Legutóbbi bejegyzések
Legutóbbi hozzászólások
    Free counters!„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!” MapFree counters! Free counters! Free counters!
    Kategória

    ‘öröm’ kategória archívuma

    Mi a megváltás, más szóval újjászületés és miért van rá szükség?

    A megtérés lényegéről kérdezve valószínűleg a legtöbb hívő keresztény azt feleli, hogy egy olyan eseményre gondoljunk, amely során bűneik megbocsátásra kerültek, így haláluk után a mennyországba mennek. Ez valóban igaz és ezek önmagukban is csodálatos ajándékok, csakhogy ennél sokkal többről van szó! Jézus sokkal többet hozott nekünk. Fogadjuk el az általa kínált teljes ajándékot!

    Nézzük meg, hogy mi a megváltás, miért van szükségünk rá, hogyan biztosította ezt Isten számunkra és mit kapunk általa?

    Miért van szükségünk megváltásra?

    Isten az embert saját képére teremtette1. Isten egy lélek2 [pontosabban szellem, de itt ne egy kísértetre gondoljunk, hanem a ‘pneuma’ görög szó pontos fordítására, ami a legtöbb magyar bibliafordításban ‘lélekként’ szerepel, helyesen azonban szellemnek kellene fordítanunk.], tehát az általa és a saját képére teremtett ember is egy lélekkel és testtel rendelkező szellemi lény. A szellemünk tulajdonképpen lényünknek az a része, ami az életet adja3 és a szellemünkön keresztül lehet kapcsolatunk Istennel is.4

    Isten az első embert, Ádámot, egy kertbe helyezte, ahol Ádám együtt lehetett Istennel, majd később Isten feleséget teremtett számára Éva személyében és megtanította nekik, hogy miként éljenek5. Megmondta Ádámnak (ekkor Évát még nem teremtette meg), hogy minden gyümölcsből ehet a kert fáiról, a jó és rossz tudásának fája kivételével, mert ha arról eszik, meghal. Idővel Ádám megszegte Isten szabályát és evett a tiltott gyümölcsből, aminek katasztrofális következményei lettek. Ádám szelleme meghalt. Amikor valaki meghal, az illető többé nem képes kommunikálni azokkal, akik még élnek. A halott ember elkülönül. A szellemi halál során is hasonló szeparálódás történik Isten és ember között. Ádám tette után az ember többé nem tudott szellemi közösségben élni Istennel. Megszűnt bensőséges kapcsolatuk.

    Ádám „halott” emberi szelleme azért továbbra is működött, de ezt Istentől függetlenül tette, sőt, Isten helyett Sátánt kezdte követni. Ádám és Éva nem haltak fizikai halált azon a napon, de szellemi haláluk sok érzelmi és lelki nyomorúság forrása lett ezek után, amit idővel a fizikai halál követett.6

    Engedetlenségük messzemenő következményeket hozott. Születendő gyermekeik is örökölték tettük következményét és halott szellemmel7, a bűn szolgáiként születtek. A halált, a bűnt és az Istentől való szeparálódást tovább adták az őket követő valamennyi nemzedék minden tagjának.8 Ádám engedetlensége miatt minden ember bűnösként9, a bűn szolgájaként10, a harag fiaként11 születik és szüksége van megváltásra, illetve valakire, aki megválthatja.

    Hogyan kezelte Isten a bűn problémáját?

    Minden ember örökölte Ádám szellemét és természetét, ezért minden ember elkövet bűnöket12. Az ember épp annyira nem képes levedleni bűnös természetét, mint egy párduc a foltjait.13 Egyetlen ember sem képes megmenteni saját magát. Akármennyire is próbálkozunk, soha nem leszünk képesek önerőből megszabadulni ettől és megfizetni a hibákért és bűnökért, amiket elkövetünk. A probléma megoldhatatlannak tűnt. Egyetlen ember által jött a bűn a világba, csakis egy ember szabadíthat meg tőle és egyetlen ember sem képes rá. Isten azonban tudta, hogy Ádám miként fog dönteni, így előre gondoskodott a megoldásról, a bűn eltörléséről, hogy minden ember üdvözülhessen14, vagyis megkaphassa a megváltást, más szóval visszakapja az örök életet, amit az Éden kertjében feladott, elveszített. Isten maga vált emberré15, hogy elvegye a világ bűneit16. Magára vette az emberiség által elkövetett valamennyi, múlt és jövőbeli bűnért járó büntetést17, és ezáltal mindenki számára utat nyitott az örök életre és a Vele való szellemi közösségre.18

    Isten elküldte a Fiát, Jézust, aki teljes mértékben Isten volt19 és teljes mértékben ember is volt20, hogy meghaljon értünk a kereszten. Ahogy egyetlen ember által jött a bűn a világba, egynek, vagyis Jézusnak az engedelmessége által Isten örökre legyőzte helyettünk a bűnt21, ami által sokan igazakká lesznek.22

    Ez azonban nem egy automatikus folyamat. Isten minden ember számára ingyenes ajándékként23 ajánlja fel a megváltást24, ugyanakkor senkire sem kényszeríti rá, aki ezt nem akarja.

    Mit hoz a megváltás?

    Isten ajándékának elfogadása hihetetlen előnyöket hoz magával. Megtérésünkkor szellemileg újjászületünk25, átmegyünk a halálból az életbe26 és újjászületett szellemünk örökre elpecsételődik, így a bűn többé nem fertőzheti meg.27 Örök életet kapunk28 – meghitt, szerető kapcsolatot Istennel, ami a megváltás elsődleges célja.

    Ezeket az előnyöket a megváltás pillanatában magunkénak tudhatjuk, de ez még nem minden. Jézus a betegségeinket is felvitte a keresztre.29 Meghalt, hogy mi bőségben élhessünk30, megszabaduljunk az elnyomástól, azonkívül a teljes megbocsátással kapcsolatunk is helyreálljon Vele.

    Bár maga a megváltás csupán egy pillanat műve, hiszen szellemünk ekkor újjászületik, és új teremtésekké válunk, a változás ugyanakkor egy fejlődési folyamat is. A megváltáskor hitet, örömöt és erőt kapunk, amelyek azonnal jelen vannak szellemünkben. A folyamat teljes és befejezett a szellemünkben, Benne beteljesedtünk.31 Ugyanakkor Isten nem elégszik meg ezzel a szellemi változással. Azt szeretné, ha ez külsőleg is megnyilvánulna. Azt szeretné, ha megváltásunk a fizikai életünkben is láthatóvá válna, ez pedig csak elménk megújulásával lehetséges.32

    Az ember szellem, lélek és test. Amikor megváltoztatjuk gondolkodásunkat és elhisszük Istennek, hogy kik vagyunk és mink van az Igéje szerint, akkor megtapasztaljuk azt az életet, amit Isten belénk helyezett. Az elménk megújítása nélkül egész földi életünket leélhetjük anélkül, hogy megismernénk azt a mindenben bővölködő életet, amit Jézus megváltásunkkor adott számunkra.33

    Végül, amikor odafent csatlakozunk az Úrhoz, lelkünk is teljesen megújul és megkapjuk új testünket.34 A megváltás akkor lesz teljes.

