A hitében jártas embernek mindig van két útmutatója: a jótanács és az engedelmesség.

A pokol gyökere Isten jósága. A kárhozottak ezt mondogatják: „Ó ha Isten nem szeretett volna bennünket annyira, nem gyötrődnénk most így, elviselhetőbb lenne a pokol…” De mert ennyire szeretett, elviselhetetlen ez a szenvedés!

Aki bűnben áll, állati szokásokat és tulajdonságokat ölt magára. Az állat, amelynek nincs esze, nem ismer mást, csak az ösztönét; ugyanígy van az ember is, ha állatokhoz teszi magát hasonlóvá: elveszti az eszét, és „hullájának” indulataitól engedi magát vezetni.

Ha egy kárhozott egyetlenegyszer tudná mondani: „Istenem, szeretlek!” – nem lenne többé kárhozott… De jaj, ez a szegény lélek elveszítette a képességét a szeretetre, pedig egykor megkapta, de nem tudta felhasználni. Szíve olyan, mint a kisajtolt szőlőfürt: nincs benne többé boldogság, béke, mert nincs benne szeretet!…

Íme, mily nagy a pap hatalma! A pap szava Istenné változtat egy darabka kenyeret. Ez több, mint világot teremteni.

Istentől szeretve, Istennel egyesülve élni! Élni Isten jelenlétében, élni a jó Istenért: milyen szép így az élet!… És milyen szép a halál!

Mit gondolnátok egy ember láttára, aki rőzsét gyűjt és máglyát rak belőle, s amikor kérdezik, hogy mit csinál, így válaszol: „Tüzet készítek, hogy elégjek rajta.” És mit mondanátok, ha ez az ember a tűzhöz lépne, és a lángokba vetné magát?… – Pedig a bűn elkövetésével ugyanezt tesszük!

Ó, gyermekeim! Mily hálátlanok vagyunk mi! A jó Isten nagyon komolyan boldoggá akar tenni minket! Csakis azért adta parancsait.

Semmi sincs olyan szép, mint a tiszta lélek! Ha az emberek ezt megértenék, nem veszíthetnék el tisztaságukat.

Testünk a pusztulás és a halál edénye; mégis inkább azon vagyunk, hogy ezt a testet elégítsük ki, mint hogy lelkünket gazdagítsuk, amely pedig olyan nagy, hogy semmi sincs hozzá fogható, semmi, de semmi.

Valahányszor lemondunk a magunk akaratáról, hogy valaki másénak engedelmeskedjünk, ha ez nem ütközik Isten törvényébe, nagy érdemeket szerzünk, amelyek egyedül Isten előtt ismeretesek.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

A dolgok legmélyén a kultúra mély válsága húzódik meg, amely megkérdőjelezi a tudás és az etika alapjait, s egyre nehezebbé teszi az ember megértését, valamint kötelességeinek és jogainak világos felismerését.

Amikor 1978. október 22-én a Szent Péter téren kimondtam, hogy „Ne féljetek!”, még nem tudhattam, hogy milyen jövő vár rám és az egész Egyházra. Nem az ember, hanem a Szentlélek mondatta velem ezeket a szavakat, akit Krisztus ígért meg az apostoloknak, mint Vigasztalót. Az évek során pedig számtalanszor megismételtem különböző körülmények között. Miért nem kell félnünk? Mert Isten megváltotta az embert.” Mert úgy szerette isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Krisztus keresztjének és feltámadásnak ereje sokkal nagyobb minden rossznál, amitől az embernek félni lehetne vagy kellene.

Az emberiség csodálatos eredményeket ért el, de úgy tűnik, közben elvesztette a végső valóságok és saját életének értelmét.

Az időskor mintegy az élet megkoronázása. A betakarítások ideje. Ilyenkor aratjuk le, gyűjtjük össze mindazt, amit megtanultunk, átéltünk, és azt is, amit átszenvedtünk és kibírtunk. Mint egy nagy szimfónia utolsó tételében, fenséges összhangban egyszerre csendül fel életünk minden nagy témája. Ebből az összhangból fakad az időskor bölcsessége.

