Boldogok, akik kísértést szenvednek! A sátán akkor kétszerezi támadásait, amikor látja, hogy a lélek egyesülni törekszik Istennel. Ó, boldog egyesülés!…

Fenntartásaink kiszárítják Isten irgalmának folyamát, bizalmatlanságunk gátat vet kegyelmeinek.

Isten olyan jó, hogy az ellene elkövetett sértésekre mit sem adva, szinte akaratunk ellenére bevisz minket a Paradicsomba. Olyan, mint az anya, aki a szakadék fölött karjában viszi át gyermekét. Teljesen azzal van elfoglalva, hogy elkerülje a veszélyt, miközben gyermeke szüntelenül karmolja és bántalmazza.

Megismerhetjük lelkünk értékét a sátán erőlködéséből is, amellyel el akarja veszejteni. A pokol összefog ellene, a mennyország mellette…

Mi Isten műve vagyunk, és mindig az övé. Könnyű ezt megérteni, de érthetetlen, hogy Isten keresztre feszítése mégis a mi művünk.

Milyen vigasztalást tapasztalnak a szenvedésben, akik egészen Istenhez tartoznak! Olyan ez, mint amikor az ecetbe sok olajat öntünk: az ecet ecet marad, de az olaj elveszi maró savanyúságát, s nem érezzük azt többé.

Nem igazi esztelenség-e, ha valaki mindenáron a poklot akarja kiérdemelni és a sátánhoz köti magát, pedig ez élet után megízlelhetné a mennyország örömeit is, szeretetben egyesülhetne Istennel? Az ember meg sem értheti ezt az őrültséget, és nem tudja eléggé megsiratni…

Ne mondjátok, hogy nem vagytok méltók magatokhoz venni Urunk szent testét! Az igaz, hogy nem vagytok méltók, de szükségetek van rá. Ha Krisztus Urunk méltó voltunkat tekintené, sosem alapítja meg a szeretet nagy szentségét, mert senki a világon nem méltó rá, még a szentek sem, az angyalok sem, az arkangyalok sem ,de még a Szent Szűz sem, Ám Ő azt tartotta szem előtt, hogy rászorulunk, és valóban mindnyájan rászorulunk.

Ó, ha jól megértenék felelősségüket, akik a rossz iratokat, rossz képeket, rossz szobrokat készítik! Ők felelősek mindazért a rosszért, amit ezek a dolgok idéznek elő azon idő alatt, míg fönnmaradnak.

Ó, mily nagy is vagy te, ember! Isten teste s vére táplál és oltja a szomjadat! Milyen boldogság a jó Istennel egyesülve élni! Ez földi mennyország: nincs több kín, nincs több kereszt!

Sokan szomorkodnak és kérdezik: mit kell tennünk, hogy embertársainkat megjavítsuk? A feleletet megtalálhatjuk az evangéliumban: szeretni kell őket akkor is, ha nem méltók rá.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

 

A legnagyobb illúzió, amely a legsúlyosabb szerencsétlenséghez vezet, az az ámítás, amely szerint az élet Isten nélkül is élhető, a szabadság pedig elérhető az erkölcsi igazságok figyelembe vétele és személyes felelősségvállalás nélkül.

A Szentlélek mindig új utakat mutat, és ezt azokon az embereken keresztül teszi, akik mélyen megélik hitüket.

Ám ahogy az őszre nemcsak a termés begyűjtése és a ragyogó színpompa jellemző, de a fák koronáinak csupasszá válása, a levelek lehullása és összetaposása is, úgy az időskor sem csak egy erőteljes záróakkordja, összegzése egész életünknek, de az elmúlás ideje is. Olyan időszak, amelyben az is előfordul, hogy a világot idegennek érezzük; az életet teherként, testünket pedig nyűgként hordozzuk. Szent Pál szavai szerint: „bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul” (2Kor 4,16)

Az Egyház egységét nemcsak azok a keresztények sebzik meg, akik megcsonkítják vagy elutasítják a hit igazságait, hanem azok is, akik megtagadják az erkölcsi kötelességek teljesítését, amelyekre az evangélium hívja őket.

Az Egyháznak minden korban, de különösen ma, elsődleges feladata, hogy az emberek értelmét, lelkiismeretét és tapasztalatait Krisztus misztériumára irányítsa, hogy minden ember segítsen abban, hogy a mindennapi életben észrevegye a Jézus Krisztusban történt megváltás nagyságát.

Az Isten felé nyitott szívek nyitottak a testvérei számára is; készek mindent megosztani, készek az özvegyet és árvát befogadni. Mindig akad a nélkülözők számára egy zug parányi lakásukban, egy darab kenyér, egy hellyel több szerény asztaluknál. Szegények, de bőkezűek; szegények, de nagylelkűek. Az Egyház a szegények oldalán áll, és ott is kell maradnia.