    Hogyan kaphatom meg a megváltást?

    Elfogadni Jézus Krisztust Uradnak és Megváltódnak életed legfontosabb döntése, ugyanakkor, ha már meghoztad a döntést, rendkívül egyszerű is. Isten megígérte az Igéjében, hogy „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.35 Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.”36

    Isten az Ő kegyelméből már mindent megtett a megváltásunkért, így nekünk nincs más tennivalónk, mint hinni és elfogadni.

    Amennyiben ezt még nem tetted meg, az alábbi ima segítségedre lehet ebben. A bűntől való megváltást a Krisztusba vetett hit hozza el. Ez az imádság csak egy módja annak, hogy kifejezd Istennek a belé vetett hitedet, és megköszönd, hogy üdvösséget adott neked.

    Mondd el ezt az imát hangosan:

    „Jézus, most Uramnak és Megváltómnak vallak Téged. Hiszem a szívemben, hogy Isten feltámasztott Téged a halálból. Az Igédbe vetett hit által most elfogadom a megváltás ajándékát. Köszönöm, hogy meghaltál értem!”

    Amikor odaszánod az életed Jézus Krisztusnak, az Ő Igéjének igazsága azonnal behatol a szellemedbe. Újjászületsz, szellemed teljesen megújul és egy új élet kezdődik számodra!37

    Hogyan tovább?

    – Andrew Wommack írása alapján
    http://idokjelei.hu/2015/10/mi-a-megvaltas-mas-szoval-ujjaszuletes-es-miert-van-ra-szukseg/

    1. I. Mózes 1:27 [↩]
    2. János 4:24 [↩]
    3. Jakab 2:26 [↩]
    4. János 4:24 [↩]
    5. I. Mózes 1:28; 2:15-19, 21 [↩]
    6. I. Mózes 5:5 [↩]
    7. Zsoltárok 51:5; Róma 5:12 [↩]
    8. Róma 5:12, 17, 19 [↩]
    9. Róma 3:23 [↩]
    10. Róma 6:17 [↩]
    11. Efézus 2:3 [↩]
    12. Róma 3:23 [↩]
    13. Jeremiás 12:23 [↩]
    14. 1. Péter 1:18-21 a Jelenések 13:8-al [↩]
    15. János 1:14 [↩]
    16. János 1:29 [↩]
    17. 1. János 2:2 [↩]
    18. János 3:16, János 17:3, 1. Korinthus 6:17 [↩]
    19. Zsidók 1:8 [↩]
    20. Filippi 2:7 [↩]
    21. 1. János 2:2 [↩]
    22. Róma 5:19 [↩]
    23. Efézus 2:7-8 [↩]
    24. Titus 2:11 [↩]
    25. János 3:3-6, 2. Korinthus 5:17 [↩]
    26. János 5:24 [↩]
    27. Efézus 1:13, 1. János 3:9 [↩]
    28. János 3:16, János 17:3 [↩]
    29. Lukács 4:18, 1. Péter 2:24 [↩]
    30. 2. Korinthus 8:9 [↩]
    31. Kolossé 2:9-10 [↩]
    32. Róma 12:1-2 [↩]
    33. János 10:10 [↩]
    34. Filippi 3:21, 1. Korinthus 15:44 [↩]
    35. Róma 10:9-10 [↩]
    36. Róma 10:13 [↩]
    37. 2. Korinthus 5:17 [↩]

    SZENT LEVÉL

    E szent írás egyben szent áldásul szolgál. Bizonyíték a következő szent tanács. Római XII. Pius 1902 január 18-án kiadta Jézus Krisztus nevében,L.F.K.K.H.L.K.N.K. Az Atyának és fiúnak és szentlélek Istennek nevében Amen. Úgy, mint Krisztus a Kálvária hegyén szenvedett, úgy nekünk is tűrni és szenvedni. De minden egyes hites katolikus akinek e levél e levél a tulajdonában van, bátran állhat ki minden veszélynek. Biztosítva van minden vész ellen. Nem érheti sem golyó, sem szurony, nem lesz oka félni gyilkosoktól, sem tolvajoktól, szóval elhárít magától minden bajt és betegséget. Nem szabad félni, minden puska, vagy pisztoly célt téveszt. Tudom, hogy kételkednek szavaimban, de higyjék el,hogy e szavak nem az én szavaim. Ezekben a szavakban az Úr Jézus halhatatlan lelke szólal meg. Győződjön meg minden katolikus, tegyen próbát egy állaton. Másolja le a 9 betűt, kösse egy kutya nyakába, lőjön rá s meg fogja látni, hogy a golyó célt téveszt.Épp biztosítja magát minden ember is, aki ez írást magánál hordja.Ez olyan igaz mint, hogy Jézus Krisztus felettünk él.Legyen arany, ezüst, ólom, vagy réz, semmi sem fogja őt szerencsétlenné tenni.Az Atyának és Fiúnak, és Szentléleknek nevében Amen.Ez a levél a mennyből van a földre küldve,és megtaláltuk a Mária Oltáránál 1894-ben. Ott szált az oltár körül és amint hozzá akartak nyúlni kikerülve minden élő ember kezét. Ott volt 1910-ig, míg egy tiszta szívű és lelkű katolikusnak sikerült lemásolni e szent szavakat. E sorok azt tanácsolják, hogy minden vasárnapot szenteljük Istennek, ne dolgozzunk, járjunk templomba, hallgassunk szent misét. Ha ezt tesszük minden bűn meg lesz bocsájtva. Ne kívánjunk tőle aranyat, ezüstöt.Ezt csak szorgalmas és becsületes munka árán szerezheti meg.Azért teremtett 6 napot a dolognak, egyet pedig szenteljék Istennek. Ne irigyeld a boldogot, ne lopj, ne ölj, mert ez által bűnt követsz el.Azért viseljétek a sorsotokat tisztasággal, tartsatok be minden szavamat, ezzel elkerültök minden bajt, betegséget.Isten nevében tanácsolom nektek. Ne vádoljatok ártatlanul senkit.Aki így cselekszik, azt áldás fogja követni. Az egyik jó barát juttassa e levelet a másiknak, mert akinek annyi bűne van mint a homok szem a földön, meg lesz neki bocsájtva. Győződjön meg minden katolikus akinek ilyen levél a tulajdonában van, hogy annak sem házát sem semmijét nem éri baj.E levél mindenkinek szolgál, aki hisz neki és imádkozik. Ha valakinek vérzése van, rögtön elállítja, olyan sebek, amelyek évek óta gyógyíthatatlanok voltak, meggyógyulnak, ha ezt a levelet rá teszik.Aki nem hiszi, tegyen próbát, írja betűket a kardra, vagy a puskára, meg fogja látni, hogy nem öl.Ez a levél többet ér minden aranynál, Ez A LEVÉL NAGY KINCS.

