A jó Isten boldoggá akar tenni minket, és mi nem akarjuk! Elfordulunk tőle, és a sátánnak adjuk magunkat! Menekülünk barátunktól, és utána megyünk hóhérunknak!…

A mi hitünk csak olyan háromszáz mérföldes messzeségből lát; mintha a jó Isten a tenger túlsó partján volna. Ha olyan eleven, átható hitünk volna, mint a szenteké, úgy látnánk Krisztus Urunkat, mint ahogy ők látják.

A világ fiai szomorúak, ha van keresztjük, a jó keresztények meg szomorúak, ha nincs. A keresztény úgy ál a keresztek között, mint hal a vízben.

Amikor úton vagyunk és templomtornyot veszünk észre, meg kellene dobbannia a szívünknek, mint ahogy a hazatérő családatya szíve megdobban otthona láttára, ahol szerettei laknak. Bár ne tudnánk levenni róla tekintetünket!

Egyedül azok boldogok ezen a világon, akiknek lelkében az élet szenvedései között is ott a béke: ők megízlelik Isten gyermekeinek boldogságát. Édes lesz minden kín, ha együtt szenvedünk Krisztus Urunkkal!

Ha valaki semmit sem tud adni egy betegnek, azért még meg tudja látogatni, mondhat neki néhány vigasztaló szót, imádkozhat érte, hogy hasznára váljék a betegség. Isten szemében mindez nagy és drága dolog, csak szeretet vezesse tetteinket.

Íme, egy jó életszabály: csak olyasmit tenni, amit nyugodtan fölajánlhatunk a jó Istennek. Nem ajánlhatunk föl neki rágalmazásokat, gyalázkodást, igazságtalanságot, haragtartást, káromlást, tisztátalanságot, hiúságot… Pedig a világban szinte mást sem tesznek.

Isten parancsolatai tanítások, amelyeket azért ad, hogy el ne tévesszük a mennyország útját. Olyanok ezek, mint az utcanevek és útjelzések.

Lelkünknek az az ima, ami földnek az eső. Trágyázzátok a földet, ahogy csak akarjátok, ha nincs eső , nem ér az egész semmit!

Mily nagy vagy te, ó lelkem, hiszen egyedül Isten képes kielégíteni!…

Nem Isten vet a pokolra, hanem magunk váltjuk meg ott a helyünket, a bűneinkkel.

Vannak, akik azt mondják: „Ezt a bűnt még elkövetem. Négyet meggyónni nem kerül többe, mint hármat.” Olyan ez, mintha a fiú azt mondaná édesapjának: „Adok négy pofont, nekem annyiba kerül, mintha egyet adnék; aztán majd visszajövök bocsánatot kérni.”

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

 

A fejlett országokban néha erőteljes propaganda folyik a tisztán haszonelvű értékek mellett, az ösztönök féktelen kiélésére, és az élet kiélvezésére serkentve. Ez az ember számára megnehezíti, hogy felismerje és elfogadja az emberi lét értékeinek helyes sorrendjét.

A háború valójában az ember szívében születik, az emberében, aki bűnt követ el.

Az evangéliumi ifjú nem hallgatott Jézus hívó szavára, amikor Ő szeretettel rátekintett, és így szólt hozzá: „kövess Engem!”. Ez az ifjú azért nem követte Jézust, mert mint olvassuk, „nagy vagyona volt” (vö. Mk 10,21-22). Vágya, hogy megőrizhesse mindazt, amije volt, akadályozta őt. Az a vágy tehát, hogy valamije legyen, hogy minél többet birtokolhasson, megakadályozta abban, hogy ő maga „több legyen”.

Ha az ember lelkileg nem „süket és néma”, a gondolkodás, a tudomány és a tapasztalat minden mozdulata a Teremtőre emlékezteti, Isten utáni vágyat ébreszt szívében, amely vágy gyakran rejtett, esetleg elnyomott, de kiolthatatlan.

Ha megfelelő módon ajánljuk a rózsafüzért, bizonyos vagyok benne: a fiatalok képesek lesznek újra meglepni a felnőtteket azzal, hogy magukévá teszik, és az életkoruknak megfelelő lelkesedéssel végzik ezt az imádságot.

Krisztus tisztán látja a bűn súlyosságát, és szenved miatta. Egyedül Ő – aki látja az Atyát és emiatt teljes öröm tölti el – egyedül Ő méri fel, végső fokon mit is jelent ellenállni a bűn révén Isten szeretetének. Passiója mindenek előtt és sokkal inkább a lélek, mint a test kegyetlen szenvedése.

