltoztatás után éppen úgy jelen van itt, mint az égben! Ha az ember jól megértené ezt a titkot, meghalna a szeretettől. Isten kímél minket, mert gyöngék vagyunk.

Minden reggel ezt kellene mondanunk: „Istenem, küldd el nekem Lelkedet, hogy megismertesse velem: ki vagyok én, és ki vagy te!”

Ne felejtsétek, hogy igen kedves ima Isten előtt, ha kérjük a Szent Szüzet, ajánlja fel megkínzott, csupa vér isteni Fiát az örök Atyának a bűnösök megtéréséért. Ez a legjobb ima, amit végezhetünk, hiszen végeredményben minden imának Jézus Krisztus nevében és érdemei miatt van értéke…

Nem képes ez a föld kielégíteni a halhatatlan lelket, mint ahogy nem képes jóllakatni egy falat kenyér a kiéhezett embert.

Nézzétek a királyokat, uralkodókat, a föld nagyjait: bővében vannak a gazdagságnak, de elégedettek-e? Ha szeretik a jó Istent, igen, különben nem, nincsenek megelégedve. Én úgy találom, hogy nincs szánalmasabb a gazdagoknál, ha nem szeretik a jó Istent.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

A fiatalság az emberi élet személlyé válásának az időszaka, egyben pedig a közösségi emberré válás ideje is. A fiatalok, fiúk és lányok egyaránt tudják, hogy másokért és másokkal kell élniük, tudják, hogy életüknek akkor van értelme, ha ajándékká válik a felebarát számára.

A kultúra mindig magában foglalja az ember bizonyos tiltakozását az ellen, hogy létét pusztán dologi vagy tárgyi szintre redukálják.

A megbocsátás összeegyeztethetetlen a haragtartással és a bosszúvággyal, de nem az igazságossággal. Az igazi béke valójában az „igazságosság műve” (vö. Iz 32,17)

A tegnap bukásainak beismerése a hűség és a bátorság tette, amely segít erősíteni hitünket, s figyelmesebbé és készségesebbé tesz a ma nehézségeinek és kísértéseinek leküzdésére.

A tudományok és technika fejlődése napjainkban csodálatos, ám egyúttal félelmetes lehetőséget is ad az ember kezébe.

A világ időnként lehet számunkra veszélyes, fenyegető természeti erő – ez igaz –, de abban az emberben, aki a hitből és reményből él, működik a Lélek ereje, amely által képes szembenézni a világ fenyegető erőivel. Péter tudott járni a vízen a gravitációs törvényt legyőzve, mivel Jézus szemébe nézett. Amikor kétsége támadt, amikor elveszítette a személyes kapcsolatot Mesterével, süllyedni kezdett, és Jézus szemrehányással illette: „Miért kételkedtél, kicsiny hitű?”(vö. Mt 14,31). Péter példáján látjuk, milyen fontos a lelki életben a Krisztussal való személyes kapcsolat, amelyet szüntelenül fenn kell tartanunk, el kell mélyítenünk. Milyen formában tehetjük ezt? Mindenekelőtt az imádság által. Kedveseim, imádkozzatok, és tanuljatok imádkozni; olvassátok Isten Igéjét és elmélkedjetek róla, erősítsétek kapcsolatotokat Krisztussal a Bűnbánat és az Eucharisztia szentsége által…

Az embernek szüksége van a szépségre.

Ha igaz is, hogy hierarchikus értelemben az apostolok utódai, tehát férfiak vezetik az Egyházat, kétségtelen, hogy karizmatikus értelemben a nők hatása nem kisebb benne, sőt talán még nagyobb. Kérlek, gondoljatok gyakran Máriára, Krisztus édesanyjára!

„Ne féljetek!” Először akkor buzdítottam így az embereket, amikor elfoglaltam Szent Péter Trónját. Krisztus gyakran biztatta így az embereket, akikkel találkozott. Az angyal így szólt Máriához: „Ne félj, Mária” (Lk 1,30). Ugyanezt mondta Józsefnek is: „József, Dávidnak fia, ne félj” (Mt 1,20). Krisztus ezt mondta az apostoloknak, Péternek, több alkalommal is, s különösen a feltámadása után. Hangsúlyozta: „Ne féljetek!”. Érezte ugyanis, hogy féltek.

Olyan kereszténységre van szükség, amely mindenekelőtt az imádság művészetében tűnik ki. Meg kell tanulnunk imádkozni, újból és újból el kell sajátítanunk ezt a művészetet.