    Szűz Mária szobra sértetlen maradt

    2015 júliusában egy Madrid közeli katonai bázison heves tűz ütött ki. A vegetáció nagy része teljesen elpusztult, miközben egy, az érintett terület közepén álló Mária-szobor sértetlen maradt.
    Több spanyol sajtóorgánum, mint pl. Infovaticana és Religion en Libertad beszámolója szerint, az esemény az El Goloso katonai támaszponton történt, a „Guadarrama” páncélos dandárosztag állomáshelyén.

    Miután a tüzet eloltották, nagy volt a katonák meglepetése, amikor az elszenesedett földterület közepén a Lourdes-i Boldogasszony sértetlenül maradt szobrát pillantották meg! De a meglepetés még nagyobb lett, amikor a katonák meglátták, hogy a szobor körül a fű is érintetlen maradt, sőt a virágok és vázák is, annyira frissen, mintha a lángok a szobor környezetét egyáltalán nem érintették, sőt, inkább respektálták volna!

    A tűz július 30-án a nagy hőhullám alatt tört ki. A katonaság nem talál magyarázatot arra, miért nem érte kár a szobrot, és hogy a virágok miért nem égtek el, vagy legalább miért nem perzselődtek meg vagy feketedtek el.
    A történet gyorsan elterjedt az interneten, ahol egyesek – érthető módon – rögtön „csalást” kiáltottak. Az utóvizsgálat azonban minden kételyt eloszlatott. A képeken jól látszik, hogy a szobor és a virágos vázák a zöld füvön egy felperzselt területen állnak. [Bár a kételkedés nem tilos, sőt sokszor igencsak ajánlott, de azért igencsak valószínűtlen, hogy egy páncélos osztag állomáshelyén bárkinek eszébe jutna ilyesmit kitalálni, vagy hogy idegenek oda férkőzhettek volna, és pont ilyesmit csinálnak.]

    Az állomás személyzete, a katonák korábban alig vettek tudomást a kertjükben felállított Mária szoborról. De pár katona megerősítette, hogy különös tiszteletet tápláltak a Lourdes-i Mária szobor iránt, és a szobor olykor része volt a hivatalos ceremóniáknak is.
    A helyi katonai hivatal kivizsgálása elég alapos volt ahhoz, hogy a történet valódiságát hitelessé tegye. Vannak dolgok, amiket az ember nem ért meg, melyek azonban a hit számára sokat mondanak.

    Megjegyzés:
    Isten az Ószövetségben és a korai kereszténységben számos hasonló csodát tett (Dániel az oroszlánok között, a három ifjú a tüzes kemencében, János apostol olajbafőzése stb. stb.) Ugyan napjainkban már alig-alig akad csoda – hiszen a mai ember nem érdemli meg –, de azért Isten olykor még most is megkönyörül rajtunk, és tesz csodát. Ilyen volt a négy jezsuita életben maradása, sőt sugármentessége Hiroshimában, vagy a New York-i Mária szobor története, amiről a honlap is beszámolt, és amelynek képe itt is látható: Szűz Mária szobra sértetlen maradt.
    De mindenekelőtt ne felejtsük, hogy mennyei édesanyánk, Mária a katolikusok, és különösen a magyar katolikusok menedéke, különösen a végső időkben. Fatimában ezt a tényt Mária újfent megerősítette (Fatimában magyarok készítették a keresztutat, melynek végén magyar kápolna áll, benne a magyar szentekkel, és Lajosmizse egykori plébános állíttatott ott egy 15. állomást is, hálából Magyarország „felszabadulásáért”). Lásd ezzel kapcsolatban a honlap számos cikke közül ezt: Az IMMACULATA – utolsó mentsvárunk. Ebben a cikkben olvasható Grignion de Montfort Szent Lajos-Mária jövendölése: „Mária által kezdődött a világ üdve, Mária által kell bevégződnie is.”

    Európa, hazánk és a keresztény civilizáció mostani reménytelen helyzete nem meglepetésként következett be. A honlap számtalan cikke foglalkozik évek óta ezzel a folyamattal. Ezek közül néhány:
    „Kezet fogtak az ördögök, látták, szagolták, érintették egymást”
    „Európa a pokol felé tart”
    Demokratikusan a csődbe

    http://katolikus-honlap.hu/1502/mariaszobor.htm

    FELHÍVÁS IMÁDKOZZUNK MÁRIA TISZTELETÉRE ÉS JÉZUS ÖRÖMÉRE!

    Kedves Testvérek !

    Legalább  három fős csoportok jelentkezését várjuk, akik  2015.08.14-én  17 órától, 2015.08.15-én 17 óráig, váltásban imádkozzák a Rózsafűzért. Lehetőség szerint templomban, de magánházaknál is össze lehet jönni.  Pl.: 17 órakor Szécsényfelfaluban mondják, 17:30-kor Ludányban, 18-kor Karancsságon stb. Három főnél többen is mondhatják egyszerre és ha párhuzamosan több csoport is egyszerre imádkozik, az sem baj, sőt dicséretes. Tehát, a lényeg az, hogy 24 órán keresztül egyfolytában imádkozzuk a rózsafűzért. Imáinkat Isten szándékára ajánljuk. A kegyelmek nem maradnak el!

    Lelkesítésként idézek  Francesco Bamonte: Szűz Mária harca a gonosszal az ördögűzések alatt című könyvéből.

    ”Hányszor van, hogy a jól ismert Üdvözlégy Mária imát nem túl nagy odaadással, rutinszerűen mondjuk…? Nos – ennek ellenére, mégis imánk alatt az egész Pokol megremeg!

    Kérem azokat, akik olvassák ezt a felhívást, hogy terjesszék, vonjuk be a gyerekeket,  fiatalokat, időseket, határontúliakat, szerzeteseket, bárkit, aki tisztelettel és megfelelő komolysággal tud imádkozni.