Ma – a házastársi- és családi élet súlyos kérdéseinek megoldását őszinte szívvel kereső férfiaknak és nőknek – gyakran kínálnak föl olyan csábító képeket és megoldásokat, amelyek az igazságot, és az emberi személy méltóságát is különféle módokon sértik. Ezeket igen sokszor a hatásos, széles körben elterjedt tömegkommunikációs eszközök segítségével terjesztik, s így az ember szabadságát és tárgyilagos ítéletalkotását komoly veszélybe sodorják.

Minden új nemzedéknek új apostolokra van szüksége.

Mindannyiunknak, hívőknek és nem hívőknek egyaránt meg kell tanulnunk a hallgatást, amely lehetővé teszi, hogy a másik megszólaljon, amikor és ahol akar, és azt is, hogy a kimondott szót megértsük.

Senki sem hasonlítható Máriához abban, ahogy állandóan szemlélte Krisztus arcát. Lelki szemei már az angyali üdvözletkor rászegeződtek, amikor a Szentlélektől foganta Őt; s a következő hónapokban kezdte érezni jelenlétét és elképzelni arcvonásait.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

A szellemi életben mindig előre kell menni, soha sem szabad megtorpanni. Különben az történik, ami a hajóval: megállna, de a szél visszasodorja.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/01/
Az élet keresztút, de ezt az utat vidáman kell járnunk. A keresztek a Vőlegény ajándékai, és én féltékenyen őrzöm azokat. Szenvedéseim örömteliek. Csak akkor szenvedek, amikor nem szenvedek.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/03/

Az emberiség bajai – mindannyiunk gondjai.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2013/09/

Az önszeretet, amely a gőg gyermeke, gonoszabb magánál a gőgnél.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/08/
Gondolatban és gyónásban nem kell visszatérni az előző gyónásokban már megbánt bűnökhöz. Őszinte bánatunkért Jézus már megbocsátotta azokat a gyóntatószékben. Ott Ő megjelent nekünk és nyomorúságainknak, mint hitelező a fizetésképtelen adósnak. Végtelen nagylelkűséggel széttépte a vétkeinkkel aláírt váltókat, amelyeket isteni könyörületének segítsége nélkül biztosan nem tudtunk volna megfizetni.
Visszatérni a régi bűnökhöz , újra vizsgáltatni akarva azokat csak azért, hogy még egyszer bocsánatot nyerjünk, mert kételkedünk az igazi megbocsátásban – nem bizalmatlanságot jelent-e ez a jóságban, amelyről már bizonyosságot kaptunk, amikor minden tartozásunkat eltörölte?… Csak ha a lélek megerősítésére szolgál, akkor gondoljuk újra bűneinket, amelyekkel megbántottuk Isten igazságosságát, bölcsességét, végtelen irgalmasságát: a bánat és a szeretet megszabadító könnyeivel sírjunk bűneink miatt.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/04/

Jézus születésünk pillanatától megmutatja nekünk küldetésünket: meg kell vetni azt, amit a világ szeret és keres.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/12/
Láttál már búzamezőt aratás előtt? Megfigyelheted, hogy néhány kalász büszkén, hivalkodóan emelkedik a magasba, mások meg a föld felé hajlanak. Vedd a legmagasabbakat, leghivalkodóbbakat, és meg fogod látni, hogy üresek. A legalacsonyabbak, legalázatosabbak viszont tele vannak búzaszemekkel. Láthatod tehát, hogy milyen üres dolog a hivalkodás.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/06/

Minden odaadással meghallgatott szentmise csodálatos hatással van lelkünkre, olyan lelki és anyagi kegyelmeket ad, amelyeket mi magunktól nem ismernénk. Ne költsd tehát haszontalanul pénzedet evilági dolgokra, hanem hozz áldozatot és vegyél részt a szentmisén! A világ nap nélkül is meg tudna lenni, de nem lehet meg a szentmise nélkül.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/07/
Mindig legyen meg benned az elővigyázatosság és a szeretet. Az elővigyázatosság a szem, a szeretet a láb. A szeretet Istenhez kíván futni, de vak és ha nem vezetné az elővigyázatosság, néhányszor megbotlana. Az elővigyázatosság segít neki.

http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/08/

Ne gyötörd magad annyira, hogy elveszítsd belső békédet. Imádkozz állhatatosan, bizalommal, nyugodt és derűs elmével.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/02/
Ne veszítsd el bátorságodat, ha sokat dolgozol és csekély az eredmény. Ha belegondolnál, hogy egyetlen lélek mennyibe kerül Jézusnak, abbahagynád a panaszkodást.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2013/10/

Vannak szavakkal kifejezhetetlen nagy örömök és mély fájdalmak. A lélek utolsó lehetősége a leírhatatlan boldogságban és a legnagyobb fájdalmak idején – a csend.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/11/

A múltbeli dolgokat el kell feledni és meg kell bocsátani. A jövő még nem érkezett el. Ma szeretheted Jézust, ahogyan Ő szeret téged: személyes, benső szeretettel. Nem kell félned: Isten megad neked minden kegyelmet, amire csak szükséged van, ha te megengeded neki, hogy az imádságon, áldozatokon, szenvedésen és kemény munkán keresztül megszenteljen téged. Semmi sem lehetetlene Isten előtt, hiszen „Isten a szeretet”. (Jn 4,16)

A szeretet otthon kezdődik. Minden attól függ, hogyan szeretjük egymást. Ebből a kölcsönös szeretetből táplálkozzon családi életetek, és bármerre járjatok is, ezt a szeretetet sugározzátok magatokból. ne féljetek a szeretettel járó szenvedéstől, mert Jézus maga is így szeretett.

