Legutóbbi bejegyzések
Legutóbbi hozzászólások
    Free counters!„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!” MapFree counters! Free counters! Free counters!
    Kategória

    „Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben”

    Február 27-én, a fájdalmas Szűzről nevezett Szent Gábor (Gabriele dell’Addolorata), született Francesco Possenti (1838-1862) passzionista szerzetes ünnepének miséjén a szentlecke Szent János első leveléből való és így szól: „Írok nektek, fiatal emberek! Mert erősek vagytok és az Isten igéje megmarad bennetek s a gonoszt legyőztétek. Ne szeressétek a világot, sem azokat, mik e világban vannak. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atyának szeretete; mert minden, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, ami nem az Atyától van, hanem a világtól van. És e világ elmúlik és az ő kívánsága. Aki pedig Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1 Jn 2,14-17)

    Szinte napra pontosan öt éve van fent a honlapon „A keresztények örökös küzdelemben élnek a világgal” címmel Henri Daniel-Rops: Az apostolok és vértanúk egyháza című művéből A harmadik emberfajta című fejezet, ami a római birodalom lassú, évszázadokig tartó bukásba vezető hanyatlásáról és az ugyanezen idő alatt kifejlődő keresztény embertípusról szól: Ezen írásból valók a következő részek:
    „Mert a keresztény élet átalakult élet. És mindaz, ami az élet velejárója, egy csapásra alakult át. Amint a kereszténységnek megvan a sajátos »magán-erkölcse«, ami például tiltja a válást és a luxus túlzásait, meg a becsületességet kívánó »kereskedelmi erkölcse«, úgy megvan a társadalmi erkölcse is, amely teljes mértékben módosítja bizonyos intézmények megítélésének szempontjait. Ki fog alakulni az öltözködés keresztény módja. Lesz keresztény oktatás. Még keresztény módon történő szórakozás, társasági élet is lesz, sőt kialakul a látványosságokkal kapcsolatos felfogás is. Lesz természetesen keresztény irodalom is, aminek rendkívüli fontosságát majd látni fogjuk. Talán megkockáztathatunk itt egy találó hasonlatot, ami első látásra esetleg paradoxnak tűnhet: »a világ alapjaiban fog megváltozni«.” .. Ez az embertípus „tizenöt évszázadon keresztül uralkodó figurája lesz a történelemnek, és akit éppen a mi korunk [a szerző 1948-ban írja e sorokat!] hagy veszendőbe menni: a nyugati értelemben civilizált ember típusa.” ..
    „Ilyenformán az őskeresztények élete volt az, ami – azáltal, hogy kizárólagos figyelmét nem a világ hatalmasságaira, hanem Isten országára irányította, amely, mint tudjuk, »nem e világból való« – végrehajtja az akkor már múlhatatlanul szükséges átalakulást. … És vajon maguk az emberek, akik végigélték ezt az óriási kalandot, tudatában voltak-e a rájuk háruló szerep fontosságának? Úgy látszik, igen. A 2. század elején íródott Levél Diognétoshoz – ami keletkezési idejét tekintve kétségtelenül az első a Szentíráson kívüli keresztény remekművek közül – ezeket a csodálatos világossággal megfogalmazott mondatokat tartalmazza; »Ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. Amint a test gyűlöli a lelket, és hadat visel ellene, ugyanígy a keresztények is örökös küzdelemben élnek a világgal. Amint a fogoly lélek őrzi meg az őt bebörtönző testet, ugyanúgy tesznek a keresztények a világban.«”

    János apostol Jelenések könyvének 16., 17. és 18. fejezetéből valók a következő idézetek:
    „A hetedik a levegőbe öntötte csészéjét. Erre az égi templomból, a trónusról egy hatalmas hang hangzott, és mondta: »Végbement!« Villámlás, égzengés, mennydörgés és akkora földrengés támadt, olyan nagy, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön. A nagyváros háromfelé vált, és a pogányok városai romba dőltek. Az Isten színe előtt megemlékeztek a nagy Babilonról, és izzó haragja borának kelyhét nyújtották neki. Minden sziget eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé megtalálni. Az égből mázsás szemekben jégeső zúdult az emberekre. Az emberek káromolták az Istent a jégverés csapása miatt, mert rettenetesen nagy csapás volt.
    Akkor a hét csészét tartó hét angyal közül az egyik odalépett hozzám és hívott: »Gyere, megmutatom neked a nagy kéjnő ítéletét, aki a nagy vizek fölött ül. Vele bujálkodtak a föld királyai, és a föld lakói megrészegültek kéje borától.« Lélekben elvitt a pusztába. Ott láttam egy asszonyt, skarlátvörös vadállaton ült, amely tele volt káromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt. Az asszony bíborba és skarlátba öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve. Kezében undoksággal és tisztátalan kéjjel telt aranyserleg. Homlokára egy titokzatos név volt írva: »A nagy Babilon, a föld utálatra méltó kicsapongóinak anyja.«
    Láttam, hogy az asszony megrészegedett a szenteknek és Jézus tanúinak vérétől. A látomáson nagyon elámultam. Az angyal megkérdezte: »Miért csodálkozol? Megmagyarázom neked az asszony titkát, s a hétfejű és tízszarvú vadállatét is, amely hordozza. A vadállat, amelyet láttál, volt, de már nincs. Felbukkan a mélységből, de vesztébe rohan. A föld lakói, akiknek a neve nincs beírva a világ kezdetétől fogva az élet könyvébe, csodálkozni fognak a vadállat láttára, amely volt, többé nincs, de ismét megjelenik. Ide bölcsességgel párosult ész kell!«
    »A hét fej hét hegyet jelent, az asszony ezeken ül. De jelenti a hét királyt is. Öt közülük már a múlté, egy most uralkodik, az utolsó még nem jött el, de amikor eljön, rövid ideig lesz csak maradása. A vadállat, amely volt, de többé nincs, lesz a nyolcadik, a hét közül való, de vesztébe is rohan. A tíz szarv, amelyet láttál, tíz királyt jelent. Még nem jutottak uralomra, de a vadállattal királyi hatalmat kaptak egy órára. Egyetértenek a vadállattal, erejüket és hatalmukat átengedik a vadállatnak. Harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány legyőzi őket, mert ő az Urak Ura és a Királyok Királya. A vele meghívottak, a kiválasztottak és a hűségesek.«
    Azután folytatta: »A vizek, amelyeken – mint láttad – a kéjnő ült, a népeket, fajokat, nemzeteket és nyelveket jelenti. A tíz szarv, amelyet láttál, meg a vadállat, meggyűlölik a kéjnőt, kifosztják és levetkőztetik, a húsán rágódnak, és tűzön megégetik. Mert Isten sugalmazta nekik, hogy a tervét végrehajtsák, és uralmukat ruházzák egyetértőn a vadállatra, amíg be nem teljesednek az Istennek a szavai. Az asszony, akit láttál, az a nagy város, amely a föld királyain uralkodik.«
    Ezután láttam egy másik angyalt, amint alászállt az égből. Nagy hatalma volt, s fénye beragyogta a földet. Teljes erejéből kiáltozott: »Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyűlöletes állat odúja, mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedői meggazdagodtak határtalan fényűzéséből.«
    Egy másik szózatot is hallottam az égből, ez így hangzott: »Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben, és benneteket is érjenek csapásaik! Bűneik az eget verik, de az Úr számon tartja gonoszságaikat. Úgy fizessetek neki, ahogy ő fizetett nektek, tetteit kétszeresen viszonozzátok. Serlegébe töltsetek kétannyit, mint amennyit ő töltött. Amennyit gőgösködött és dőzsölt, annyi gyötrelmet és bánatot okozzatok neki. Hisz ezt mondja magában: Királynőként trónolok, nem vagyok özvegy, és nem ismerem a gyászt. Ezért egyetlen napon zúdulnak rá a csapások: halál, gyász, éhség, sőt tűz fogja elhamvasztani, mert hatalmas az Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte.«
    Siratják és gyászolják majd a föld királyai, akik vele bujálkodtak és dőzsöltek, amikor majd látják, hogy füstölögve ég. De gyötrelmeitől való félelmükben távol állnak, és így kiáltoznak: »Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet.«” (Jel 16,17-21; 17,1-18; 18,1-10)

