Boldogok, akik kísértést szenvednek! A sátán akkor kétszerezi támadásait, amikor látja, hogy a lélek egyesülni törekszik Istennel. Ó, boldog egyesülés!…

Fenntartásaink kiszárítják Isten irgalmának folyamát, bizalmatlanságunk gátat vet kegyelmeinek.

Isten olyan jó, hogy az ellene elkövetett sértésekre mit sem adva, szinte akaratunk ellenére bevisz minket a Paradicsomba. Olyan, mint az anya, aki a szakadék fölött karjában viszi át gyermekét. Teljesen azzal van elfoglalva, hogy elkerülje a veszélyt, miközben gyermeke szüntelenül karmolja és bántalmazza.

Megismerhetjük lelkünk értékét a sátán erőlködéséből is, amellyel el akarja veszejteni. A pokol összefog ellene, a mennyország mellette…

Mi Isten műve vagyunk, és mindig az övé. Könnyű ezt megérteni, de érthetetlen, hogy Isten keresztre feszítése mégis a mi művünk.

Milyen vigasztalást tapasztalnak a szenvedésben, akik egészen Istenhez tartoznak! Olyan ez, mint amikor az ecetbe sok olajat öntünk: az ecet ecet marad, de az olaj elveszi maró savanyúságát, s nem érezzük azt többé.

Nem igazi esztelenség-e, ha valaki mindenáron a poklot akarja kiérdemelni és a sátánhoz köti magát, pedig ez élet után megízlelhetné a mennyország örömeit is, szeretetben egyesülhetne Istennel? Az ember meg sem értheti ezt az őrültséget, és nem tudja eléggé megsiratni…

Ne mondjátok, hogy nem vagytok méltók magatokhoz venni Urunk szent testét! Az igaz, hogy nem vagytok méltók, de szükségetek van rá. Ha Krisztus Urunk méltó voltunkat tekintené, sosem alapítja meg a szeretet nagy szentségét, mert senki a világon nem méltó rá, még a szentek sem, az angyalok sem, az arkangyalok sem ,de még a Szent Szűz sem, Ám Ő azt tartotta szem előtt, hogy rászorulunk, és valóban mindnyájan rászorulunk.

Ó, ha jól megértenék felelősségüket, akik a rossz iratokat, rossz képeket, rossz szobrokat készítik! Ők felelősek mindazért a rosszért, amit ezek a dolgok idéznek elő azon idő alatt, míg fönnmaradnak.

Ó, mily nagy is vagy te, ember! Isten teste s vére táplál és oltja a szomjadat! Milyen boldogság a jó Istennel egyesülve élni! Ez földi mennyország: nincs több kín, nincs több kereszt!

Sokan szomorkodnak és kérdezik: mit kell tennünk, hogy embertársainkat megjavítsuk? A feleletet megtalálhatjuk az evangéliumban: szeretni kell őket akkor is, ha nem méltók rá.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

 

A bajok forrása gyakran a szabadság rosszul értelmezett fogalma, amely szerint a szabadság nem azt a képességet jelenti, amelynek birtokában az ember képes megvalósítani Isten tervét a házasságra és a családra vonatkozóan, hanem oly erőnek tekintik, amely nincs alávetve semminek, és önszeretetből nemegyszer mindenkivel szemben a maga kényelmét keresi.

A különféle egyházi szervezetek növekvő együttműködésének köszönhetően, a pásztorok szeretetteljes irányítása mellett az egész Egyház szebb és hitelesebb arcot tud mutatni mindenki felé, áttetszőbben tudja megmutatni az Urat, s így hozzájárul ahhoz, hogy visszanyerjék a reményt és vigasztalást mindazok, akik keresik, s azok is, akik nem keresik ugyan, de szükségük van rá.

A modern törekvésekre figyelni kell, és ezekbe be kell kapcsolódni. Az emberek tengerészeknek érzik magukat, akik az élet viharos tengerén rákényszerülnek az egyre nagyobb egységre és szolidaritásra. A létkérdések csak valamennyiünk együttműködésével, átgondolva, megvitatva és a közös tapasztalatok alapján oldhatók meg.

Az a hitoktatói tevékenység, amely a családon belül folyik, egészen kivételes lehetőségekkel rendelkezik, és semmi egyéb nem helyettesítheti.

Az evangélium mindig és mindenütt kihívást jelent az emberi gyengeséggel szemben. Viszont pontosan ebben a kihívásban rejtőzik az ereje. Az ember tudat alatt vágyik is az ilyen kihívásra, hiszen szükségét érzi, hogy felülmúlja önmagát. Az ember csak akkor lehet igazán ember, ha képes önmagát felülmúlni.

Krisztus szemlélése azt is jelenti, hogy föl tudjuk ismerni mindenütt, ahol megmutatkozik sokféle jelenlétében, de mindenekelőtt testének és vérének eleven Szentségében.

Ma, amikor visszagondolok az elmúlt évekre, látom, hogy ezek nemcsak az elmúlás évei voltak, de az alkotás évei is.