Az örömmel végzett munka sok lelket vezethet Istenhez: az öröm imádság, nagylelkűségünk jele. Az örömnek látszania kell a szemekben, a tekintetben, a mozdulatokban.

Csak egyetlen életünk van: miért kell azt megnehezítenünk egymásnak? Mindannyiunknak más-más talentuma van. Jézus, Mária, József alkották a Szent Családot, nem csupán Jézus. Ahhoz, hogy a család teljes legyen, Józsefre, az ácsra, Jézus nagyságára és Mária szeplőtelenségére is szükség volt. Ugyanígy a mi családjainkban is.

Ebben a hónapban gyakran ismételjük majd az imádságot: „Az egész világon bemutatott minden Szentmisével egységben fölajánlom Neked szívemet. Tartsd meg olyan szelídnek és alázatosnak, mint a Tiéd.Ha hosszan elidőzünk a csendben, könnyen fakad majd föl az imádság, a forró imádság. Ha szívünk nem merül el a csendben, imaéletünk nagyon nagy kárt szenved, mert – amint tudjátok – Isten csak a szív csendjében szólal meg.

Egy napon az utcán fölszedtek egy embert és elhozták hozzám. Megmostuk, tisztába öltöztettük, és ő utolsó sóhajával azt mondta nekem: „Nővér, Istenhez megyek.” – Ez a boldogság: kis dolgokat cselekedni nagy szeretettel.

Elfogadni mindazt, amit Ő küld – és odaadni mindazt, amit kér. Derűsen mondani igent Jézusnak akkor is, ha kérése nem kedvedre való. Lehet szó lényegtelen dolgokról, de Isten számára semmi sem lényegtelen: minél kisebb dologról van szó, annál nagyobb legyen a szeretet.

Éljünk kölcsönös szeretetben! Ne legyenek ezek csupán szavak, ültessük át a gyakorlatba, és családunkban akkor öröm terem majd. Mindenkiről jót mondjatok; Derűt sugározzatok mindenkire, akivel csak találkoztok; Soha, a legkisebb mértékben se sértsétek meg a szeretetet; Ha valakit megbántanátok – legyen ez akárcsak egy gyermek -, nyomban kérjetek tőle bocsánatot; Olvassatok, elmélkedjetek, beszéljetek a szeretetről, amit gyakorolnunk kell egymás iránt.

Isten minden egyes gyermekét néven szólította. „Te enyém leszel, és víz el nem sodorhat, sem tűz meg nem égethet.” A mindenható Isten beszél a lélekhez. Ő magadért választott téged. Te szent vagy. Kisgyerek korunktól tanították nekünk, hogy ha egy szerzetes jött, bármit is csináltunk, félbe kellett hagynunk a dolgunkat és meg kellett hajolnunk, mert a fölkentség szentségével találkoztunk: valami különös dologgal.

Jézust, az Isten fiát azért küldte el az Atya, hogy bejelentse a Jóhírt. Élő valóság ez. Teljesen és egészen bízott abban, hogy az Atya – akkor is, ha nem fogadták el, és a látszólagos kudarc ellenére is – megvalósítja gyógyító, üdvözítő tervét. Bizonyos volt ebben, de ugyanakkor látta, hogy az emberek nem fogadták be, nem fogadták el: Názáretben harminc éven át csak úgy ismerték, mint „az ács fiát”. A Szűzanyának és Józsefnek is el kellett csodálkoznia. Harminc év, aztán három évig az emberek között, tanítva. Őrültnek, csalónak, szélhámosnak mondták, arcul ütötték, kigúnyolták és aztán keresztre feszítették. Teljes kudarc. De ő tudta, hogy az Atya akarata mindezek ellenére megvalósul. Bennünk is él ez a bizalom?

Kedves Testvéreim! – ismerjétek meg az Igét, – szeressétek az Igét, – éljétek az Igét, – adjátok tovább az Igét, – és igazságban éltek majd. „És az igazság szabaddá tesz majd titeket” (Jn 8,32).

Ott van az otthon, ahol az édesanya van. Egyszer összeszedtem egy kisgyermeket és hazavittem. Megmosdattam, tiszta ruhát adtam rá és elláttam mindennel, de egy nap után megszökött. Újra megtalálták és visszahozták a házba, de megint csak megszökött. Utánaküldtem az egyik nővért. Egy fa alatt találta egy asszonnyal, aki két kő között éppen főzni készült valamit. A nővér megkérdezte a gyermeket: „Miért menekültél el a házból?” – Ő azt válaszolta: „Nekem ez az otthonom, mert itt van a mamám.”

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7