    Josef Dillersberger „Szent Lukács evangéliuma teológiai és üdvtörténeti szempontból” című könyvéből való a következő magyarázat Luk 17,22-30-hoz: Kemény várakozás :
    „Ezután a tanítványokhoz fordult: ‘Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni.’” (Luk 17,22-30)
    „Éppen azért, mert a dicsőség birodalma még soká nem jön el, Krisztus tanítványai borús napokat fognak megélni. E napokon az fogja a kísértést jelenteni számukra, hogy újra és újra az Emberfiának igaz napja után vágyakoznak; hogy Jézus közöttük eltöltött földi életének legalább egy napját vágyják csak vissza; vagy dicsőségének napja után kívánkoznak előre – de akármelyik után is vágyakoznak, hiába, mert minden marad a régiben: Isten országa nem jön még el. A külső dolgok és körülmények ezen egész földi élet során nem Isten országának szellemében alakulnak. Soha nem lehet majd azt mondani: nézd, itt vagy ott van Isten országa. Az Úr határozottan óv attól az utópikus elképzeléstől, miszerint Krisztus birodalma megvalósulhat ezen a világon. Krisztus tanítványainak nem szabad ilyen elképzelések után futniuk, és ilyen ígéreteket elhinniük. Tudniuk kell, hogy itt a földön Isten országának csak belső megélése lehetséges – de Isten országának külső kialakítása nem! Ezért és csakis ezért mondja Jézus, hogy az Emberfiának eljövetele teljesen világos, egyértelmű, minden kétséget kizáró lesz. „Ahogy a cikázó villám az ég egyik szélétől a másikig villan” (17,24) – ugyanolyan világosan és félreismerhetetlenül, sőt, minden bizonnyal ugyanolyan villanásszerű gyorsasággal látjuk majd a maga idejében az Emberfiát eljönni. Amíg azt mondják, itt vagy ott, erre vagy arra van országa vagy Ő maga – nem mondanak valót, mert amikor eljön, senki nem lesz, akit figyelmeztetni kell érkezésére; mindenki látni fogja Őt, és mindenki tudni fogja: ez végre valóban Ő!
    »Előbb azonban az Emberfiának sokat kell szenvednie« – ezt a mondatot nagyon komolyan kell venni. Ugyanis, ha itt a földön az Emberfiára is szenvedés vár – akkor tanítványainak is ez a jövője. Ezért kell mindegyikőjüknek felismerni: Krisztus villámszerű eljöveteléig az ő életüket is szenvedés kíséri. Krisztus tanítványainak élete nem csak azért lesz olyan nehéz a földön, mert azáltal, hogy az Emberfia a szenvedést magára vette, erre a földi életre a szenvedés jellegét nyomta rá, hanem azért is, mert az emberek újra és újra elvetették és el fogják vetni Őt. A tanítványok mindig arra vágynak majd, hogy végre Krisztus uralkodjon és győzedelmeskedjen, mégis azt fogják újra és újra megélni, hogyan kapcsolják ki Őt a köz- és magánéletből, és miként alakítanak mindent tisztán földi szempontok alapján: venni és eladni, kereskedni, ültetni, építeni, házasodni és családot alapítani – az emberek úgy élnek, mintha Krisztus soha nem létezett volna.
    Mily józan tárgyilagossággal tekint Krisztus a jövőbe! Saját tanítványai előtt tesz vallomást tanításának hatástalanságáról, mikor felfedi, hogy Őutána sem lesz semmivel jobb, mint Noé és Lót napjaiban. Az emberek Noé és Lót idejében oly mértékben voltak közömbösek Istennel szemben, és oly mértékben merültek alá a pusztán földi életbe, hogy kifejezetten kiprovokálták Isten bűntető ítéletét. Pontosan így lesz ez az „Emberfiának idejében” is. Azonban minél jobban közeledik az ítéletnek e napja, kívülről annál kevésbé fog ez meglátszani. Sőt, szinte még a megszokottnál is földiesebb lesz minden, mintha egyáltalán nem is létezne túlvilág, valami magasabbrendű, mintha Krisztus tökéletesen feleslegesen jött volna el. Kemény lesz tehát az idő azok számára, akik hisznek Krisztusban, egészen addig, amíg újra-eljövetelének napja végre el nem jön.
    Jézus fenti mondatai tehát azt akarják a tanítványok lelkébe vésni, hogy Isten országa még soká nem jön el. Sőt, a földön inkább minden rosszabb lesz, mint ahogy ők azt várják. Csak belül, az ő szívükben, csak ott lehet Isten országát reménnyel és türelemmel, sok szenvedésben, minden akadállyal és csalódással ellenszegülő makacs hittel megragadni.”