Születésünktől kezdve szüntelenül közeledünk halálunk felé, idős korban azonban évről évre egyre inkább érezzük annak közelségét, hacsak nem kerüljük akarattal ezeket a gondolatokat és érzéseket. A Teremtő úgy alkotta meg az embert, hogy idős korára szinte természetes módon megbarátkozzon a halállal.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

– Atyám, Ön annyira jó!
 – Én nem vagyok jó, csak Jézus jó. Nem tudom, hogy ez a ferences ruha miért is nem hagy el engem? A föld utolsó bűnözője ugyanolyan jó, mint én.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/07/

Az üdvösség eléréséhez át kell kelni a mindig pusztulással fenyegető, viharos tengeren. A Kálvária a szentek hegye. Onnan lehet átlépni egy másik hegyre: a Tábor hegyére.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/02/
Édes Szűzanyám, én jobban szeretlek téged az ég és a föld minden teremtményénél… úgy értem, Jézus után… nagyon szeretlek.

http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/05/
Erősnek kell lennünk, hogy naggyá válhassunk. Ez a mi kötelességünk. Az élet harc, és nem vonhatjuk ki magunkat belőle. Győzedelmeskednünk kell.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/04/
Gyermekeim, ha nem teljesítitek kötelességteket, minden hasztalan! Meghalni is jobb.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/11/

Igen, keresni kell a magányt, de felebarátainkat mindig szeressük!
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/08/

Isten jósága nemcsak hogy nem utasítja el a bűnbánó lelkeket, hanem még a megátalkodott lelkeknek is a keresésére indul.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/12/
Két dologért kell könyörögnünk állandóan édes Urunkhoz: növelje bennünk a szeretetet és a félelmet. A szeretet az Úr útjain röpít bennünket, a félelem pedig megmutatja, hova lépjünk. A szeretet minden dolgot megmutat nekünk e világon, a félelem viszont rámutat mulasztásainkra. Ha majd a szeretet és a félelem egymásba forr, nem engedhetünk többé az evilági dolgok csábításainak.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/09/
Megrendülten nézünk arra a csodálatos titokra, amely Jézus szívét teremtményeihez vonzza. Tekintsünk hatalmas leereszkedésére; emberi testet öltött, hogy nyomorult földi életet éljen közöttünk. Szedjük össze elménk minden erejét, hogy méltóképpen végiggondolhassuk apostoli cselekedeteit, hogy föl tudjuk idézni szenvedésének és mártíriumának szörnyűségeit, hogy imádjuk vérét, amelyet az utolsó cseppig odaadott az emberiség megváltásáért. Alázatos hittel és ugyanazzal a lángoló szeretettel, amely az Ő szívében ég lelkeink iránt, hajtsuk lába elé tisztátalan fejünket.

http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/06/

Mondjuk teljes meggyőződéssel, az igazság hitével:
– Én lelkem, kezdj el ma jót cselekedni, mert mindeddig semmit sem tettél.
Úgy tegyünk mindent, hogy az Isten jelenlétében járunk. – Isten lát engem – ismételjük ezt többször magunknak. És látásában meg is ítél. Tegyünk úgy, hogy mindig csak jót lásson bennünk.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/01/

Nem akarjuk elhinni, hogy a szenvedésre szüksége van lelkünknek, hogy a keresztnek mindennapi kenyerünknek kell lennie. Ahogyan a testnek szüksége van táplálékra, úgy van szüksége a lelkünknek a keresztre nap mint nap, hogy tisztuljon és kiváljon a teremtmények közül. Nem akarjuk megérteni, hogy kereszt nélkül Isten nem akar és nem tud sem üdvözíteni, sem megszentelni bennünket, és minél inkább magához vonz egy lelket, annál jobban megtisztítja a kereszt által.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/03/
Véssétek emlékezetetekbe, hogy Isten bennünk van, amikor a kegyelem állapotában vagyunk, és úgymond kívül van akkor, amikor bűnben vagyunk. Angyala azonban nem hagy el bennünket soha… Ő a legőszintébb és legbiztosabb barátunk, ha rossz életmódunkkal igaztalanul meg nem szomorítjuk.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2013/10/

A böjt idején fordítsatok különös figyelmet a bűnbánatra és az elégtételre. Jézus mondta, hogy a bűnbánatra szükség van az ördög, a világ és a test legyőzéséhez. Szeressetek imádkozni! Napközben gyakran érezzétek szükségesnek az imát, és ne fáradjatok bele az imádságba.

