A jó Isten megteremtett minket és a világba helyezett, mert szeret; üdvözíteni akar, mert szeret. Minden pillanatban szeret, és mindig ugyanazzal az erővel.

Amikor az angyalok föllázadtak Isten ellen, akkor a jó Isten látva, hogy nem tudják többé élvezni a boldogságot, amelyért teremtette őket, megalkotta az embert és ezt a látható világot rendelte testének táplálására. De hát a lelkét is táplálni kell! Mivel teremtett dolog nem táplálhatja a lelket, mert szellem, Isten önmagát adta eledelül!

Az ember semmi önmagában, de rengeteg a Szentlélekkel. Az ember magában egészen földi és egészen állati. Csakis a Szentlélek képes lelkét fölemelni és magasba ragadni.

Istent teljes szívvel szeretni azt jelenti, hogy csak Őt szeretjük, és Őt tesszük jelenvalóvá mindenben, amit szeretünk.

Krisztus Urunk többet szenvedett, mint amennyi megváltásunkhoz kellett. De ami kielégítette az Atya igazságosságát, nem elégítette ki a Fiú szeretetét.

Micsoda öröm lesz az, amikor a lélek egyesül megdicsőült testével, amely nem lesz többé a bűn eszköze, sem szenvedés okozója! Fürdik majd a szeretet balzsamában, mint méh a virágkehelyben… Ilyen az örökkévalóság számára bebalzsamozott lélek!

Milyen nagy is a papi méltóság! A pap is csak az égben fogja megérteni nagyságát. Ha itt a földön megértené, belehalna; nem a félelem, hanem a szeretet miatt…

Mondják, hogy Isten bünteti azokat, akiket szeret. Ez nem áll mindig. Azok számára, akiket Isten szeret, a megpróbáltatások nem büntetést jelentenek, hanem kegyelmet.

Reggelenként úgy kell tennünk, mint a bölcsőben fekvő gyermek: amikor kinyitja szemét, mindjárt körülnéz, látja-e az anyját. Ha meglátja, mosolyog, ha nem látja, sír. Első gondolatunkkal forduljunk a mi Mennyei Atyánkhoz, aki alig várja, hogy lelkünket mosolyogni lássa!

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

A mai ember, sajnos minél inkább elveszíti a bűn iránti érzékét, annál kevésbé keresi Isten bocsánatát: korunk sok problémája és nehézsége ebből fakad.

A szentek és boldogok olyan emberek, akik életüket sziklára építették. Mi ez a szikla? Az Atya akarata, amely az Ó- és az Újszövetség tanításában tárul fel előttünk. A tízparancsolatban, a teljes Evangéliumban, különösen a hegyi Beszédben, a nyolc boldogságban.

Akkor térítheted meg a többieket, ha tisztában vagy saját gyöngeségeddel.

Az ajándékozás és az ajándék elfogadása átjárja egymást, ily módon maga az ajándékozás elfogadássá válik, az elfogadás pedig ajándékozássá alakul át. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az ajándékok kicserélésének belső ártatlansága a másik viszont-elfogadásából áll, ezért ez is hozzátartozik az ajándékozás lényegéhez. A kölcsönös önátadás teremti meg az emberek közötti kapcsolatot. Tehát minden a másik emberi lény befogadásnak és elismerésének kérdésén áll vagy bukik.

Az anyaság nagyon finom érzékenységet ébreszt bennetek a másik személy iránt, s ugyanakkor páratlan feladatot ró rátok: az anyaság különleges közösséget jelent az élet misztériumával, amely az édesanya méhében érlelődik… A kialakulóban lévő új emberrel megélt egyedülálló kapcsolat sajátos, a nő egész személyiségét mélységesen meghatározó magatartást alakít ki, nem csupán a saját gyermek, hanem általában az ember iránt.

Az élethez való jog tekintetében minden ártatlan ember feltételek nélkül egyenlő mindenki mással. Ebből a szempontból nincs különbség a világ ura és a földkerekség legszegényebb embere között.

Kétezer év múltán, a harmadik évezred elején az Egyház ugyanazzal az örökérvényű örömhírrel áll elő, amely egyetlen kincse: Jézus Krisztus az Úr; senki másban, csak őbenne van üdvösség (vö. ApCsel 4,12). Európa és az egész világ számára Krisztus a remény forrása – és az Egyház az a csatorna, amelyen keresztül a Megváltó átszúrt szívéből a kegyelem a világa árad.

Minden ember szívében ott lakozik a vágy, hogy láthassa Istent. Az ember méltóságának legmélyebb vonása abban rejlik, hogy emberi hivatása alapján tekintete találkozhat Isten tekintetével. Ez a bensőséges találkozás átalakítja az ember egész életét. Ahhoz, hogy Jézust láthassuk, mindenekelőtt engednünk kell, hogy Ő ránk tekintsen.