    Legutóbb az Egyházon kívül nincs üdvösség című tanulmányban volt arról szó, hogy a teológusok egy része, köztük Aquinói Szent Tamás szerint azok a népek, melyek nem ismerik az evangéliumot, következésképpen el vannak zárva az üdvösségtől, ezen állapotukba Istentől kapott büntetésként kerültek. Vagyis Isten mindentudásában és előrelátásában tudja, hogy azok a népek, melyek látszatra elszigeteltségük miatt nem ismerték meg a kereszténységet, ha a keresztény világban éltek volna, ott is elkárhoztak volna, mert ott sem fogadták volna be Isten kegyelmét.
    A február 28-i szerkesztői üzenetben meséltem el, hogy mit mondott – e tanítást továbbgondolva – egy pap a világ, de még inkább a zsinati egyház mostani katasztrofális állapotáról: tudniillik, hogy korunk emberisége sem érdemli meg a kegyelmet a megtérésre, ráadásul sokkal kevésbé, mint a régi pogány népek, hiszen a mostani emberek önszántukból lettek hűtlenek Istenhez, a kereszténységhez, Krisztus igaz Egyházához; önként fordultak el az igazságtól, és Isten országa helyett inkább a poklot választották. Ezért az ő a büntetésük nagyobb, mint az ú. n. „elháríthatatlan tudatlanságban” élt népeké volt. Büntetésük az, hogy ebben a mai világban kell élniük: ebben a mai istentelen, erkölcstelen, a természettörvényeket tagadó, azokat fejükre állító világban, melyből nehezebb megszabadulni, mint a régi pogányságból, melyre akár e szavak is érvényesek lehetnek: „Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig és nem is lesz. Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.” (Mt 24,21-22)

    M. atya mintegy 20 évvel ezelőtt azt mondta, hogy a körülöttünk levő világ minden baj ellenére, még mindig magán viseli a kereszténység nyomait, hiszen láthatók a templomtornyok, az útszéli keresztek stb. Mára odajutottunk, hogy ezek a keresztény szimbólumok nem örömet, nem a hitet jelentik, hanem csak rettegést keltenek: ahogy az őskeresztények azért nem árulták el hitüket idegenek előtt, mert szenvedtek attól, hogy azok gúnyt űznek belőle, ugyanúgy kell félni egy mai hívőnek, hogy a még megmaradt szent helyeket az istentelenek bemocskolják, megszentségtelenítik (lásd a „Magyarország sem érdemel kegyelmet – Sátánisták Magyarországon” című cikket).

    Amit J. Dillersberger Jézus tanítványairól írt, az igaz a ma hűnek megmaradni akarókra is: A mi napjainkban is „az jelenti a kísértést, hogy újra és újra az Emberfiának igaz napja után vágyakozunk; mindig arra vágyunk, hogy végre Krisztus uralkodjon és győzedelmeskedjen.” Hogy ne essünk kétségbe annak láttán, „hogyan kapcsolják ki Őt a köz- és magánéletből, és miként alakítanak mindent tisztán földi szempontok alapján”, tudomásul kell egyszer s mindenkorra vennünk, hogy ez a világ – emberi számítások és az üdvtörténet tapasztalata szerint – nem fog megtérni, sőt. Ha egyszer s mindenkorra képesek vagyunk felfogni, hogy olyan világban élünk, mely tökéletesen elhagyta Istent, és ezért büntetésképpen (valószínűleg) nem is fog megtérni, egyszóval, hogyha e világot (amibe természetszerűleg a zsinati szekta is beletartozik) mindenestől, minden szokásával, minden tanításával stb. megtagadjuk, akkor marad erőnk arra, hogy a végső megpróbáltatásokat, kísértéseket kibírjuk, és valóban a választottak közé kerüljünk, akik kedvére Jézus ígérete szerint „megrövidülnek e napok”. Az biztos, hogy úgy senki nem fog tudni katolikus maradni, hogy nem tagadja meg, nem fordul szembe ezzel a világgal, ahogy tették ezt azok – például Japánban, Amerikában, Afrikában –, akik pogány, istentelen világuk ellenére őszintén keresték az igazságot, és nem követték környezetük életmódját, és akiket ezért Isten különös kegyelme kiragadott a pogányságból, és csodálatos módon megmentett.

    Henri Daniel-Rops fentebb említett művében bemutatott korabeli keresztények azért voltak annyira erősek, bátrak és céltudatosak, mert szilárdan hitték, hogy „náluk az igazság, ők a kiválasztottak”. Csak ez a tudat adja meg azt az erőt, ami szükséges ahhoz, hogy ebben a végső időkben kitartsunk – de ezt a tudatot csak a világ életmódjától (amibe a zsinati szekta is tartozik) való teljes, tudatos elkülönülésünk szerzi meg.