    Jelentkezni lehet: Bódiné Tóth Szilvia   06-30-493-0906

    E-mail:viasz@citromail.hu

    Dicsértessék a Jézus Krisztus !

    A keresztvetés huszonegy jelentése

    https://christianae.files.wordpress.com/2014/04/keresztvet2.jpg

    A keresztvetés a katolikus és ortodox keresztények egyszerű, mély értelmű hitvallása. Katolikusként keresztet vetünk, valahányszor imádkozunk vagy belépünk a templomba. Nem is gondolnánk, hogy amikor keresztet vetünk, egyszerre huszonegy dolgot teszünk:

    1. Imádkozunk. Imánkat keresztvetéssel szoktuk kezdeni, és talán nem is gondolunk rá, hogy maga a keresztvetés is imádság. Ha az imádság lényege „lelkünk felemelése Istenhez”, ahogy Damaszkuszi Szent János mondja, akkor a keresztvetés egyértelműen ima. „A keresztvetés nem üres gesztus, hanem hatékony ima, amellyel a Szentlélekhez, gyümölcsöző keresztény életünk védőjéhez és segítőjéhez folyamodunk.” (Bert Ghezzi)

    2. Megnyílunk a kegyelem felé. A keresztvetés felkészít, hogy befogadjuk Isten áldását, és képessé tesz, hogy együttműködjünk kegyelmével.

    3. Megszenteljük a napot. Ha a nap fontosabb pillanataiban keresztet vetünk, a kereszt jelével megszenteljük hétköznapjainkat. „Minden lépésünknél és mozdulatunknál, belépéskor, kilépéskor, öltözködéskor, tisztálkodáskor, asztalnál ülve, lámpát gyújtva, karosszékbe vagy székre leülve, a hétköznapi élet minden tevékenysége közben megjelöljük homlokunkat a jellel” – írja Tertullianus.

    4. Egész lényünket Krisztusnak szenteljük. Amikor a kezünket a homlokunktól a szívünkhöz, majd mindkét vállunkhoz visszük, Isten áldását kérjük elménkre, szenvedélyeinkre, vágyainkra és egész testünkre. Más szóval: a keresztvetés teljes valónkat, testünket-lelkünket, szívünket és elménket Krisztusnak szenteli. „Foglaljuk bele egész lényünket – testünket, lelkünket, értelmünket, akaratunkat, gondolatainkat, érzéseinket, mindazt, amit teszünk és amit nem teszünk –, és a kereszt jelével megjelölve erősítsük és szenteljük meg mindezt Krisztus erejében, a háromságos egy Isten nevében” – fogalmaz Romano Guardini.

    5. Megemlékezünk a megtestesülésről. Mozdulatunk lefelé irányul, a homloktól a mellkas felé, „mert Krisztus a mennyből leereszkedett a földre” – írja III. Ince pápa a keresztvetésről szóló instrukciójában. Ha közben a hüvelykujjat a mutatóujjhoz vagy a gyűrűsujjhoz érintjük, azzal is Krisztus kettős, isteni és emberi természetét fejezzük ki.

    6. Megemlékezünk Urunk szenvedéséről. Amikor keresztet rajzolunk magunkra, alapvetően Krisztus keresztre feszítésére emlékezünk. Ezt fejezi ki továbbá, ha nyitott jobb tenyérrel, mind az öt ujjunkkal (Krisztus öt sebének megfelelően) vetünk keresztet.

    7. Megvalljuk a Szentháromságot. Amikor az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevét kimondjuk, a háromságos egy Istenbe vetett hitünket valljuk meg. III. Ince pápa szerint ennek megerősítése, ha három ujjal jelöljük meg magunkat.

    8. Istenre irányítjuk imánkat. Egyik kísértésünk az imádságban, hogy úgy szólunk Istenhez, ahogyan Őt elképzeljük, kozmikus szellemként vagy éppen pajtásként. Imánk ilyenkor inkább rólunk szól, mint az élő Istenről. A keresztvetés az igaz Isten felé irányít. „Amikor a Szentháromsághoz fohászkodunk, a minket teremtő, nem pedig az általunk teremtett Istenhez szólunk. Elképzeléseinket félretéve ahhoz az Istenhez imádkozunk, akinek Ő kinyilatkoztatta magát: Atya, Fiú és Szentlélek háromságához.” (Bert Ghezzi)

    9. Kifejezzük a Fiú és a Lélek származását. Azzal, hogy elsőként a homlokunkat érintjük, felidézzük, hogy az Atya a Szentháromság első Személye. Kezünk leeresztésével „kifejezzük, hogy a Fiú az Atyától származik”. Azzal pedig, hogy a Szentlelket említjük harmadikként, utalunk rá, hogy a Lélek az Atyától és a Fiútól származik – mutat rá Szalézi Szent Ferenc.

    10. Megvalljuk a hitünket. A megtestesülésbe, a keresztre feszítésbe és a Szentháromságba vetett hitünk kifejezésével „kis hitvallást” teszünk, melyben szavainkkal és mozdulatainkkal hitünk lényegi igazságait nyilvánítjuk ki.

    11. Segítségül hívjuk Isten nevének hatalmát. A Szentírás szerint Isten nevének hatalma van. Szent Pál írja: „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban.” (Fil 2,10) A János-evangéliumban pedig maga Jézus mondja: „Amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.” (Jn 14,13–14)

    12. Vállaljuk Krisztussal együtt a keresztre feszítést. Aki követni akarja Krisztust, annak az Úr szavai szerint meg kell tagadnia magát, és fel kell vennie a keresztjét (Mt 16,25). „Krisztussal engem is keresztre feszítettek” – írja Pál apostol (Gal 2,19). Amikor keresztet vetünk, kinyilvánítjuk, hogy igent mondunk a tanítványságnak erre a feltételére.

    13. Szenvedésünkben segítséget kérünk. Bert Ghezzi szerint vállaink érintésével arra kérjük Istent, hogy segítsen – vállaljon, vegyen vállára – minket.

    14. Felelevenítjük keresztségünket. A keresztvetéssel, amelyben újra kiejtjük a keresztelésünkkor elhangzott szavakat, „összefoglaljuk és újra elfogadjuk keresztségünket” – írta Joseph Ratzinger bíboros.

    15. Visszafordítjuk az átkot. Szalézi Szent Ferenc szerint a keresztvetésben „az átkot jelentő bal oldaltól az áldást jelentő jobb oldal felé” irányuló mozdulat a bűnbocsánatra és a bukás visszafordítására emlékeztet. Egyben kifejezi, hogy a jelen nyomorúságból a jövendő dicsőségbe fogunk jutni, amint – írta Ince pápa – Krisztus is „átment a halálból az életbe, az alvilágból a mennybe.”

