217a_hit_remeny_530.jpg

A hit, remény és szeretet magába foglalja az ember minden boldogságát itt a földön.

A kereszténynek előkelő hivatala van: nagyúrként kell parancsolnia szolgáinak. Szolgáink a gondolataink.

A mennyországban szeretetünk lesz dicsőségünk mértéke.

A tiszta lélek elszakad az anyagtól, a földi dolgoktól, sőt önmagától is. A szentek ezért bánnak keményen a testükkel, ezért nem tesznek neki eleget sokszor még a szükségesben sem, abban sem, hogy öt perccel később keljenek fel, hogy melegedjenek, hogy elfogyasszanak egyet-mást, ami kedvükre volna… Íme, amit a test veszít, azt a lélek nyeri meg, és amit a test nyer, azt a lélek veszti el.

Amikor az ember megáldozott, valami szokatlant érez, valami jóleső fut át egész testén, minden ízén. Mi ez a jó érzés? Krisztus Urunk közli magát testünk minden porcikájával, s mintegy megborzongatja valamennyit… Azt kell mondanunk, amit Szent János apostol: „Az Úr az” (Jn 21,7). Sajnálnivalók azok, akik ebből semmit sem éreznek.

Amikor kísértésben vagytok, ajánljátok fel a küzdelem érdemét a jó Istennek az ellentétes erény elnyerésére. A kevélység kísértését ajánljátok föl az alázatosságért, az illetlen gondolatok leküzdését a tisztaságért, a felebaráti szeretet ellen támadó kísértéseket a szeretetért.

Amikor papot láttok, ezt kellene mondani magatokban: „Itt van, aki engem Isten gyermekévé tett, aki a keresztség által megnyitotta számomra az eget, aki vétkeimtől megtisztított, aki lelkemnek megadja táplálékát…”

Gyermekeim, amikor a templomba léptek, és keresztet akartok vetni a szenteltvízzel, figyeljetek az oltárszekrényre: Krisztus Urunk félig kinyitja, hogy ugyanabban a pillanatban megáldjon titeket…

Ha a mennyországban egy nap imádság nélkül múlna, nem volna az többé mennyország; és ha a szegény kárhozottak szenvedéseik közt imádkozhatnának, nem volna többé pokol számukra.

Semmit sem tudok annyira sajnálni, mint a szegény világfiakat. Tövissel bélelt köpenyt hordanak a vállukon, egy mozdulatot sem tudnak tenni anélkül, hogy meg ne szúrnák magukat; a keresztények köpönyege ellenben nyúlprémmel van kibélelve.

Van, aki ezt mondja a szegényeknek, ha egészséget lát az arcukon: „Naplopó vagy! Tudnál te dolgozni: fiatal vagy, erős a karod.” De honnan tudjátok, nem Isten akarata-e, hogy ez a szegény kéregetni járjon? Rosszallásotokkal így Isten akarata ellen zúgolódtok.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

A dolgok legmélyén a kultúra mély válsága húzódik meg, amely megkérdőjelezi a tudás és az etika alapjait, s egyre nehezebbé teszi az ember megértését, valamint kötelességeinek és jogainak világos felismerését.

Amikor 1978. október 22-én a Szent Péter téren kimondtam, hogy „Ne féljetek!”, még nem tudhattam, hogy milyen jövő vár rám és az egész Egyházra. Nem az ember, hanem a Szentlélek mondatta velem ezeket a szavakat, akit Krisztus ígért meg az apostoloknak, mint Vigasztalót. Az évek során pedig számtalanszor megismételtem különböző körülmények között. Miért nem kell félnünk? Mert Isten megváltotta az embert.” Mert úgy szerette isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Krisztus keresztjének és feltámadásnak ereje sokkal nagyobb minden rossznál, amitől az embernek félni lehetne vagy kellene.

Az emberiség csodálatos eredményeket ért el, de úgy tűnik, közben elvesztette a végső valóságok és saját életének értelmét.

Az időskor mintegy az élet megkoronázása. A betakarítások ideje. Ilyenkor aratjuk le, gyűjtjük össze mindazt, amit megtanultunk, átéltünk, és azt is, amit átszenvedtünk és kibírtunk. Mint egy nagy szimfónia utolsó tételében, fenséges összhangban egyszerre csendül fel életünk minden nagy témája. Ebből az összhangból fakad az időskor bölcsessége.