Az ima az Isteni kegyelemmel való együttműködés első és alapvető feltétele. Imádkozni kell az Isteni kegyelemért, és imádkozni kell azért is, hogy ezzel a kegyelemmel együttműködjünk. Ez adja a keresztény belső életének tulajdonképpeni ritmusát, Amikor az Úrangyalát imádkozzuk, arról a pillanatról elmélkedünk, amikor az ember történetében legmagasabb fokon valósult meg az Isteni kegyelemmel való együttműködés.

Európa mai kulturális és vallás helyzete olyan missziós és keresztény közösségeket és hitükben felnőtt katolikusokat vár, akik Isten szeretetéről tanúskodnak minden ember előtt.

Még sohasem volt az Egyháznak annyi alkalma és lehetősége, mint manapság, hogy az Evangéliumot a szó és a tanúságtétel révén minden emberhez és minden néphez eljuttassa.

Ne féljetek szentek lenni! Tegyétek az új évezredet a szentek korszakává!

Szentolvasót imádkozni a gyermekekért, s még inkább velük együtt; kiskoruktól ránevelni őket az „imádságos megállás” mindennapos gyakorlatára – kétségtelen, hogy nem old meg minden problémát, de nem lebecsülendő lelki segítséget igenis jelent.

Úgy az állam, mint az Egyház erejének forrása a nemzet alapos képzettsége és iskolázottsága; az állam jólétéhez, önállóságához valamint nemzetközi elismeréséhez a jól működő egyetemeken keresztül vezet az út.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

A hit minket is vezet, biztosan haladunk fénye mögött. Követjük az utat, amely Istenhez vezet, az Ő országába. A háromkirályok is így követték a csillagot, a hit szimbólumát, és így eljutottak a kívánt helyre.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/12/

A választott lelkek sorsa a szenvedés. A keresztényként viselt szenvedés a feltétele annak, hogy Isten, az üdvösségre vezető minden kegyelem és ajándék szerzője, megdicsőíthessen bennünket.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/03/

Az aggodalom az egyik legnagyobb csapda, amelybe az igazi erény és a vallásos buzgóság beleeshet. Úgy tűnik, mintha a jóra sarkallana, ehelyett azonban elhidegít, gátol, megakaszt, ezért minden helyzetben óvakodnunk kell tőle, különösen az imádságban.

Jó lesz emlékeznünk, hogy az imádság kegyelmei nem a föld vizei, hanem az égé, és ezért minden erőfeszítésünk sem elegendő, hogy elnyerjük azokat.  Nagyon nagy szorgalommal kell hozzákészülnünk, de mindig alázattal és nyugalomban. Ki kell tárnunk szívünket az ég felé, és onnan várni a mennyei harmatot.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2013/10/
Csak Istent dicsérd és ne az embereket, a Teremtőt tiszteld és ne a teremtményt!
Tudd elviselni a keserűséget, hogy részesülhess Jézus szenvedéseiben.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/07/

Ellenségünk, aki fölesküdött a megrontásunkra , erősnek látszik a gyengékkel szemben, de ha valakivel szemtől szemben kell harcolnia, akkor kitűnik gyávasága.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/04/
Gyermekem, a tudomány – bár nagynak tűnik – szegényes dolog. Isten hatalmas titkához képest kevesebb még a semminél is.
Más utakon kell járnod. Tisztítsd meg szívedet minden földi szenvedélytől, alázd meg magad a porban és imádkozz! Így biztosan rátalálsz Istenre, aki derűt és békét ad neked ebben az életben, és örök boldogságot a másikban.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/05/
Ha nem tudsz hosszan elidőzni az imában, a szent olvasmányokban, ne csüggedj azért! Ameddig minden reggel egyesülhetsz a feláldozott Jézussal, addig nagyon szerencsésnek mondhatod magad. A nap folyamán – minden elfoglaltságod közepette is – hívd Jézust, hívd a lélek erejével, és Ő eljön, és kegyelme, szent szeretete által mindig benned marad. Ha testben nem mehetsz oda, lelkeddel röpülj a tabernákulum elé, vidd oda égő vágyaidat; beszélj és imádkozz és öleld magadhoz a legszeretetreméltóbb lelket, még jobban, mint a szentáldozásban.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/07/

Mindenkié vagyok egészen. Mindenki mondhatja: “Pio atya az enyém”. – Nagyon szeretem testvéreimet a száműzetésben. Úgy szeretem lelki gyermekeimet, mint saját lelkemet, és még annál is jobban. Megszültem, visszavezettem őket Jézushoz fájdalomban és szeretetben.