    16. Krisztus képére formáljuk magunkat. Szent Pál átöltözéshez hasonlítja bűnös természetünk átalakulását Krisztusban: „Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására” (Kol 3,9–10). Az egyházatyák Krisztus ruháitól való megfosztásával kapcsolták ezt össze. Tanításuk szerint az ember, amikor a keresztségben leveti régi természetét és újat vesz fel, részese lesz annak, amikor Krisztust megfosztották ruháitól. A keresztvetés kifejezheti, hogy részesei akarunk lenni e megfosztatásnak, majd a feltámadás dicsőségébe öltözésnek. A keresztre feszítés egészét elfogadjuk, nem csak azt, ami megfelel az ízlésünknek.

    17. Megjelöljük magunkat Krisztusnak. Az ógörögben a jel szó megfelelője a szphragisz, amely a tulajdonlás jegyét is jelentette. Így nevezték például azt a bélyeget, amellyel a pásztor megjelölte a nyájához tartozó állatokat. Amikor keresztet vetünk, Krisztus, az igazi Pásztor tulajdonaként jelöljük meg magunkat.

    18. Krisztus katonáinak valljuk magunkat. Szphragisznak nevezték a parancsnok nevét is, amelyet katonái bőrébe tetováltak. A keresztény ember pásztoraként követi Krisztust, ennyiben juhhoz hasonlítható – de nem birkához! Krisztus katonáivá kell lennünk. Mint Szent Pál írja: „Öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. … Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát.” (Ef 6, 13–17)

    19. Elriasztja a gonoszt. A keresztvetés a sátán elleni küzdelem egyik fegyvere. Egy középkori prédikátor, Aelfric szerint „csodálatosan hadonászhat az ember a kezével, ám áldás nem származik belőle, hacsak nem vet keresztet. Ha azonban keresztet vet, a gonosz csakhamar megrémül a győzelmes jel láttán.” Egy másik, Aranyszájú Szent Jánosnak tulajdonított mondás szerint pedig a keresztvetés hatására a démonok „elrepülnek”, mert „úgy félnek tőle, mintha bottal vernék őket”.

    20. Pecsétet teszünk magunkra a Lélekben. Az Újszövetségben a szphragisz szót pecsétnek is fordítják, például a második korintusi levélben, ahol Pál apostol így ír: „Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket.” (2Kor 1,21–22) Valahányszor keresztet vetünk, újra megpecsételjük magunkat a Lélekben, és kérjük, hogy hatalmas működése hassa át életünket.

    21. Tanúságot teszünk mások előtt. A nyilvános helyen végzett keresztvetés a hitünkről való tanúságtétel egyszerű formája. „Ne szégyelljük hát megvallani a Megfeszítettet! Legyen a kereszt a mi pecsétünk, amellyel bátran jelöljük homlokunkat és mindent: a kenyeret, amelyet elfogyasztunk, az italt, amelyet megiszunk; minden be- és kilépésünket, lefekvésünket és felkelésünket, utazásunkat és pihenésünket” – írta Jeruzsálemi Szent Cirill.

    Katolikus viselkedés a római katolikus Egyház szentmiséjén

    A liturgikus mozgalom nem csak magát a szentmisét, azaz a szentmise rítusát szentségtelenítette meg, hanem a hívők viselkedését is rossz irányba terelte.
    A modernisták mozgalmának a híveket érintő programja az volt, hogy állandóan foglalkoztassa őket. Mivel ők maguk már nem hittek a természetfeletti kegyelemben, sem ennek hatásában, feltételezték, hogy mások számára is idegenek ezek a fogalmak. Ezért a csendes Istenre figyelés helyett, amiről nekik fogalmuk sem volt, és amiről ennek következtében el sem tudták képzelni, hogy másoknál megtalálható, arra törekedtek, hogy elfoglalják, „elszórakoztassák” a jelenlevő laikusokat; hogy állandó programot nyújtsanak a számukra – pontosan úgy, ahogy a mai világ teszi. És mivel a szórakozni vágyás, az állandó elfoglaltság valami „akcióval” idővel függővé teszi az embert, ezt a függőséget újabb és újabb leleményekkel kell kiszolgálni. Ebből is látszik, hogy nem a világ tette olyanná az egyházat, amilyen, hanem fordítva: az egyház tette olyanná a világot, vagy tette lehetővé a világ számára, hogy olyan legyen, amilyen. Pontosan úgy történt itt is, ahogy más területen: ahogy a homoszexualitást is az egyház húzta ki előbb az égbekiáltó bűnök közül.
    Miután bebizonyosodott, hogy ez az út (mint az Egyházban csaknem minden újítás) – akármilyen „szerény” újításokkal is indul – nagyon rosszul végződik, minden katolikus számára, aki nem kér a Bugnini-féle miséből, feltétlenül ajánlott, sőt elvárható, hogy maga is visszatér a katolikus szokáshoz, a kezdetekhez, azaz ahhoz a ponthoz, ahonnan a téves út elágazott.
    Ez a katolikus kezdet pedig a szentmisén való részvételt illetően nagyon egyszerű, mindössze két „előírásból” áll:
    – A hívek minden misén, tehát az ünnepélyesen is, végig térdelnek: kivéve a pap bejövetele, és kimenetele, a Gloria, az Evangélium, a Credo, az utolsó Evangélium alatt, amikoris állnak, illetve a szentlecke alatt, amikoris ülnek. Aki kora vagy betegsége, vagy más fogyatékossága miatt nem tud térdelni, az persze ülhet, vagy úgy tesz, ahogy számára elviselhető.
    – A hívek nem vesznek aktívan részt a liturgia ünneplésében, ezt rábízzák a papra és a ministráns(ok)ra, illetve a scolára. Ők tehát csak a népénekeket éneklik, és nem ők adják a válaszokat a papnak, és nem éneklik a mise (latin) énekeit. Az első ponttal kapcsolatban lásd Weinzierl atya útmutatását
    Német nyelven: Ein kleiner Hinweis

    http://www.katolikus-honlap.hu/1501/viselked.htm

    2000 Ft

    Igaz történet a szívbéli jóságról: Nem messze élt egy idős hölgy. A férje meghalt 5 éve, 2 éve pedig lánya férjével és 2 gyerekével autóbalesetben.