Az ima az Isteni kegyelemmel való együttműködés első és alapvető feltétele. Imádkozni kell az Isteni kegyelemért, és imádkozni kell azért is, hogy ezzel a kegyelemmel együttműködjünk. Ez adja a keresztény belső életének tulajdonképpeni ritmusát, Amikor az Úrangyalát imádkozzuk, arról a pillanatról elmélkedünk, amikor az ember történetében legmagasabb fokon valósult meg az Isteni kegyelemmel való együttműködés.

Európa mai kulturális és vallás helyzete olyan missziós és keresztény közösségeket és hitükben felnőtt katolikusokat vár, akik Isten szeretetéről tanúskodnak minden ember előtt.

Még sohasem volt az Egyháznak annyi alkalma és lehetősége, mint manapság, hogy az Evangéliumot a szó és a tanúságtétel révén minden emberhez és minden néphez eljuttassa.

Ne féljetek szentek lenni! Tegyétek az új évezredet a szentek korszakává!

Szentolvasót imádkozni a gyermekekért, s még inkább velük együtt; kiskoruktól ránevelni őket az „imádságos megállás” mindennapos gyakorlatára – kétségtelen, hogy nem old meg minden problémát, de nem lebecsülendő lelki segítséget igenis jelent.

Úgy az állam, mint az Egyház erejének forrása a nemzet alapos képzettsége és iskolázottsága; az állam jólétéhez, önállóságához valamint nemzetközi elismeréséhez a jól működő egyetemeken keresztül vezet az út.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

A Gyermek Jézus legyen a csillag, aki átvezet téged az élet pusztaságán.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/12/
A világ nem becsül minket, mert Isten gyermekei vagyunk. Vigasztalódjunk, mert Isten ismeri az igazságot. Ő nem mond hazugságokat.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/08/
Aki nem elmélkedik, olyan, mint aki soha nem néz tükörbe, tehát nem teszi rendbe magát, mielőtt elmenne otthonról, hiszen nem is tudja, hogy piszkos lett. Az az ember, aki elmélkedik és gondolatát Isten felé fordítja, lelkének tükréhez, megpróbálja felismerni hibáit, kijavítani azokat. Uralkodik ösztönein és helyreállítja lelkiismeretét.

http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2017/02/

Az ördög egyetlen kapun át, az akarat kapuján tud bejutni lelkünkbe.Nincsenek titkos kapuk.
A bűn csak akkor bűn, ha akarattal követtük e. Ha nem így van, akkor nem bűnről van szó, hanem emberi gyöngeségről.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/04/

Csak Jézus tudhatja, hogy milyen büntetés jár nekem, amikor a Kálvária fájdalmas útjára készül értem. Hasonlóképp fölfoghatatlan, hogy milyen enyhülést ad Jézusnak, ha együttérzek vele fájdalmaiban, és még inkább, amikor olyan lélekre lel,aki nem vigasztalást kér tőle, hanem azt, hogy részesülhessen a fájdalmakban.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/07/
Egy dolgot nem tudok semmi módon elviselni: ha magamnak kell szemrehányást tennem, mindig kész vagyok erre, de más esetében látni ezt, nem, ezt nem viselhetem el. Látni egy másikat megalázva, megszégyenítve, ez számomra elviselhetetlen.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2013/09/
Gyűlölöm a bűnt! Szerencsés lenne országunk, ha törvényeit a becsület és a keresztény tanítások alapján próbálná meg tökéletesíteni.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/11/
Ha bőséges termést szeretnénk, akkor nemcsak a vetés fontos, hanem sokkal inkább az, hogy a mag jó földbe kerüljön. És amikor majd szárba szökken, éberen óvjuk szívünkkel, hogy a konkoly ne fojthassa meg a zsenge hajtásokat.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/01/
Igen. Jó szívvel adom áldásomat a gyermekek hitoktatására. Ők Jézus legkedvesebb virágocskái. Megáldom a misszionáriusok buzgó tevékenységét is.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/07/
Jézus nyugodjon mindig szívedben, és engedje meg neked, hogy ott nyugodhass lábainál!
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2013/10/

Mindenekelőtt bevallom: számomra nagy csapás, hogy nem tud kitörni belőlem az a vulkán, amelyet Jézus helyezett szívembe. Elemészt Isten szeretete és a felebaráti szeretet.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/05/

Szeresd mindig a fájdalmat, amely az isteni bölcsesség alkotása, és Isten szeretetének műveként nyilatkozik meg.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/03/

A Szentírásban olvassuk: „Jöjjetek hozzám mind, ti megfáradtak és elnyomottak, és nálam nyugalmat találtok”. (Mt 11,28) Látjátok Zakeust: látni akarta Jézust és ezért minden módon próbálkozott. De nem láthatta meg őt mindaddig, amíg be nem látta, hogy alacsony termetű. Ez a belátás vezette el a következő lépéshez: fölmászott egy fára akkor is, ha így mindenki meglátta, hogy milyen alacsony.