Magamról megfeledkezhetem, de lelki gyermekeimről soha; sőt bizton állíthatom, hogy amikor az Úr szólít majd, ezt mondom neki: “Uram, én a mennyország ajtajában maradok, akkor megyek csak be, ha látom, hogy gyermekeim közül az utolsó is bejutott”. Nagyon szenvedek, hogy nem szerezhetem meg Istennek minden testvéremet. Úgy elszorul a szívem, hogy majdnem belehalok, amikor látom a sok szenvedő lelket, akiken nem tudok segíteni, és látom megannyi testvéremet a sátán szövetségében.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/09/

Nem mindig sikerül jól végezned az elmélkedést; ez azért van, mert nagy szorongás él benned, aggodalom, hogy meg tudsz-e változni az elmélkedés során, hogy találj valamit, ami majd kielégíti és megvigasztalja lelkedet. Ennyi épp elég ahhoz, hogy sohase találd meg azt, amit keresel. Gondolatodat nem helyezed az igazságba, amelyről elmélkedsz.

Gyermekem, tudd meg, hogy amikor valaki nagy sietve és mohón kutat egy elveszett dolog után, kezével érintheti, szemével százszor is láthatja, mégsem veszi észre soha. Ebből a hasztalan és hiábavaló aggodalomból nem származhat más, mint hatalmas lelki fáradság és szellemi tehetetlenség, amely nem képes megnyugodni az előtte levőben: a lélek hideggé válik, eltompul, fogyni kezd belőle a szeretet.
Más gyógyírt nem ismerek erre, mint hogy abba kell hagyni az aggodalmaskodást, mert ez az egyik legnagyobb akadály, amely az igazi erény és a hűséges odaadás útjában áll: úgy tesz, mintha jó munkára serkentene, de ehelyett megkeményít, sietségbe ránt, hogy haladtunkban elgáncsoljon.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/02/

Semmiképpen és semmiért se akarjátok visszautasítani a szeretetszolgálatot! Ajánljátok föl magatokat! Ezt szeretné az Úr, és minden erőtökkel ezen kell lennetek.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/11/

Sohase kételkedjünk az isteni gondviselés céljaiban, amely örömök és bánatok között – miscens gaudia fletibus – vezeti az egyének és a nemzetek életét végső céluk elérése felé. Az emberi kéz mögött lássuk meg a rejtőzködő Isten kezét!
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/01/
Szenvedek és nagyon szenvedek, de hála a Jó Jézusnak, érzek még egy kis erőt magamban. És mi az amire nem képes az a teremtmény, akit Jézus segít?

http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/08/

A bűnbánat mindenképpen szükséges. Nincs hatékonyabb eszköz ennél a lélek rendezetlen szenvedélyeinek megfékezésére és a természet ösztöneinek átvilágítására. Így jutunk majd az égi boldogság birtokába, amely minden földi örömöt fölülmúl, ahogyan a lélek a testet és az ég a földet.

A hétköznapi szeretetszolgálatnak teljesen alázatosnak, egyszerűnek, nyíltnak, gyöngédnek, megbocsátónak és figyelmesnek kell lenni. Tanulnunk kellene általánosságban az udvariasságot, a megértést, az érettséget és a kölcsönös, mély bizalmat illetően is. Nehezen fogadjuk el a jó tanácsokat, és nem változtatjuk meg időben, amit meg kellene változtatnunk.

A tiszta szív szabad, és a szabad szív képes a szeretetre. Köszönöm, Mária. Segíts nekünk, hogy megvédjük tisztaságunkat, akár életünk árán is. Emberi lény ne tudja megrontani Istennek ezt az ajándékát személyünk ellen irányuló támadással. Mindent Jézusért, általad, Jézus anyja, Édesanyám.