Nem lehet szilárd alapja egy társadalomnak, ha hirdeti ugyan az emberi személy méltóságának, az igazságosságnak és a békének az értékeit, ugyanakkor gyökeresen ellentmond neki azáltal, hogy elfogadja vagy eltűri az emberi élet – főleg a gyenge és kitaszított élet – megvetésének és megsértésének különböző formáit. Csak az élet tisztelete alapozhatja meg és biztosíthatja a társadalom legdrágább és legszükségesebb javait, mint amilyen a demokrácia és a béke.

Ő, aki teremtett, látott – látta, „hogy ez jó”. Látta, megtalálta mindenben önnön Létének, saját teljességének nyomát – Látott: Omnia nuda et aperta sunt ante oculis Eius – Mezítelen és áttetsző – Igaz, jó és szép – Mennyire más az Ő látása, mint a miénk!

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

A könyveket tanulmányozva keressük Istent – az elmélkedésben megtaláljuk Őt.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/02/
– Atyám, te szereted azt, amitől én félek.
 – Én a szenvedést nem önmagáért szeretem. Istentől kérem, és azért vágyom utána, mert gyümölcsöt terem bennem: megdicsőíti Istent, megmenti a száműzetésben élő testvéreket, megszabadítja a lelkeket a purgatórium tüzétől. Mit akarhatok még?
 – Atyám, mi a szenvedés?
 – Engesztelés.
 – És számodra mit jelent?
 – A mindennapi kenyeret, a gyönyörűséget.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/07/

Cselekedjük a jót, amíg van időnk és dicsőséget szerzünk majd Mennyei Atyánknak! Meg fogunk szentelődni és jó példát adunk majd másoknak.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/12/
Emlékezzünk, hogy Jézus Szíve nem csak magunk, hanem mások megszentelésére is meghívott bennünket. Segítséget szeretne kapni a lelkek megmentéséhez.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/06/
Ha Isten nem kényeztet, nem becézget, akkor is jónak kell maradnod. Türelemmel kell enni kenyeredet, ha száraz is; akkor is végezned kell kötelességedet, ha nem most kapsz jutalmat érte. Ha így teszel, akkor Isten iránti szereteted érdek nélküli. Ez a legtökéletesebb lélek sajátja.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/09/

Jézus életedben nem arra kér téged, hogy hordozd vele a nehéz keresztet. A keresztnek csak egy kis darabját kell vinned: az emberi fájdalmakat.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/03/
Különbség van az alázat erénye és a nyomorúság között, mert az alázat nyomorúságunk felismerése. Az alázat igen magas foka, ha nem csak fölismerem nyomorúságomat, hanem szeretni is tudom azt.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/08/

Lásd be, hogy amikor a kísértés kedved ellen való, nincs mitől félned. De, miért van ellenedre? Nem azért, mert nem akarod érezni?
Ezek a kellemetlen kísértések az ördög rosszindulatából születnek, de a nemtetszés és a fölébredő szenvedés Isten irgalmából ered, aki ellenségünk akaratával szembehelyezi a szent gyötrődést, amellyel megtisztítja az aranyat, hogy kincsei közé tudja helyezni.
Azt is elmondom még neked, hogy kísértéseid az ördögtől és a pokolból valók, kínjaid és fájdalmaid viszont Istentől és a mennyországból: az anyák Babilonból származnak, de a leányok Jeruzsálemből. Vesd meg a kísértéseket és öleld át a gyötrelmeket. Nem, nem, gyermekem, hadd fújjon csak a szél, és ne gondold, hogy a levelek rezgése fegyverek zaja lenne.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/04/

Legyetek olyanok, mint a lelki méhecskék, akik nem visznek mást a kasba, csak mézet és viaszt. Házatok békével, szelídséggel, egyetértéssel, alázattal és kegyelemmel legyen teljes.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/11/
Mária legyen léted minden érve, és Ő téged az örök üdvösség biztos kikötőjébe vezet. A szent alázat erényében Ő álljon előtted édes ihletőként.

http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/05/
“Testvéreim, kezdjük el ma a jót cselekedni, mert semmit sem tettünk ez idáig.” – A szeráfi atya, Szent Ferenc szavai szóljanak most hozzánk ennek az új évnek kezdetén. Valóban, semmit sem tettünk mind ez ideig vagy csupán igen keveset. Az évek egymás után elhaladtak anélkül, hogy megkérdeztük volna magunktól, mivel is töltöttük azokat. Nem kell-e valamit kijavítani, valamit hozzátenni ahhoz, valamit elvenni abból, amit tettünk? Meggondolatlanul éltünk, mintha csak az örök bírónak nem kellene magához szólítania bennünket és számon kérnie cselekedeteinket, azt, hogyan használtuk fel időnket. Minden percről számot kell adnunk, a kegyelem minden művéről, minden szent ihletésről, minden alkalomról, amely jócselekedetre hív bennünket. Isten szent törvényének legkisebb megszegéséért is fe3lelnünk kell majd.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/01/
Űzd el messzire a tétovázásokat és szorongásokat, merülj el békében szeretett Urunk fájdalmaiban.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2013/10/

A feltámadott Krisztus legyen örömötök és békétek! Föltámadott Urunk öröme adjon nektek erőt a munkában! Ez legyen az Atyához vezető út, a világító Fény, az Élet Kenyere.