    Az ember önmagától semmire sem képes, de azért nem akarattalan báb, aki semmit nem tehet üdvössége érdekében. Az ember semmi jóra nem képes, önmagától nem tud se jobb, se erélyesebb, se hívőbb lenni – az egyetlen, amit tud, kérni Istent, hogy mindezt Ő tegye meg helyette. Ez a kérés az ima mellett abból áll, hogy mindazt megteszi, ami tőle telik, hogy Istennek tetsző életet éljen. A ma itt élő emberre, ránk is érvényes az, ami az Egyházon kívül nincs üdvösség című tanulmányban leírt indiánra vagy buddhistára, vagy más pogányra érvényes a katolikus tanítás szerint: „Aki minden tőle telhetőt megtesz, annak Isten mindig segít, kész értelmét annyira megvilágosítani, amennyire üdve érdekében és a tévedés leküzdésére szüksége van.”
    És ehhez a „minden tőlünk telhetőhöz” a látszólag legkisebb, mindennapi dolgok tartoznak: azok, amikkel Henri-Daniel Rops a keresztényeket definiálja: „Mert a keresztény élet átalakult élet. .. Amint a kereszténységnek megvan a sajátos »magán-erkölcse«, ami például tiltja a válást és a luxus túlzásait, meg a becsületességet kívánó »kereskedelmi erkölcse«, úgy megvan a társadalmi erkölcse is, amely teljes mértékben módosítja bizonyos intézmények megítélésének szempontjait. Ki fog alakulni az öltözködés keresztény módja. Lesz keresztény oktatás. Még keresztény módon történő szórakozás, társasági élet is lesz, sőt kialakul a látványosságokkal kapcsolatos felfogás is.”

    Ha e felsorolás minden pontjának mi is megfelelünk, de csak akkor!, „minden tőlünk telhetőt megtettünk”, hogy Isten kimenekítsen bennünket ebből a földi pokolból, az ördög birodalmából. És akkor, de csak akkor!, bízhatunk abban, hogy mi is kiválasztottak vagyunk.

    „Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben, és benneteket is érjenek csapásaik!” (Jel 18,4)

    http://katolikus-honlap.hu/1701/babilon.htm

    Szentmise és közbenjárás családunk, emberi kapcsolataink gyógyulásáért

    Szentmise és közbenjárás családunk, emberi kapcsolataink gyógyulásáért

    (Otthoni felkészülés a 3. pénteki esti 6 órás szentmisékhez, és közbenjáráshoz)

    Ezek a 3. pénteki szentmisék, közbenjárások a saját gyógyulásunkról és az őseinkkel való kapcsolataink elrendezéséről, a kiengesztelődésről szólnak. Ahhoz hogy minél teljesebben át tudjuk imádkozni a saját életünket és családfánkat, szükséges az egyéni, otthoni előkészület.

    Felkészülés, teendők

    1. Írd össze a családfádat minél részletesebben, oldalági rokonokkal együtt. Fontos felírni az elvetélt vagy abortuszban elhunyt magzatokat is!
    1. Vizsgáld át az alábbi szempontok szerint, amennyire ismereteid engedik, az őseid, rokonaid életét (A család legifjabb tagjától visszafelé, az oldalágai rokonság szintjeit is nézzük!)
    1. Először saját magad gyógyulását keresd, utána a családodét! Mindkettőhöz segíti a következő két áttekintés. Az első (A/), témakörök szerinti és a második abc rendes (B/) lista segít áttekinteni a családod, őseid életében előforduló bűnöket és a mögöttük álló sátáni erőket (ahogy a Miatyánk fogalmazza, a gonoszt). E két áttekintés segítségével készíts két listát!
    1. A tégedet és családodat kísértő, támadó, szorongató gonosz lelkekről és az általuk előidézett bűnökről
    2. A velük ellentétes erényekről, jó tulajdonságokról (ez utóbbit a B/ táblázat 2. oszlopa tartalmazza. Mindkét listát kiegészítheted olyanokkal is, amiket neked, személyesen mutat a Szentlélek.)
    1. A bűnöket bánd meg, ha katolikus vagy, gyónd meg, kérj ezekért bocsánatot Istentől, hiszen minden bűn Őt is bántja, bűneink kínozták meg Jézust kegyetlenül és juttatták keresztre.
    1. Először lélekben azoktól is kérj bocsánatot, akiket te bántottál.
    2. És bocsáss meg azokat, akik téged bántottak.  Mindezt csendben imádkozva tedd – elképzelve, hogy jelen van Jézus és azok a személyek, akinek megbocsátasz, és akiktől bocsánatot kérsz. Mondd: „Jézusom, a Te nevedben bocsánatot kérek XY-tól, és megbocsátok azoknak (egyenként, név szerint, lehetőleg kimondva a súlyosabb bántásokat, fájó negatív élményeket) akik engem bántottak.” Bocsáss meg saját magadnak is! Ha Istent vádoltad volna a veled történtekért, kérj Tőle bocsánatot, hogy balgaságodban félreismerted Őt.
    3. Kérd Jézust és Máriát, hogy gyógyítsák be azokat a sebeket, amiket ti okoztatok egymásnak. Ezzel te is gyógyítod azokat a sebeket, amelyeket a ti bűneik okoztak Istennek és Máriának.
    1. Mondj ellent azoknak a gonosz lelkeknek (érzelmeknek, ösztönzéseknek, kísértéseknek), amelyeket sikerült azonosítani. Parancsold meg ezeknek, hogy hagyjanak el téged, ahogyan Jézus is tette és tanította: „Távozz tőlem Sátán”, illetve ahogyan a Miatyánkban kéred: „Szabadíts meg a gonosztól”, szabadíts meg a gonosz minden kísértésétől, zaklatásától, szorongatásától, erőimet meghaladó támadásaitól. Kérd meg Szent Mihály Arkangyalt, hogy „taszítsa ezeket a kárhozat helyére”.
    1. Ezután kérd a Szentlelket, hogy Ő töltse be mindazokat a helyeket, területeket az életedben, amiket eddig ezek a gonosz lelkek bitoroltak azokkal az erényekkel, jó tulajdonságokkal, amelyekre leginkább szükséged van, amelyeket a táblázat második oszlopa alapján összegyűjtöttél. Ettől kezdve ezekkel kell feldíszíteni belső lakásodat, egész életedet. A szeméttel, a gonosz lelkekkel, amiket Jézus és Szent Mihály segítségével kitakarítottál, a jövőben csak annyiban foglalkozz, hogy újra meg újra kisöpröd őket, mint a szemetet, ha visszaszállingóznának. A jónak, a szépnek, az igaznak a növekedésével, érvényesítésével foglalkozz!
    1. Saját életedről te rendelkezel: Bánhatod bűneidet, ellene mondhatsz a gonosznak, és törekedhetsz azoknak a jó tulajdonságoknak a magadra öltésére, amelyekről beláttad, hogy fontosak. Családod tagjai számára mindezeket csak kérheted. Élő családtagjaid számára mindazt csak kérheted, amit a magad életében átimádkoztál és elvégeztél ennek a két listának a segítségével, hogy ők is belássák mindezt, és megtegyék ők is ezeket a lépéseket. Helyettük, az ő nevükben is elvégezheted mindezt, de ennek elsősorban közbenjáró értéke van. Hogy teljes hatékonysággal érvényesüljön az ő életükben is, kell az ő szabadakaratú hozzájárulásuk és együttműködésük.
    1. Amit a magad életében így elvégeztél (lásd az előző pontok), azokat megteheted közbenjáróként elhunyt családtagjaid, őseid helyett is. Ez utóbbiak számára elsősorban azt kérd, hogy szabadítsa ki őket Isten minél előbb a tisztítótűzből. Imádkozz értük, vállalj áldozatokat, mondass szentmiséket értük. És kérd Jézust, hogy vágja el azokat a negatív szálakat, kötelékeket köztetek (közted és élő családtagjaid között), hogy az ősöktől jövő rossz hatások a jövőben már ne érvényesülhessenek.