     

    nni12

    Mikor jöttem az iskolából hazafelé, az ajtaján láttam 1 hirdetést amire az volt írva : ”Elvesztettem 2000 Ft-ot, aki megtalálja-hozza vissza legyen szíves, a 76-os lakásba, mert kevés a nyugdíj és nem tudok miből ételt venni!”. Kivettem a tárcámból 2000 forintot és felmentem az 5-ödik emeletre.

    Mikor odaadtam az idős hölgynek a pénzt, elsírta magát és így szólt:
    ”Te vagy a tizenkettedik ember, aki felhozta nekem a pénzt. Köszönöm.”

    Elmosolyogtam magam és odamentem a lifthez, mikor a nénike így szólt: ”Lányom, vedd le azt a hirdetést,mert azt sem én írtam!” Az öreg hölgy állt és könnyek hulltak a szeméből.

    Vannak emberek akiben még maradt jóság és együttérzés. Mi hiszünk a szeretet erejében. Szép napot mindenkinek!

    http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/igazsag-kutatasa/tanulsagos-toertenetek/1888-2000-ft

    Készüljünk Fatima 100. évfordulójára

    „Kívánom, hogy a hét esztendő, amely elválaszt bennünket a jelenések századik évfordulójától, felgyorsítsa a Mária Szeplőtelen Szívének győzelméről szóló jövendölés beteljesedését, a Szentháromság dicsőségére” – zárta beszédét a pápa.

    fatimai jelenések centenáriuma

    2010. május 13-án Fatimában mondott beszédében XVI. Benedek pápa utalt a jelenések századik évfordulójára, és az ünnepség miértjéről szólva kiemelte a fatimai Üzenet központi mondanivalójának jelentőségét is: „Még hét esztendő és Mária első látogatásának századik évfordulóját ünneplitek majd, aki Tanítóként bevezette a kis látnokokat a szentháromságos szeretet legbensőségesebb ismeretébe, és megízleltette velük Istent, az emberi lét legszebb tapasztalataként.” A fatimai szentély mintegy erre válaszul elindította a centenáriumra való felkészülést: 2010 decemberében hétéves ünnepségsorozat kezdődött, amelynek témáját a második fatimai jelenés adja: Szeplőtelen Szívem elvezet benneteket Istenhez. Ez azt jelenti, hogy a valódi Mária-tisztelet szükségszerűen arra mutat rá, hogy minden hívő életében Isten áll a középpontban. Így tehát a fatimai Üzenet átelmélkedése azt jelenti, hogy sorra vesszük a keresztény hit fontos szempontjait, és újra felfedezzük Isten szeretetének lenyűgöző szépségét.

    I. A JELENÉSEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁRA EMLÉKEZŐ ÜNNEPSÉGSOROZAT CÉLJA

    A fatimai jelenések meghatározóak voltak a Katolikus Egyház életében, nemcsak azáltal, hogy számtalan embert megérintettek szerte a világon, hanem azáltal is, hogy szorosan kapcsolódnak az evangéliumi üzenethez, sok katolikus hitének elmélyüléséhez járultak hozzá, illetve azáltal, hogy a felhívásoknak prófétai ereje van. Az Egy-ház megerősítette, hogy a felhívások a keresztény élet megvalósítását előmozdító hihető és hiteles ajánlások.

    Valóban, a fatimai Üzenet minden idők híveinek szól: nem rekedt meg egy régmúlt korszakban, hanem egy-fajta dinamizmust ad jelenünknek, és a hit új horizontjait nyitja meg az emberiség történelmének jövőjében.  Mivel a fatimai események a mai kor emberéhez intéznek felhívást, az első centenáriumra való emlékezés is ennek a felhívásnak egyik eszköze kíván lenni. Nem arról van szó tehát, hogy kiemelünk egy rövid történelmi időszakot, amelynek visszhangjai a múlt egy pillanatát idézik fel.

    XVI. Benedek pápa 2010. májusi zarándoklata Cova da Iriába – illetve elődeinek fatimai látogatása – valamilyen módon arra mutat rá, hogy a fatimai Üzenetben olyan elemek vannak jelen, amelyek által az Üzenet egyszerre az evangelizáció eszközévé, a megtérés útjává válhat, és segíthet a Jézus Krisztussal való találkozásban. Ezért ez a megemlékezés-sorozat igyekszik mélyebben megérteni és a mai ember számára aktuálissá tenni ezt az üzenetet; igyekszik eszközzé válni a hit megújításában és megerősítésében, valamint segítséget nyújtani Isten népének lelki növekedésében.

    A centenáriumi ünnepség tehát mindenekelőtt és legfőképpen pasztorális projekt, amely leginkább a lelki dimenziót és a hittel kapcsolatos megfontolásokat emeli ki. Az ünnepség céljai ennél fogva vallásos jellegűek, mind a különböző szempontokat (teológiai, ünnepi, lelki, kateketikai stb.), mind pedig a dimenziókat tekintve (személyes, közösségi, társadalmi stb.).

    A kulturális és társadalmi szempontok szintén helyet kapnak a megemlékezésekben, de mindig a misszió szemszögéből nézve: a jelenésekre való emlékezés egyrészt olyan kivételes eszköz, amely segít eljutni azokhoz, akik távol vannak az Egyháztól, másrészt a hit kifejeződése, valamint az emberi valóság keresztény megvalósulása.

    A fatimai jelenések századik évfordulójára emlékező ünnepségek céljai a fent felvázolt szempontok alapján így fogalmazhatók meg:

    1.  A fatimai jelenések fontosságának hangsúlyozása az Egyház és a világ számára.

    2.  A fatimai Üzenet terjesztése országos és nemzetközi szinten. 3. A fatimai Üzenet tematikus szempontjainak és azok jelentőségének elmélyítése a keresztény életben.

    4.  A fatimai Üzenet teológiájának elmélyítése.

    5.  Pasztorális javaslatok kidolgozása a fatimai Üzenet fényében.

    6.  Fatima lelkiségének terjesztése.

    7.  Fatimához kötődő személyek, csoportok aktív részvételének elmozdítása a rendezvényeken, megemlékezésekben.

    8.  Ünnepségek szervezése különböző közegekben.

    9.  A fatimai pásztorgyermekek alakjának, mint a katekézis lehetséges alanyainak bemutatása.

    10. A máriás dimenzió erősítése a hit keresztény kifejeződésében.

    II. A JELENÉSEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁNAK TEMATIKÁJA

    A fatimai jelenések centenáriumára való felkészülés hét évére egy tematikus programot dolgoztak ki, Lúcia nővér Emlékezéseit alapul véve.