Ahhoz, hogy megvalósítsuk magunkat, alázatra van szükségünk és imára. A szellem hűsége, a teljes önátadás, a szerelmetes bizalom, a kölcsönös szeretet és a szent boldogság által növekedünk a szentségben.

Az öröm imádság, az öröm erő, az öröm szeretet, az öröm a szeretet hálója, mellyel lelkeket halászhatunk. Isten szereti azt, aki örömmel ad. Nagyon szereti azt, aki örömmel ad. Ha munkád során nehézségekbe ütközöl, és örömmel mosolyogva fogadod azokat, az emberek „jónak látják majd a te műveidet és dicsőíteni fogják az Atyát”. (Mt 5,16). Úgy tudjuk a legjobban kifejezni Isten és az emberek iránt érzett hálánkat, ha mindent örömmel fogadunk. Egy szeretetben és szerelemben égő szív vidám szívet terem.

Egy napon Henry atya Szent József tiszteletének terjesztése végett elhatározta, hogy nyomtat néhány szentképet, és eljött egy kis pénzt kérni tőlem. Azon a napon csak egyetlen rúpia volt a pénztárban, és azon gondolkoztam, neki adjam-e, vagy inkább megtartsam magunknak. Úgy döntöttem, hogy neki adom. Henry atya ugyanaznap este visszajött, és egy szép, pénzzel teli erszényt adott át nekem: száz rúpia volt benne. Egy ember megállította az utcán és átnyújtotta neki az erszényt azzal, hogy adja oda Teréz anyának.

Gyakran találok – sok-sok szívben sok-sok keserűséget, sok-sok nyelven kiejtett sok-sok csúnya szót, nagy-nagy gőgöt a viselkedésben. Kérjük szüntelenül a Szentlelket, hogy úgy szerethessük egymást, ahogyan Jézus szeretett bennünket.

Ha ma meg kellene halnotok, mit mondanának rólatok? Mi volt szép, Krisztushoz hasonlatos bennetek, ami segített másokon? Álljatok meg Jézus előtt, és ne elégedjetek meg bármilyen válasszal.

Jézus azt mondja az Evangéliumban: „Azért jöttem, hogy beteljesítsem Atyám akaratát.” (Jn 4,34) Isten akaratát akkor teljesítjük, amikor engedelmeskedünk. Az engedelmesség bizonnyal szellemi, lelki természetű, hiszen a mennyben is ott van. Az engedetlenség volt az első bűn: Lucifer nem vetette alá magát Isten akaratának, megtagadta az engedelmességet: „nem szolgálok tovább”. Őseink, Ádám és Éva ugyanígy cselekedtek: megtagadták az engedelmességet; megették azt a gyümölcsöt, amelyet az Isten megtiltott nekik. A mi engedetlenségünk az első, az eredendő bűn folytatása.

Legyetek gyöngédek azok iránt, akik felelősek valamiért. Tegyetek velük úgy, ahogyan ti cselekednétek az ő helyükben. Amikor Krisztus együtt élt apostolaival, mindig szeretetre méltó volt. Bízott mindannyiukban, személyre szóló szeretettel szerette mindannyiukat.

Szükségünk van az alázatra, hogy megóvjuk magunkat a veszélytől, a bukásoktól, hogy szeretetszolgálatunk valóban gyümölcsöt teremjen. Jó és szép látni Krisztus alázatát. Krisztusét, aki „Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez.” (Fil 2,6-7)

Van egy történet azokról az apácákról, akiknek zárdájába már jó ideje nem érkezett új jelentkező. Festettek akkor egy képet, odahelyezték Szent József oltára alá és mindannyian imádságba kezdtek. Három nap múlva érkezett egy jelentkező, de nagyon csúnyácska volt. Az apácák visszamentek Szent Józsefhez: „Nem tudtál volna szebbet és jobbat küldeni?!…” – Azután ránéztek a képre: a jelentkező pont olyan volt, mint amilyet festettek…

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7