    A/ Életünk és családunk életének az áttekintése témakörök szerint

    Csalódások: a másik emberre kivetített szeretetünkben / elvárásunkban szoktunk csalódni, mely sokszor az Istennel szembeni lázadáshoz vezet.

    Sokkos, eszméletlen, tudatmódosult állapotok (kábítószer, alkohol, gyógyszerek): nyitott kapui lehetnek a démoni támadásoknak.

    Átkok: cigányátkok, ráolvasás, szülői átkok, negatív kijelentések („neked ez nem megy”, „te ehhez buta vagy” stb.), rosszkívánságok

    Hit, hitetlenség: Hitetlenség, hittagadás, lanyhaság és igénytelenség a hit gyakorlásábanCsaládtagjaink hitbeli gyengéségének el nem fogadása, emiatti elutasítottságok és fájdalmak, más hitre térésük meg nem bocsátása.

    Az egyházi személyekben való csalatkozás, a bennünk való megbotránkozás, a tőlük kapott sérelmek és az emiatti ellenségeskedések. Megátalkodottság. Árulás. Rágalmazás…

    Élet, halál: Abortusz, vetélés, a születendő gyermek elutasítása, nem szeretettel való kihordása, a nemének el nem elfogadása, a házasságon kívül fogant gyermekek, fogamzásgátlás, gyermekek születésének elutasítása, frigiditás, vérfertőzés, paráznaság, erőszakosság, házasságtörés, hűtlenség, bujaság, perverziók…

    Gyász, családtagjaink elvesztése miatti meg nem bocsátás Istennek, magunknak, az elhunytnak – keserűség, reményvesztettség, kilátástalanság, magányosság, társtalanság…

    Gyermekeink elutasítása, a miattuk érzet szégyen, gúny, harag, keserűség, depresszió.

    Eltűnt rokonok, rokoni kapcsolatok megszakadása, uralkodás, szülők elutasítása, el nem fogadása. Stb.

    Istengyermekségünk és emberi méltóságunk el nem fogadása. Önmagunk pusztítása, önmagunk elutasítása és gyűlölete, öngyilkosság, gyilkosság, gúnyolódás, cinizmus…

    Kábítószer, alkohol,

    Szenvedélyek: alkohol, drog, nikotin, szenvedélybetegségek, függőségek (számítógép, Tv, pornográfia, szerencsejáték, munkamánia, társfüggőség, stb.)

    Mammon: pénzimádat, hirtelen meggazdagodás és elszegényedés, -> szövetségkötés a sátánnal, manipulálás, mások szabadságának és érzelmeinek megvásárlása, kényszerítések, rabságban tartás…

    Okkultizmus: boszorkányság, mágia (fehér, fekete), babonaság, jóslás, horoszkóp, keleti vallások; sok keleti gyógymód, ha szellemi hátteret hordoz; reiki, transzcendentális meditáció, (TM) iriszgyógyászat, akupunktúra, akupresszura, homeopátia,  New Age, spiritizmus, kártyavetés, szellem-idézés, sámánizmus,  tenyérjóslás, woodu, fényadás, agykontroll, inga, jóga, keleti harcművészetek, szabadkőművesség, titkos társaságok, kompromisszum vagy szövetségkötés a sátánnal, stb.

    Harry Potter és más hasonló  varázslással, boszorkánysággal kapcsolatos könyvek, filmek.

    Okkult szimbólumok testünkön, ruháinkon, lakásunkban, környezetünkben (ötágú csillag, ördögfej, piramis, fordított kereszt, 666, sárkány, kígyó, bagoly, stb.)

    Háborúk következménye:

    Trianon, I.-II. világháború, ’56, Recsk, Gulág, Andrássy u. 60, kommunizmus,  ÁVH, kitelepítések, tsz-esítés, beszolgáltatások, igazságtalan megtorlások, bebörtönzések, stb.

    Ha kevés az információd, kérd a Szentlelket, hogy mutasson rá a problémás esetekre, területekre!