    Minden évben az Angyal, illetve a Szűzanya egy-egy jelenése kerül a középpontba, így haladunk végig a fatimai eseményeken. A tanúságtételeket és különböző teológiai elmélkedéseket alapul véve a tematika kidolgozói arra törekedtek, hogy a fatimai Üzenet alapvető gondolatait emeljék ki. Minden évhez néhány javaslatot, ajánlást rendeltek: egy különleges kifejezést a jelenések történetéből, amely alapján az egész év általános témája megfogalmazható; egy teológiai, egy katekétikai elemet, és a hívő magatartás egy-egy jellemzőjét. Minden év témájához hat tematikus alegység tartozik.

    Ez a tematika a fatimai Üzenet legfontosabb elemeit fűzi fel egy vezérfonalra, kiemeli az azokat összekötő vonásokat, megkülönbözteti a fő szempontokat a másodlagosaktól, illetve felkínál egy megközelítési módot és értelmezési lehetőségeket. A terv kidolgozói arra törekedtek, hogy a tervbe egyaránt integrálják a fatimai Üzenet teológiai tartalmát és lelkiségének konkrét kifejeződéseit, amelyeket azután a különböző pasztorális elgondolásokba be lehet ágyazni:

    1. a Szentháromság imádása,
    2. az Eucharisztia központi szerepe,
    3.  megtérésre való felhívás,
    4. a bűnbánat, mint a megtérés útja,
    5. a katolikus hit máriás dimenziója, a bűnösök megtéréséért,
    6. a pápáért és a világbékéért való imádság,
    7. Jézus és Mária szívének engesztelése, és
    8. a testvéri szolidaritás.

    Mindezek az elemek teológiai keretben kínálnak perspektívát a fatimai lelkiség gyakorlati áhítatának jellemzőihez, melyek: a rózsafüzér imádkozása, a szentségimádás, az elsőszombati ájtatosságok, Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete. Ezekből áll össze tehát egy iránymutatás, amely a liturgikus ünnepléseket, a katekézist, a lelkiséget és az áhítatgyakorlatokat, valamint a tanulást és elmélkedést segíti.

    A HÉT előkészületi ESZTENDŐ TEMATIKÁJA

    Szeplőtelen Szívem elvezet benneteket Istenhez

    Ciklu-

    sok

    A fatimai

    esemény

    Kiemelt mondat

    Az év témája

    Teológiai elem

    Kateketi-

    kai elem

    A hit kon-

    krét meg-

    nyilvánu-

    lása

    2011

    Az Angyaljelenései Istenem, hiszek Tebenned… Szenthárom-ság …

    mélységesen imádlak

    A három-személyű egy Isten Isten szent-háromságos arca Szentség-imádás

    2012

    A májusi jelenés Fel akarjátok ajánlani magatokat Istennek? Fel akarjátok ajánlanimagatokat Istennek? A megváltó Isten Együttmű-ködés a megváltásban Önátadás

    2013

    A júniusi jelenés Szeplőtelen Szívem lesz a menedéked és az út, amely elvezet Istenig Ne féljetek! Az ígéret Istene A keresztény remény Bizalom

    2014

    A júliusi jelenés Ó Jézusom, Irántad való szeretetből… Isten világ iránti szeretetében részesülünk A könyörü-letes Isten A megtisztító és megváltó szeretet Szeretet

    2015

    Az augusztusi jelenés Imádkozzatok sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért! Megszenteltek Krisztusban A szent Isten Az Egyháza szentek

    közössége

    Imádság

    2016

    A szep-temberi

    jelenés

    Isten elégedett áldozataitokkal. Azért jöttem, hogy életetek legyen Isten,az élet teljessége Részesülünk Isten gazdag életében Ünneplés

    2017

    Az októberijelenés A Rózsafüzér Királynője vagyok Az Úr csodákat tesz A szövetség Istene Mária az üdvtörténetben Mária-tisztelet

    Pápai szentmise Fatimában

    A pápa ötszázezer zarándok jelenlétében idézte fel az 1917-es jelenéseket és kijelentette: Fatima prófétai küldetése még nem ért véget. A szentély által közölt információk szerint ötszázezer zarándok vett részt a szertartáson, amelyen négy bíboros, 77 püspök és 1442 pap koncelebrált a pápával.

    A Szentatya május 13-án 9.50-kor lépett a fatimai szentély területére, üdvözölve a zarándokokat, akik zászlókat és kendőket lengetve köszöntötték őt. A pápa a Jelenési kápolnánál öltözött át, s hamarosan megkezdődött az ünnepi szentmise, amelynek elején António Marto leiria-fatimai püspök köszöntötte őt.

    A pápa szentbeszédét azzal kezdte: ő is zarándokként érkezett Fatimába, ahol Mária a modern időkben élőkhöz szólt. „Imádkozni jöttem Fatimába Máriával és a sok zarándokkal együtt az emberiség nagy családjáért, amelyet annyi betegség és szenvedés ér. Ugyanazokkal az érzelmekkel jöttem Fatimába, mint Boldog Ferenc és Jácinta és Isten szolgája Lúcia, hogy a Szűzanyára bízzam mélyről jövő vallomásomat: ‘szeretem’ Jézust, az egyház és a papok is ‘szeretik’ őt és őrá szegezik tekintetüket, ahogy közeledik a papságnak szentelt év. Azért is jöttem, hogy Mária anyai oltalmába ajánljam a papokat, a megszentelt életet élő férfiakat és nőket, misszionáriusokat és mindenkit, aki jócselekedetei által Isten Házát befogadó házzá teszi.”

    A Szentatya köszönetet mondott António Marto püspök szavaiért a szentmise kezdetén és a fatimai szentély részéről tapasztalt vendégszeretetért. Üdvözölte a köztársasági elnököt és más közéleti személyiségeket, és „lélekben magához ölelte” a portugáliai egyházmegyéket, amelyeket püspökeik képviselnek.

    „Az Úr, a mi reményünk velünk van. Irgalmas szeretetében jövőt kínál népének: jövőt, amelyben vele egységben lehetünk” – folytatta a pápa. Mária a Magnificatban így énekelt: Szívem ujjong Istenemben, üdvözítő megváltómban! A Szűzanya hitte, hogy Isten irgalma „nemzedékről nemzedékre megmarad azokon, akik istenfélők”. Fatima erre bizonyíték. „Még hét esztendő és Mária első látogatásának századik évfordulóját ünneplitek majd, aki Tanítóként bevezette a kis látnokokat a szentháromságos szeretet legbensőségesebb ismeretébe és megízleltette velük Istent, az emberi lét legszebb tapasztalataként” – fogalmazott a pápa szentbeszédében. „A kegyelem által szerettek bele Istenbe Jézusban, s Jácinta így kiáltott fel: ‘Annyira szeretem mondani Jézusnak, hogy szeretem őt. Amikor sokszor mondom neki, olyan mintha láng égne bennem, de nem éget meg’. Ferenc így beszélt: ‘Azt szerettem a legjobban, amikor az Urat láttuk abban a fényben, amellyel a Szűzanya töltött el minket. Annyira szeretem Istent!’” – idézett a pápa Lúcia nővér Emlékezéseiből.