Legmélyebb valóságában minden papi hivatás nagy titok, ajándék, mely végtelenül felülmúlja az embert. Mi papok, mindannyian nagyon határozottan tapasztaljuk ezt egész életünkben. Ezzel a mérhetetlenül nagy ajándékkal szemben szüntelenül érezzük saját kicsinységünket, hiányosságainkat. A hivatás az Isteni kiválasztás titka.

Mindaz, ami összeköt, egyesít bennünket, mindenek ellenére erősebb és mélyebben van annál, ami elválaszt. Ez a tudat arra indít bennünket, hogy mélyebbre merüljünk a keresésében, ami nagy erőfeszítést igényel egymás megismerése, a kutatás, a teológiai párbeszéd, az ima és elmélkedés terén.

Napjainkban sajnos úgy tűnik, a nagyon hatásos hírközlő eszközök különféle programjai a családok szétzilálására törekszenek.

„Öltsétek magatokra az új embert!” (vö. Ef 4,24), úgy, ahogy ezt ezer éve őseitek tették, amikor Szent István vezetésével megtértek a pogányságból! Jól ismeritek hazátok történelmét és tudjátok, mennyi veszély fenyegette hosszú történelme során. A nemes magyar nép, mindennel dacolva, hűséges maradt, mert a döntő pillanatokban, még a nagy tragédiák közepett is, sikerült megújulnia a hitben és a keresztény életben.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Állhatatos türelemmel végezd az elmélkedés szent gyakorlatát; elégedj meg először kis lépésekkel, hogy aztán majd futhass vagy inkább röpülhess. Légy engedelmes! Ez sohasem kis dolog a lélek számára, amely Istent választotta eledeléül. Nyugodj bele abba, hogy most még kicsi méhecske vagy, akiből nemsokára mézet készítő nagy fürge méh lesz. Légy mindig szeretetteljesen alázatos Isten és az emberek előtt, mert Isten valóban ahhoz szól, aki alázatos szívű.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/02/
Az ördög olyan, mint egy megláncolt dühös kutya: addig tud támadni, ameddig a lánca engedi.
Maradj hát tőle távol. Ha túl közel mész hozzá, beléd harap és megfog.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/04/

Emlékezz, hogy a tökéletesség tengelye a szeretet. Aki szeretettel él, Istenben él, mert Isten – szeretet, ahogyan az Apostol mondta.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/07/
Gondolj arra, hogy Isten mindent lát!
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/01/
Ha Isten elvenné tőlünk mindazt, amit adott, itt maradnánk rongyainkkal.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/08/

Igen, én szeretem a keresztet. Csak a keresztet. Szeretem, mert mindig ott látom Jézus vállán.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/03/
Isten odaadta nekem szegény húgocskámat, majd elvette tőlem. Áldott legyen az Ő szent neve. Így kiáltok föl, és így nyugszom meg, így merítek elegendő erőt, hogy ne roskadjak össze a fájdalom súlya alatt. Ti is nyugodjatok bele Isten akaratába, és hozzám hasonlóan nektek is enyhülni fog majd fájdalmatok.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/11/
Lépj elő, ó, Uram, és erősítsd meg kegyelmeddel azokat akiket rám bíztál és ne engedd hogy valaki is elvesszen közülük, elhagyja a nyájat. Ó, Istenem, ó, Istenem!… Ne engedd, hogy veszni induljon örökséged!
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/09/
Mindig, mindenben, minden körülmények között alkalmazkodj Isten akaratához! Ne félj! Ez a biztos út, amelyen át a mennybe juthatsz.

http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/05/
Ne légy keserű, sem sértődékeny, de szabadulj meg minden hibától; légy szelíd, jószívű, kedves, békés. Szerezz örömöt másoknak.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/12/
Nem szabad elveszíteni a bátorságot! Ha a lélek mindent megtesz azért, hogy javuljon, az Úr végül megjutalmazza, és egyszer csak kivirágoztat benne minden erényt, és olyan lesz, mint egy virágba borult kert.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2013/10/

Szeretet nélkül élni olyan, mint megsebezni Isten szemét. Semmi sem érzékenyebb, mint a szem. 
Szeretet nélkül élni olyan, mint vétkezni a természet ellen.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/07/

A bűnösöket legegyszerűbben saját életünk tanúságtételével téríthetjük meg. Azzal a szellemmel, amellyel választ adunk isteni küldetésünkre; teljes odaadásunkkal, nagylelkű és boldog szolgálatunkkal, azzal a szeretettel, amelyet egymás iránt táplálunk, és a szegények között is legszegényebbek iránti apostoli buzgósággal. Így teszünk tanúbizonyságot Krisztus szeretetéről.