    Elsősorban meg nem bánt bűnöket, kiengeszteletlenségeket, el nem rendezett viszonyokat, kapcsolatokat, bűnöket keress!

    Készíts egy listát, nem baj, ha nem tudod pontosan melyik rokonod érintett ezekben!

    B/ Az életünkben és családunk életében szerepet játszó szellemiségek és bűnök áttekintése, és a velük ellentétes erények, jó tulajdonságok, tennivalók, viselkedésmódok, amelyekért imádkoznunk kell, amelyeket magunkra kell öltenünk, amiket gyakorolnunk kell.

    abortusz élettisztelet, gyermekek elfogadása
    aggodalmaskodás, aggályosság bizalom, ráhagyatkozás
    agresszió, erőszakoskodás szelídség
    akaratgyengeség akaraterő
    alakoskodás, képmutatás őszinteség, egyenesség
    alkoholizmus önmegtagadás, mértékletesség
    állhatatlanság állhatatosság
    álságosság egyenesszívűség
    álszentség szentség
    anyagiasság anyagiaktól való függetlenség, lelki szegénység
    árulás, kémkedés hűség, becsületesség
    árulkodás titoktartás, diszkréció
    átkozódás áldásmondás, jókívánság
    balgaság okosság
    bálványimádás Isten imádása
    bátortalanság bátorság
    becsapás mások javának az akarása, keresése, szolgálata
    becsmérlés, rágalom, szidás dicséret, elismerés, tisztelet
    becsületsértés becsületesség, bocsánatkérés, jóvátétel
    befolyásolás a rosszra befolyásolás a jóra
    békétlenség békességszeretet
    bénító szellemek szabadulás, Istenre való ráhagyatkozás, akaraterő, szabadság
    besúgás, árulás becsületesség, tisztesség, hűség
    betegség egészség
    bezártság, bezárkózás megnyílás, nyitottság mások felé
    birtokháborúk mások tulajdonának tiszteletben tartása
    bizalmatlanság bizalom
    bosszú(állás) sértések, bántások elviselése, az igazságszolgáltatás Istennek való átengedése
    botránkoztatás jó példa mutatása
    brutalitás mások tisztelete, figyelem, gyengédség
    bujaság, érzékiség tisztaság, önmegtagadás
    butaság okosság
    büszkeség alázat
    csalás, ámítás igazlelkűség, becsületesség
    csalódás bizalom
    csellel szerzett vagyon becsületes munka
    csüggedés, csüggedtség bátorság
    dac együttműködés
    depresszió szabadulás, Istenre hagyatkozás
    dohányzás, drogozás, játékszenvedély függőség szabadulás, lemondás, önfegyelem, szabadulás, önmegtagadás
    durvaság gyengédség
    dühösség lelki béke
    ellenállás a jónak a jóra való ráhangolódás
    elutasítás, elutasítottság elfogadás, elfogadottság
    elvetettség, kirekesztettség elfogadás, biztonság, szeretetegység
    engedetlenség engedelmesség
    erőszak a másik tiszteletben tartása, gyengédség
    érzékenység, érzékenykedés önfegyelem, kiegyensúlyozottság
    érzékiség a lelki értékekre, erényekre figyelés, önfegyelem, önmegtagadás
    felbujtás lecsillapítás
    félelem bátorság, hit, bizalom
    felelőtlenség felelősségérzet
    félrevezetés egyenesség, őszinteség
    féltékenység bizalom
    gőg, kevélység, büszkeség alázat
    gyász szelleme halottaink elengedése, Istenre bízása
    gyávaság bátorság
    gyilkosság élettisztelet, önkontroll
    gyűlölet szeretet
    hajszoltság helyes időbeosztás, önszeretet
    halál szelleme élni akarás, élet szeretete, Istenbe vetett bizalom
    hamisság egyenesség, őszinteség
    harácsolás kevéssel való megelégedés, beosztás, gondviselésre való ráhagyatkozás
    harag, haragosság szelídség, önfegyelem, kiegyensúlyozottság
    hatalomvágy alázat
    házasságtörés, hűtlenség hűség, tisztaság, mértékletesség
    hazugság igazmondás, őszinteség
    hidegség, ridegség szeretet, gyengédség
    hiszékenység józan ész
    hitszegés, hitben való hűség, kitartás
    hiúság alázat, helyes önismeret
    homoszexualitás szabadulás, tisztaság, a másik nemhez való vonzódás
    hűtlenség hűség
    igazságtalanság igazságosság
    ijesztgetés, megfélemlítés bizalom, ráhagyatkozás
    intrika, cselszövés egyenesség, őszinteség
    irgalmatlanság irgalom, irgalmasság
    irigység elégedettség, kiegyensúlyozottság
    istenkáromlás istendicsőítés, istenimádás
    iszákosság mértékletesség, lemondás, önmegtagadás, böjt
    jóra való restség jóra való készség, erős akarat
    kalmár szellem megelégedettség, felebaráti szeretet
    kapzsiság beosztás, alázat, megelégedettség, elfogadás
    káromlás, káromkodás imádás, dicsőítés, tisztelet
    károsítás jóvátétel
    káröröm együttérzés
    karriervágy alázat, kiegyensúlyozottság, ráhagyatkozás, elfogadás
    kegyetlenség irgalom, szeretet, gyengédség
    keménység gyengédség, irgalmasság
    kényelmesség, lustaság akaraterő, önmegtagadás, kötelességtudat
    kényszeresség szabadság
    kényszerképzetek Istenre való ráhagyatkozás, pszichés egészség
    képmutatás egyenesség, őszinteség
    kérkedés alázat
    keserűség alázat, Istenre való ráhagyatkozás, lelki béke
    kételkedés, kétkedés hit, bizalom
    kétségbeesés hit, bizalom, ráhagyatkozás, lelki béke
    kevélység alázat, szeretet
    kicsapongás mértékletesség, önfegyelem, önmegtagadás
    kicsinyesség nagyvonalúság
    kifosztottság Istenben való gazdagság
    kihasználás felebaráti szeretet, tisztelet
    kínzó szellemek szabadítás, szabadulás
    kirekesztettség elfogadás, elfogadottság, helyes önértékelés
    kisebbrendűségi érzés önbecsülés, önmagunk helyes értékelése, helyes önismeret
    kisemmizettség Istenben való gazdagság, elfogadás, felajánlás, helyes önértékelés
    kishitűség hit, bizalom, ráhagyatkozás
    kivagyiság alázat, helyes önismeret
    kíváncsiság (túlzott), kíváncsiskodás a másik (intimszférájának a) tisztelete
    kivetettség elfogadás, elfogadottság, helyes önértékelés, szeretet
    kizsákmányolás igazságosság
    komolytalanság, felületesség komolyság, igaz értékek, elmélyültség
    korrupció, megvesztegetés igazságosság, egyenesség, őszinteség
    ködösítés tiszta beszéd, egyenesség, őszinteség
    könnyelműség megfontoltság
    közömbösség másokra való odafigyelés
    közönyösség, fásultság, érdektelenség felebaráti szeretet, odafigyelés, önmagunkkal való harmónia
    kritizálás, ítélkezés alázat, igaz ítélettel való ítélet, az ítélet Istenre hagyása
    kuruzslás, okkult eszközökkel való gyógyítás, fehér mágia szabadulás, Istenre való ráhagyatkozás
    lanyhaság, lustaság, jóra való restség, tunyaság akaraterő, jóra való elszántság, jó időbeosztás
    lázadás elfogadás, alázat
    lelki süketség, érzéketlenség, lelki vakság hit, Istenre, értékekre való figyelés
    lenézés, leuralás, nagyképűség, gőg kevélység, kivagyiság alázat, mások elfogadása, felebaráti szeretet
    lenézettség, kisebbrendűségi érzés helyes önértékelés, Istenbe vetett bizalom, önmagunk elfogadása
    letargia, depresszió szabadulás, Istenbe vetett hit, életöröm, vidámság egészség
    lopás, rablás tisztesség, más tulajdonának a tisztelete, elégedettség
    magányosság, elszigeteltség, kirekesztettség, magunkba zárkózás elfogadás, elfogadottság, helyes önértékelés, nyitottság, Istenre való ráhagyatkozás
    makacsság, önfejűség alázat, helyes önismeret, másokra való odafigyelés
    mammon-imádat, pénzsóvárság, fukarság megelégedettség, lelki szegénység, felebaráti szeretet
    manipuláció egyenesség, őszinteség, tisztesség
    mártíromság, szenvelgés, önsajnálat helyes önértékelés, elfogadás
    mások feletti uralkodás, hatalomvágy felebaráti szeretet, tisztelet
    mazohizmus, önkínzás helyes önértékelés, önszeretet
    megalázás, lekezelés, lenézés, megalázottság a felebarát tisztelete