A kis Bernadett főnöknője irigy volt, és azt kérdezte: „Miért téged választott a Szűzanya?” De Bernadett sohasem sértődött meg és sohasem válaszolt: mindig vakon engedelmeskedett. Ne szalasszátok el tehát a felkínálkozó alkalmakat! Jelentéktelen dolgoknak tűnhetnek, de Isten számára semmi sem jelentéktelen.

A Szűzanya nagysága alázatában áll. Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy Jézus oly szoros egységben élt vele. Mintha csak azt kívánná, hogy egyetlen dolgot tanuljunk meg: szelídnek és alázatos szívűnek lenni.

Az Ő számára mindannyian becsesek vagyunk, hiszen Ő választott titeket, nagy szeretettel. Miért titeket? Mások talán jobban cselekedtek volna nálatok és nálam is. Azt hiszem, hogy Isten nagyságát kicsiny semmiségeken át kívánja megmutatni. Legyünk képesek szilárdan elhatározni: alázatosak leszünk, mint Mária. Szentek, mint Jézus.

Egy orvos azt mondta nekem egyszer, hogy meglepődött, amikor a hívők között szokatlan halálfélelmet tapasztalt. Azt hiszem, ez azért van, mert magas ideálokat állítottunk magunk elé, és félünk attól, hogy azok kiüresednek. Ha az igazgyöngy példáját át tudjuk ültetni életünkbe: ha igazán fölfedezzük ezt a gyöngyöt, ha mindent eladunk és megvesszük azt a földet, ahol az a gyöngy van, akkor semmitől sem kell félnünk halálunk óráján, amikor Jézussal találkozunk.

Elmélkedjünk nagy odaadással Urunk szenvedésén és vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy megláthassuk, mi okozta Jézus szenvedését! Ezen elmélkedtem ma reggel. Ki fogom javítani hibáimat, és hogy jobban részesülhessek Jézus szenvedésében, elégtételre szánt cselekedeteimet megkétszerezem. Szigorú ellenőre leszek szememnek. Csak tiszta gondolatokat fogadok szellemembe, nagy figyelemmel tartom meg a szív csendjét, hogy abban meghallhassam Isten erősítő szavait, és teljes szívemből erőt meríthessek, hogy megvigasztalhassam a szegények szenvedéseiben rejtőzködő Jézust.

Hogyan kell megtanulni imádkozni? Nehéz imádkozni akkor, ha a szívben nem honol csend, mert Isten a szív csendjében szólal meg, és csak ezután, szívünk teljességéből születhet meg bennünk a hang.

Jézus szeretetért átdöfött szíve emlékeztet bennünket arra a hatalmas kegyelemre, hogy az Oltáriszentségben az Ő Testében és az Ő drága Vérében részesülhetünk. Nagyon hiányzik a szeretet. Jézus szíve ezért van átdöfve. Amikor a szeretet ellen vétünk, az Ő szívét döfjük át. Emlékezzünk arra, amit Urunk Alacoque Szent Margitnak mondott: a legnagyobb fájdalmat választottainak gondatlansága, mulasztása okozza.

Június havában vegyük a fáradtságot, hogy a szeretet élő példái legyünk. Egyesüljünk mindannyian, hogy megszabaduljunk minden szeretetlenségből fakadó kritikától, gondolattól, vagy cselekedettől, hogy Jézus Szent Szíve vigaszra és elégtételre leljen bennünk.

Kérjük Máriától, hogy Szíve szívünkben éljen. Szép, tiszta és szeplőtelen, szeretettel és alázattal teljes Szíve dobogjon szívünkben, hogy magunkhoz vehessük és be tudjuk fogadni Jézust az Élet Kenyerében, és úgy szerethessük Őt, ahogyan Mária szereti. Legyünk képesek meglátni és megszeretni Őt a legszegényebbek szenvedő arcában, tekintetében.

Ma reggel az Ő irgalmas szeretetéről elmélkedtem. Szeretném, ha ti is megtennétek ezt. Gondoljatok többször Rá, és találjátok meg magatokat az imádságban. Lelkiismeret-vizsgálat előtt kérjétek: „Jézus, aki szeretetben égsz értem, lobbantsd lángra szívemet!”

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7