    A pásztorgyermekeket eltöltő fény ugyanaz a fény, amely megmutatkozott az idők teljességében: az emberré vált Isten Fiában. Neki hatalmában áll, hogy lángra lobbantsa a leghidegebb és legszomorúbb szíveket is, ahogy az emmauszi tanítványok történetében olvassuk – folytatta a pápa. Reményünknek tehát valódi alapja van: egyszerre történelmi és a történelmen túlmutató eseményre épül, a Názáreti Jézus eljövetelére. Az Istenbe vetett hit megnyitja előttünk a biztos remény horizontját, amelyben nem csalódhatunk: erre a szilárd alapra félelem nélkül építhetjük életünket.

    Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy Fatima prófétai küldetése véget ért – figyelmeztetett a Szentatya. Itt új életre kel Isten terve, amely azt kérdi az emberiségtől a kezdetektől fogva: ‘Hol van testvéred, Ábel? […] Testvéred vére felkiált hozzám a földről!’ Az emberiségnek sikerült kirobbantania a halál és a félelem körforgását, de nem sikerült annak véget vetnie… A Szentírásban gyakran olvassuk, hogy Isten igaz embereket keresett, hogy megmentse az ember városát, és ugyanezt tette itt, Fatimában is, amikor a Szűzanya megkérdezte: ‘Fel akarjátok ajánlani magatokat Istennek, elviselni az összes szenvedést, amit számotokra küld a bűnökért való engesztelésért, amelyekkel megbántották őt és a bűnösök megtéréséért?’

    Egy olyan időben, amikor az emberiség kész volt feláldozni mindent, ami szent a nemzetek, fajok, ideológiák önző oltárán, a Szűzanya leszállt a mennyből, hogy Isten égő szeretetét ültesse mindazok szívébe, akik bíznak benne. Akkor még csak három gyermek volt, életük példája azonban egyre terjedt. „Kívánom, hogy a hét esztendő, amely elválaszt bennünket a jelenések századik évfordulójától, felgyorsítsa a Mária Szeplőtelen Szívének győzelméről szóló jövendölés beteljesedését, a Szentháromság dicsőségére” – zárta beszédét a pápa. Ezután francia, angol, német, olasz, lengyel és portugál nyelven köszöntötte a zarándokokat és megáldotta a betegeket.

    A szentmise után a szentély területén körbehordozták a Szűzanya szobrát, a Szentatya pedig a bazilikában rövid imádságot mondott az 1917-es jelenések szemtanúi, Ferenc, Jácinta és Lúcia sírjánál.

    FAUSTYNA KOWALSKA NAPLÓJÁBÓL



    Ma beszéltem az Urral ,aki ezt mondta: ” Vannak lelkek ,akikben egyáltalán nem tudok működni. Ezek azok, akik mindig másokat figyelnek, s nem tudják mi történik saját bensőjükben. Állandóan másokról beszélnek, még a teljes csend idején is, ami a velem való társalgásra lenne szánva. Ezek a szegény lelkek nem hallják szavaimat, üres marad a lelkük. Engem nem saját szívükben keresnek, hanem a fecsegésben, ott pedig nem vagyok soha. Érzik ürességüket ,de be nem vallanák saját hibájukat. Állandó szemrehányást jelentenek részükre azok a lelkek,akikben én uralkodom. Ahelyett,hogy megjavulnának,irigység kél szívükben. Nemhogy észre térnének, még mélyebbre süllyednek S az idáig csak féltékeny lélek gyűlölködővé válik. Már a szakadék szélén állnak, másoktól irigylik adományaimat, míg maguk nem tudják és nem is akarják elfogadni azokat.”

    Midőn Lengyelországért imádkoztam, ezeket a szavakat hallottam: “Különösen megszerettem Lengyelországot. Ha akaratomat engedelmességgel fogadja, hatalomra és szentségre emelem. Szikra lobban belőle,amely előkészíti a világot végső eljövetelemre.”

    Midőn egyszer megkérdeztem Jézust, hogyan tudja elviselni büntetés nélkül ezt a sok bűnt és vétket,azt felelte: ” A büntetésre ott van nekem az egész örökkévalóság. Most meghosszabbítom számukra az irgalom idejét, de jaj , ha nem ismerik fel látogatásom napját! Leányom ,irgalmasságom titkárnője, nemcsak arra kötelezlek, hogy írj irgalmasságomról, s hirdesd azt, hanem kérned kell embertársaid részére a kegyelmet, hogy ők is dicsőítsék irgalmamat.”

    ISTEN ELŐTT NINCS LEHETETLEN!

    Egy fiatal férfi a hadseregben szolgált, ahol folyamatosan megalázták, mert hitt Istenben. Egy nap a kapitány megint meg akarta alázni a csapat előtt. Kiszólította a fiatalembert, és azt mondta: – Fiatalember jöjjön ide, fogja a kulcsot és menjünk a Jeeppel. A fiatalember azt válaszolta: – Nem tudok vezetni! A kapitány azt mondta: – Hát akkor kérjen segítséget a maga Istenétől! Mutassa meg nekünk, hogy Ő létezik! A fiatalember fogta a kulcsot, és odament a járműhöz, és közben imádkozott …… … És leparkolt a dzsippel ott, ahol a kapitány akarta. A fiatal férfi kiszállt a kocsiból, és látta, hogy mindenki sír. Ahányan voltak, mind: – Szeretnénk szolgálni azt az Istent! A fiatal katona megdöbbent, és megkérdezte, mi folyik itt? A kapitány sírva nyitotta fel a motorháztetőt, hogy megmutassa a fiatalembernek, az autóban nincs motor. A fiú alázatosan azt mondta: Kapitány Úr!Ez az Isten, akit szolgálok, akinek semmi sem lehetetlen, az Isten, aki életet ad, annak is, ami nem létezik.
    Talán azt hiszed, vannak dolgok, melyek számodra lehetetlennek tűnnek, de Istennek azonban minden lehetséges. Mindenki, aki ezt elolvassa; Imádkozom az Úrhoz, tegyen SZUPER csoda az én életemben is, Jézus nevében…