    helyes önértékelés, elfogadás, akaraterő

    megalkuvás, szolgalelkűség egyenesség, őszinteség, tisztesség, helyes önértékelés
    megátalkodottság, konokság alázat, ráhagyatkozás, hit
    megbetegítő szellemek szabadulás, egészség
    megerőszakoltság felajánlás, tisztaság, helyes önértékelés
    megfelelni akarás hit, elfogadás, helyes önértékelés
    megfélemlítettség, rettegés, félelem hit, ráhagyatkozás, bizalom
    meghasonlás, meghasonlottság kiegyensúlyozottság, akaraterő, helyes önértékelés
    megnyomorítottság, megalázottság, meggyalázás hit, elfogadás, helyes önértékelés
    megrontottság, megerőszakoltság megbocsátás, helyes önértékelés, Istenre való ráhagyatkozás
    megrögzöttség helyes értékrend
    megszólás, rágalmazás alázat, az ítélet Istenre bízása, mások tisztelete
    megtévesztés egyenesség, őszinteség, tisztesség
    megvesztegetés, korrupció becsületesség
    mértéktelenség mértékletesség, önfegyelem
    munkamánia mértékletesség, önfegyelem, helyes önszeretet, jó időbeosztás
    nyomorító szellemek szabadulás, helyes önismeret, Istenre való ráhagyatkozás
    nyughatatlanság jó időbeosztás, lelki béke, harmónia, kiegyensúlyozottság
    nyugtalanság, félelem ráhagyatkozás, bizalom, harmónia
    önámítás helyes önismeret
    önbálványozás, önimádat, nárcizmus alázat, helyes önismeret, felebaráti szeretet
    öngyilkosság szabadulás, életszeretet, Istenre való ráhagyatkozás,
    önkielégítés tisztaság, mértékletesség, akaraterő
    önkínzás, önsanyargatás, mazochizmus, (anorexia, bulaemia) istenszeretet, helyes önszeretet, önmagunk elfogadása
    önmegvetés, saját magunk lekicsinylése helyes önismeret, önszeretet, önmagunk elfogadása
    önsajnálat helyes önismeret, önszeretet,  fájdalmak felajánlása
    önvád(lás) helyes önértékelés, elfogadás, Isten bocsánatának az elfogadása
    önzés önzetlenség
    örömtelenség harmónia, kiegyensúlyozottság, lelki béke, Istennel való egység,
    összeférhetetlenség alázat, helyes önértékelés, felebaráti szeretet
    panaszkodás felajánlás, elfogadás
    pánikbetegségek szellemei szabadulás, Istenre való ráhagyatkozás, bizalom, kiegyensúlyozottság, egészség
    paráznaság, bujaság, tisztátalanság, érzékiség, pornográfia tisztaság, mértékletesség, önmegtagadás
    pártoskodás, megosztás, megosztottság egység, becsületesség, egyenesség, mások elfogadása, mások véleményének a tiszteletben tartása
    pazarlás beosztás, mértékletesség
    perfekcionizmus alázat, Istenre való ráhagyatkozás, saját korlátok elfogadása
    perverzitás szabadulás, tisztaság, mértékletesség, önmegtagadás
    pletyka alázat, mások tisztelete, ítélkezés Istenre hagyása, felesleges beszéd kerülése
    pogányság helyes hit
    rabságban tartás szabadulás, hit, szabadság tiszteletben tartása
    rablás más tulajdonának a tisztelete, igazságosság, megelégedettség
    rabság szabadulás
    rágalmazás igazlelkűség, igazsághoz való hűség
    rátartiság, kivagyiság alázat, helyes önismeret
    reménytelenség, kilátástalanság remény, hit, bizalom, ráhagyatkozás
    rendetlenség rendszeretet, rendszeresség
    renyheség, lustaság, jóra való restség akaraterő
    rettegés szabadulás, hit, bizalom
    rivalizálás, versengés alázat, helyes önismeret, felebarát elfogadása, tiszteletben tartása
    rombolás építés, egység
    rontás, ártás, bűbáj, varázslás szabadulás, Istenbe vetett hit, isteni védelem (alatt levés)
    sértő szellemek Istenben való rejtettség
    sértődöttség megbocsátás
    sunyiság egyenesség, igazság
    szemérmetlenség szemérmesség, tisztaság
    szeretetlenség szeretet
    szívbéli hűtlenség hűség, szeretet
    szomorúság kiegyensúlyozottság, derű, harmónia, lelki béke
    szorongás, félelem hit, ráhagyatkozás, lelki béke