Miként a megváltás egyetlen embernek műve volt, akit Krisztusnak neveztek, ugyanúgy – az anyagi alapokra és a tömeghatásra épülő rendszerekkel ellentétben – a kereszténység vallja, hogy egyetlen ember, aki megváltozik, megváltoztathatja a világot.

Minden tevékenységnek az imádságban kell gyökereznie.

Nem szabad félni attól, hogy nevén nevezzük minden rossz elsődleges szerzőjét: a Gonoszt. Az általa alkalmazott taktika célja, hogy ne fedje fel önmagát – hogy a rossz, amit kezdettől fogva ő olt az emberbe, magából az emberből, az emberek, osztályok, nemzetek közötti rendszerekből táplálkozzék, hogy egyre inkább strukturális bűnné váljon, és ezáltal egyre nehezebbé váljon személyes bűnként való megragadása. Ezáltal az ember mintegy „felszabadítva” érezheti magát a bűn alól, miközben egyre inkább elmerül abban.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

A keresztények Istene a metamorfózis Istene: beledobjátok szívébe a fájdalmat és kiveszitek belőle a békét. Kétségbeesést  helyeztek belé és reményt merítetek belőle.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/03/
A szenvedélyek lázongása és a mostoha körülmények között legyen támaszunk az Ő kimeríthetetlen irgalmának szelíd reménye: járuljunk bizalommal a szentgyónáshoz, ahol Ő minden pillanatban atyai szeretettel vár bennünket. Még akkor is, ha tudjuk, hogy nem vagyunk képesek ezt neki viszonozni. Ne kételkedjünk az ünnepélyesen kinyilvánított bűnbocsánatban. Helyezzünk bűneinkre – ahogyan az Úr tette – sírkövet.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/04/
Az alázat igazság, az igazság alázat.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/08/
Emlékezzetek arra, hogy az édesanya először maga tanítja járni gyermekét, később azonban magától kell már járnia: felelős vagy cselekedeteidért.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/01/
Illő komoly erőfeszítéseket tennünk, hogy szentekké legyünk és nagy szolgálatokat tegyünk Istennek és felebarátainknak.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/06/
Imádkozzatok a szószegőkért, a gonoszokért, a haragtartókért; imádkozzatok a Szentatyáért, az Anyaszentegyház minden szellemi, lelki és anyagi szükségletéért, és mondjatok külön imát mindazokért, akik a lelkek üdvösségéért munkálkodnak a Mennyei Atya dicsőségére.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/02/
Isten lelke a béke lelke, és a legnagyobb szükségek idején, a fájdalom is eltölt nyugalommal, alázattal, bizakodással. Ez irgalmasságának ajándéka.
Az ördög lelke viszont ugyanebben a fájdalomban izgat, ingerel, elkeserít, kísért. Haragot szít ellenünk, miközben szeretettel kellene lennünk magunk iránt.
Ha tehát háborgat néhány gondolat, gondolj arra, hogy ez sohasem származik Istentől, hanem az ördögtől. Isten ugyanis nyugalmat ajándékoz neked, lévén Ő a béke lelke.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2013/10/
Jézus a szegény és egyszerű pásztorokat angyalok által, a bölcseket pedig tudományuk által hívja magához, hogy megmutatkozzék nekik. A kegyelem érintésétől mindnyájan hozzáfutnak, hogy imádják Őt. Isteni ihletéssel hív mindannyiunkat, és kegyelmével szól hozzánk. Hányszor hívott bennünket is szeretettel? Készségesen válaszoltunk neki? – Istenem, pirulok és zavarban vagyok, ha felelnem kell ezekre a kérdésekre.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/12/
Jó megbékélni azokban a szenvedésekben, amelyeket Jézus küld. 
Jézus, aki nem engedi, hogy hosszan szenvedjetek, eljön, hogy felemeljen, erőt adjon és új bátorságot öntsön a lelketekbe.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/11/

Ne vesződj túl sokat azzal, hogy meggyógyítsd a szíved, mert az aggodalmaskodástól még jobban megbetegszel. Ne erőlködj túlzottan, hogy legyőzd kísértéseidet, mert azok ettől az erőszaktól csak még jobban megerősödnek. Vesd meg azokat és ne kösd magad hozzájuk!
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2013/09/

Szakadj el a világtól! Figyelj rám: egy ember belefullad a tengerbe, egy másik egy pohár vízbe. Mi különbség van kettejük között? Nemde egyformán halottak?
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/08/

Szomorú napokat élünk. A hit halott. Az istentelenség diadalát üli. A legbiztosabb eszköz arra, hogy távol tartsuk magunktól ezt a végzetes kórt, ha az eucharisztikus eledellel erősítjük meg magunkat. Ez nem lesz könnyű annak, aki hónapokon át nem lakott jól az Isteni Bárány szeplőtelen testével.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/07/

Amikor nem tartunk bűnbánatot, nagyon gyorsan belénk lopódzik a vágy a gazdagságra, és kitalálunk mindenféle mentséget, csakhogy igazolhassuk magunkat. A bűnbánat szellemének gyengülése lelkünk kárára való. Bűnbánattal és elégtétellel engeszteljük ki bűneinket, testünket megzabolázzuk, és így kegyelmek bőségében részesülünk. Nem rendkívüli elégtételeket kell tennünk, csupán apró dolgokról van szó, melyek lelkünket Istenhez és Istent lelkünkhöz közelítik.