A szülői szeretet szép és igen értékes, de Isten kérhet mást is. Emlékszem, amikor azt mondtam anyámnak, hogy el akarok utazni, bezárkózott szobájába, imádkozott, hogy segítséget leljen. Levelet kaptam egy lánytól: „Tudom, hogy hivatásom van, de anyámnak kell döntenie.” Az anyja pedig odaírta: „Ha Jézus, az, aki akarja.”

Amikor valaki hibázik, nyomban ott terem egy másik, aki ujjal mutat rá. Cselekedjetek úgy, hogy a kívülálló kritikus jobb útra térjen.

Ezt hozza nektek Teréz Anya szeretete: áldást és imákat, Jézus örömével, szeretetével és békéjével teljes boldog Karácsonyt, hogy újra megszülethessen Ő bennünk és körülöttünk. Karácsonykor Krisztus kicsiny és védtelen gyermekként jön el hozzánk, és szeretet után áhítozik. Fölkészültünk befogadására? Születése előtt szülei szállást kerestek, de az emberek között sehol sem találtak.

Gyakran kiejtünk olyan szavakat, amelyek nem a szeretetből fakadnak, és amelyekben nincsen meg a szeretet. Ezek a szavak a mi szívünkből jönnek és nem Istentől. Fiatalon nagyon figyeljetek a csendre, mert később sokkal nehezebb lesz.

Hányszor mondjuk: „Szerettem volna nem is látni azt a dolgot…” Mégis, milyen keveset teszünk azért, hogy ellenálljunk a vágynak, amely mindent látni akar. Pedig a lélek és a szív csendje nagyon fontos. A Szűzanya Jézus „szavait mind megőrizte szívében” (Lk 2,51). Ez a csend vitte Őt közelebb a titokhoz. Nem kellett semmit megbánnia. Isten úgy akarja, hogy mi is így viselkedjünk, és legyünk meggyőződve arról, hogy szükséges a csend.

Igazi csend kell, hogy egyedül maradhassunk Istennel. Szükségünk van az áldozat szellemére, ez szítja bennünk a szeretet tüzét. Megtanultuk már a csend művészetét? Ha a csendet nem ismerjük, én mondom nektek, akkor nem imádkoztok, mert a csend gyümölcse az imádság. Szükségünk van a csendre, hogy megláthassuk van-e a szívünkben valami más is Jézuson kívül.

Látjátok, én nem törődöm a ruházatommal. Mindig megkérdezem: „Kérem szépen, kaphatok egy…?” Ha pénz érkezik hozzám, minden jogom meglenne rá, hogy megtartsam és elköltsem. De nem teszem. Szükségem van egy táskára? „Kérem szépen, kaphatok egy…?”

Lemondás és boldogság. E kettő jellemezze bűnbánó életünket. Bűneink és az egész világ bűneinek kijavítására éljünk buzgón a bűnbánat szentségével, gyakorolva az önmegtagadást, hogy megtanuljuk helyesen használni a dolgokat.

Nemsokára az Egyházzal együtt megkezdjük az adventet. Az advent olyan, mint a tavasz a természetben, amikor minden megújul, friss és élettel teli. Az adventben ez köszön ránk is: megújulunk, erőt merítünk és egészséget, hogy készen álljunk Krisztus fogadására – bármilyen formában válassza is, hogy eljöjjön közénk. Karácsonykor csecsemőként jön majd el, picinyke lesz és védtelen, szüksége lesz édesanyjára és mindarra a szeretetre, amit csak egy édesanya adhat.

„Ő engem dicsőségének ruháiba öltöztetett.” (vö. Iz 61,10) A régi időkben az áldozat bemutatására kiválasztott varázsló különleges személy volt, mivel méltósága az egész törzsre visszahatott. Meg kell ismételnünk azt, amit a pap a misén cselekszik, azonban a kenyér és a bor helyén – számunkra – a szegény emberek állnak.

Vajon boldogok-e, elégedettek-e a szegények, akiknek szabad és teljes szívvel végzett szolgálattal tartozunk? Örömtől dobban szívük, miként Keresztelő Szent János örömtől mozdult anyja méhében, amikor a Szűzanya elvitte hozzá Jézust. Odaadó, gyengéd, bensőséges vagyok a szegények szolgálatában? Megteszem értük azt, amit Mária tett Erzsébetért?

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7