A szegénység tesz szabaddá bennünket. A szegénység szüli a boldogságot. Eszerint kell élni és ezt a boldogságot kell föleleveníteni. Élni kell, meg kell élni a szegénység adta örömöt. A szegénység számunkra választás; a szegények között is legszegényebbek számára pedig e az élet.

Ahogyan a magból fának kell növekednie, úgy mi arra vagyunk teremtve, hogy Jézusban növekedjünk.

Gyakran érezzétek munka vagy tanulás közben, hogy imádkoznotok kell. Minél többet imádkoztok, annál nagyobb kedvetek lesz imádkozni. Mondjátok: „Mária, Jézus Anyja, segíts, hogy tisztán tarthassam szívemet!” „Mária, légy most Édesanyám!” És persze vigyázzatok, hogy szívetek valóban tiszta legyen.

Imádkozzatok, hogy minden Isten dicsőségére és az Anyaszentegyház javára szolgáljon. Nagyon hiányoznak imádságaitok. Szeressétek az imát, érezzétek a belső hangot, amely imába térít. Napjában többször fakadjon föl belőletek az ima és merüljetek el az imádságban. Jobban szeretnétek imádkozni? Imádkozzatok többet. A szív megnő az imától, megnyílik, kitágult és magába fogadja az ajándékot, Istent magát. Fölfedeztem minden baj gyökerét, minden siránkozásunk okát: hiányzik az imádság. Társadalmunk megújulásának az imádságból kell kiindulnia.

Isten nagyon szerette a világot – azaz téged és engem, nem a gazdagokat nem a hatalmasokat -, annyira, hogy kicsinnyé tette magát… Nem palotába jött el, hanem egy szűz méhébe, aki maga is kicsinyke volt. Nem úgy született meg, mint a többi gyermek, hanem jászolba érkezett. Édesanyja maga sem várta, hogy ilyen szokatlan módon fog megszületni. Miért? Álljunk meg itt és tűnődjünk el egy kicsit: miért? A szegénységnek valóban szépnek kell lennie az ég alatt, ha Jézus kicsinnyé tette magát, egészen gyermeki egyszerűséget választva. Senki sem parancsolta ezt Jézusnak, Ő választott így. Lehetett volna palotája is… Kérdezzétek meg magatoktól, miért választott így Jézus? Azért, hogy számunkra is könnyűvé tegye a szegénységet.

Jézust kortársai visszautasították, mert szegénysége ingerelte gazdagságukat. Szegényeink visszautasítanak-e bennünket, mert bántja őket gazdagságunk, vagy jól érzik magukat velünk, mert egyformák vagyunk a szegénységben?

Minden emberi lény vágyódik Isten után. „ Lelkem szomjazik Istenre” (Zsolt 42,3). A keresztények tovább mennek: ők nemcsak vágyódnak Isten után, hanem állandó jelenlétének kincse is ott van közöttük. Mi, keresztények nem szorítkozhatunk arra, hogy azt mondjuk: szeretjük Jézust Oltáriszentségben. Szeretetünket cselekedeteinkbe kívánjuk átültetni. Nem választhatjuk külön egymástól az Oltáriszentséget és a szegények valóságát.

Nagyon fontos, hogy megtanuljatok imádkozni. Úgy imádkozni, hogy valóban szeretni tudjátok a körülöttetek lévőket. Az imádságot mindenek elé helyezem. Az imádságon keresztül jut belénk a táplálék. Ahogy járom a házakat, mintha kevesebb szeretetre és több panaszkodásra, veszekedésre lelnék. Miért van ez? Mert hiányzik két dolog: az ima szelleme és a csend.

Ne bízzunk magunkban, legyünk hűek Krisztushoz, és imádkozzunk: „Édes Jézus, add meg nekem az állhatatosság kegyelmét.” – Vagy teljes egészében a hitben éltek, vagy mondjatok le magatokról!

Ne féljetek a szegénységtől, mert ez Jézus szegénységét hirdeti! Rómában nővéreik építettek egy házat, amely nagyon hasonlít az egyszerű emberek házához. Mivel ez a ház csak szegényes barakk volt, nem sok idő kellett az elkészítéshez. A szegénységnek ez az eleven példája nagy kegyelmet sugárzott mindenkire.

Nem várjuk otthon ülve, hogy az emberek eljöjjenek hozzánk: felkelünk és „sietve” elmegyünk szolgálni, ahogyan a Szűzanya, miután Jézus megfogant benne. Járjuk az utakat (kezdetben valaki úti nővéreknek nevezett minket), és ahogy megyünk, imádkozunk.


http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7