Jézus és az Ő édesanyjának öröme legyen mindannyiótokkal a Szeretet Ünnepe alatt. Az ehhez vezető legbiztosabb út kölcsönös szeretetünk elmélyítése, hogy fölfedezzük, mennyi szeretetre méltó is van a másikban. Meg kell éreznünk, mire van szüksége a másiknak, és meg kell becsülnünk, föl kell ismernünk minden egyes lény ajándékát és képességét. Más szavakkal: legyetek valóban és igazán a Jézus szőlőtő szőlővesszei. Isten nagy dolgokat vár tőlünk, ezért szívünknek egészen tisztának kell lennie. Ki kell üríteni szívünkből mindazt, ami a szeretettel ellentétben áll, hogy csak és csak Jézust láthassuk. Imádkozzunk egymásért, hogy segíthessünk egymáson, hogy jobban szerethessük Istent és felebarátunkat.

Kérdezzük meg magunktól: Imádkozom? Hogyan imádkozom? Milyen gyakran imádkozom? Érzem, hogy szükségem van az imára? Ha nem sikerül imádkoznom, megpróbálok segíteni magamnak valamilyen könyvvel? Megteszek-e mindent azért, hogy hosszabban és gyakrabban imádkozzak? Amikor nehezebben megy az imádság, nagyobb hittel imádkozom? Pótolom-e azokat az imákat, amelyeket nem tudtam elmondani? A bűnbánat és a rövid fohászok csodálatos módon segítik az imaélet fejlődését.

„Legyenek egyek, Atyám, ahogyan Te bennem és én Tebenned” (Jn 17,11). Mindannyian egyetlen családot alkotunk. Mindannyiunk kötelessége és kiváltságai azonosak. Ugyanazért a célért dolgozunk. Ahogyan isteni Tanítónk imádkozott tanítványaiért, Szent Pál is ugyanarra irányítja az első keresztényeket. „Adja nektek a türelem és a vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértők legyetek” (Róm 15,5)

Milyennek kell lenni tisztaságunknak?… Tisztának. Tiszta szívet adjatok Istennek. Megismétlem: tiszta szívet adjatok. Ugyanúgy, ahogyan egy fiú és egy leány egymásnak adják magukat az esküvő napján a nászban.

Munkátoknak imádságnak kell lennie, de az imádság idejét ne cseréljétek föl a munkáéval. Jegyezzétek meg: nem imádkoztok akkor, ha csupán fölmondjátok az imádságokat.

Ne beszéljetek! Ne beszéljetek az embereknek életetek nehézségeiről. Egyszerűen csak legyetek boldogok, hogy Krisztus tud azokról.

Sokszor az engedetlenség kicsiny bűneivel kezdődik a lélek zuhanása. A világ minden baja és bűne az ősengedetlenségből fakad. Így van ez velünk is: egyetlen engedetlenség elég ahhoz, hogy csőstül bajt hozzon az életünkbe. Meg kell értenünk, hogy az engedelmességben Isten van jelen, aki úgy hív minket, mint a Szűzanyát. Isten nem közvetlenül szólt hozzá, hanem egy angyal által, és Mária megcselekedvén azt, amit az angyal mondott, engedelmeskedett Istennek. Hasonlóképp van ez velünk is: Isten nem közvetlenül jön el, hogy szóljon hozzánk: Ő mások által beszél, akik eszközök az Ő kezében. Nincs tehát értelme elrejtőzni, csalni. Nincs értelme elrejtőzni, csalni. Nincs értelme a színlelésnek.

Sugározzuk Isten békéjét, az Ő világosságát, és oltsuk ki a világban és az emberek szívében a gyűlöletet és a hatalom szenvedélyét.

Szerelmetes bizalom az Isteni gondviselésben. Tudjátok, hogy ezer meg ezer embernek adunk itt enni Kalkuttában. Történt egy napon, hogy egy nővér odajött hozzám és azt mondta nekem: „Anyám, nincs semmi, amit megfőzhetnénk.” – Sohasem történt ilyen azelőtt. De íme, pontban kilenckor jön egy autó tele kenyérrel: a Kormány bezárta az iskolákat arra a napra, és az így megmaradó kenyeret elküldte nekünk. Lássátok meg újra Isten gondoskodását: inkább bezáratta az iskolákat, de nem hagyta meghalni az éhezőket. Mennyi gyöngédség és gondoskodás jön Istentől.

Úgy cselekedjetek, hogy életetek olyan áttetsző legyen, hogy az emberek belétek láthassanak és ott csak Jézusra találhassanak. Így az Ő hasonlatosságában fogtok növekedni.

Vagy minden, vagy semmi. Ha elhatároztuk magunkat, hogy mindent odaadunk, akkor adjunk oda mindent, másképpen nem adunk semmit sem. „Nem szolgálhatunk egyszerre két úrnak.” (Lk 16,13) Jézus mondta ezt, nem Teréz Anya. És ennek meggyőződéssé kell válnia bensőnkben.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7