A legnagyobb felajánlás, amit csak tehetünk, a gyöngéd szív. Akarjatok Krisztus hiteles munkatársaivá válni: Jézus személy szerint választott bennünket és mekkora öröm, hogy szeretetszolgálatunk által minden pillanatban szoros kapcsolatban lehetünk vele!

„Az én testem valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem lakik és én őbenne.” (Jn 6,55-57) Többet már nem tehetett Jézus értem, minthogy testét ételként adta nekem. Nem, még Isten sem tehet ennél többet, nem nyilváníthat ki ennél nagyobb szeretetet.

Az igazi engedelmességet életünk minden napján gyakorolnunk kell. Ma sok-sok különvált család van, mert nincs meg az engedelmesség; férj és feleség, szülők és gyermekek nem adják át magukat egymásnak. A fiatalok szabadok akarnak lenni, hogy mindent saját tetszésük szerint tegyenek. Azért van családjainkban annyi összeütközés, baj és összevisszaság, mert mindenki azt szeretné csinálni, amit akar.

E nagyvilágon Jézust oly kevésé szeretik: nincs számára hely; ma éppúgy nincs, mit akkor. Lássátok meg Őt az Oltáriszentségben. Szögezzétek a fényre tekinteteteket, szíveteket közelítsétek Isten Szívéhez. Kérjétek Tőle a kegyelmet, hogy szerethessetek, és hogy legyen bátorságotok szolgálni Őt.

Emlékezzetek az Evangélium ama jelenetére… Nagyon sok ember volt az esküvőn… Mégis csak a Szűzanya vette észre, hogy fogyóban van a bor. Rosszul érezte magát z ifjú pár miatt, és meg akarta menteni őket a megaláztatástól, hogy nincs elég boruk a vendégek számára. És mit tett akkor? Nem csapott zajt, nyugodtan elhagyta a szobát (mert zsidó ünnepeken férfiak és nők külön voltak), odament Jézushoz, és egyszerűen azt mondta neki: Nincs több boruk” (Jn 2,3) Lássátok Mária szeretetét, ahogyan figyeli, mire van szüksége másnak, és amilyen gyöngéden szólt Jézushoz: védtelenül állt ott a válaszra várva.

Hányszor beszélünk mások hibáiról a hátuk mögött, hányszor teszünk megjegyzéseket azokra, akikkel együtt dolgoztunk… Nem meggyónni kell ezt, hanem megbeszélnünk egymás között. Amikor tudomásomra jut, milyen szenvedést okoznak a vég nélküli megjegyzések és tapintatlanságok, mindig Urunkra gondolok, aki azt mondta a bűnös asszonyt körülállóknak: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek.” (Jn 8,7). Tudjátok jól mi történt: mindannyian elsomfordáltak, mert tudták, hogy Jézus ismeri bűneiket. Amikor szeretetlenül beszélünk valakivel szemtől szembe vagy a háta mögött, amikor fölhánytorgatjuk régi bűneit – halljuk meg akkor Jézust, aki hozzánk is szól: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek.”

Kerüljünk a lehető legközelebb Jézus Szívéhez és határozottabb szerelemmel újítsuk meg fogadalmainkat. Mondjuk együtt Szent Ágnessel és Goretti Szent Máriával: „Meghalni igen, bűnt elkövetni soha.” Napi imánk közben ismételjük gyakran: „Jézus Szívének tisztasága, tisztítsd meg az én szívemet.”

Ma jókívánságaimat küldöm mindannyiótoknak: ismerhessétek föl egymást a kenyértörésben, szeressétek egymást az Élet Kenyerében, és szolgáljátok egymást az Ő szegényeiben. Őt magát szolgálva.

Milyen hatalmas felelősség hárul mindannyiunkra! Az emberek a legalázatosabb munkában testet öltött szeretetet kívánják látni.

Mit jelent nektek a keresztény élet, bármi legyen is az? Szeretitek? Megbecsülitek? Szerelemmel éltek-e benne? Életetek, örömmel, várakozással, Isten iránti mély hálával teljes azért, amit Ő nektek adott? Valóban boldogok vagytok?

Valóban úgy megyek a szegények közé, mint az Úr szolgálója, Jézussal betelten, mindig készen arra, hogy adakozzak nekik? Örülök annak, amit a szabadon választott szegénység ad nekem?

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7