    szószegés hűség, igazság
    tapintatlanság tapintatosság
    tehetetlenség ráhagyatkozás, akaraterő
    tekintélyrombolás, tiszteletlenség tisztelet
    telhetetlenség alázat, elfogadás, önmegtagadás
    teljesítmény kényszer, megfelelni vágyás, perfekcionizmus helyes önértékelés, elfogadás, Istenre való ráhagyatkozás
    tévedhetetlenség alázat, helyes önismeret
    tisztátalanság tisztaság
    tiszteletlenség tisztelet
    tolvajlás, lopás, rablás mások tulajdonának tiszteletben tartása, saját keretek elfogadása
    torkosság mértékletesség, önmegtagadás
    törtetés, erőszakosság alázat, szelídség, mások tiszteletben tartása
    trágárság, káromkodás szép beszéd
    tudathasadás, skizofrén szellemek szabadulás, gyógyulás
    tudatlanság bölcsesség, tudás, okosság, műveltség, tanulás, alázat
    tunyaság, restség, lustaság akaraterő, jó időbeosztás, önmegtagadás
    űzöttség, hajszoltság, kimerültség jó időbeosztás, helyes önszeretet, pihenés, lazítás
    vádaskodás, ítélkezés, vádlás megbocsátás, felebarát tisztelete, alázat, ítélet Istennek való átengedése
    vallási köntösbe bújtatott kényszerítések, vallásos démonok alázat, Istenre való ráhagyatkozás, megkülönböztetés, tisztánlátás
    helyes Istenismeret, megkülönböztetés
    veszekedés, civakodás békességszeretet, kibékülés
    vetélkedés, rivalizálás alázat, a másik tisztelete, önmagunk és a másik elfogadása
    világiasság vallásosság, hit, istenszeretet
    viszály (kodás), veszekedés, megosztottság megbocsátás, kiengesztelődés, békességszeretet, békességszerzés, egység
    vonakodás készség(esség), jóra való készség
    zaklató szellemek szabadulás
    zaklatottság kiegyensúlyozottság, derű, Istenre való ráhagyatkozás
    zűrzavar harmónia, kiegyensúlyozottság, tisztánlátás
    zsarnokság alázat, szabadság
    zsarolás megbocsátás, kiengesztelődés, felebaráti szeretet
    zsugoriság, fösvénység nagyvonalúság, önfeláldozás, adakozás

    http://engesztelok.hu/aktualis/1195-szentmise-es-kozbenjaras-csaladunk-emberi-kapcsolataink-gyogyulasaert

    Hatezer exorcizmus után már tart az ördög Lopez atyától.

    Hatezer exorcizmus után már tart az ördög Lopez atyától

    Hatezer exorcizmus után már tart az ördög Lopez atyától.

    Francisco Lopez Sedano, a 80 esztendős mexikói pap legalább hatezer ördögűzést hajtott végre negyvenéves szolgálata alatt. Úgy látja, a gonosz már tart tőle.

    Lopez Sedano az Hoy Los Ángeles lapnak elmondta, amikor az ördög a megszállottakon keresztül szól hozzá, ő így szokott válaszolni: „Én senki (sem) vagyok, de Krisztustól jöttem, aki a te Urad és Istened, és most azonnal távozz! Az Ő nevében parancsolom, hogy menj el! Kifelé!”

    Lopez atya a mexikóvárosi érsekség exorcistáinak emeritus nemzeti koordinátora, a Szentlélek Misszionáriusai rend tagja; jelenleg a mexikóvárosi Szent Kereszt-plébánián szolgál.

    Az idős ördögűző négy dolgot emelt ki, melyet hosszú szolgálata alatt megtanult.

    Először is – hangsúlyozta –, az ördög egy személy, nem pedig egy dolog. Jézus sokszor szembekerült az ördöggel, és beszélt hozzá. Amikor az ember beszél egy démonnal, nem egy dologgal beszél, hanem egy személlyel.

    A gonosz arra törekszik – folytatta Lopez atya –, „hogy elválasszon Istentől, hogy megijesszen, fenyegessen, hogy reszkessünk a félelemtől.” „Lustaságot, fáradtságot, álmosságot, bizalmatlanságot, kétségbeesést, gyűlöletet – csupa negatív dolgot hoz az életünkbe” – tette hozzá.

    A második tapasztalat, hogy az ördög azért „lép be” bizonyos emberekbe, mert megengedik neki. „Nem tud belénk költözni, ha nem nyitunk ajtót neki” – szögezte le Lopez atya. – „Ezért tiltja Isten a mágiát, a babonát, a boszorkányságot, a varázslást, a jóslást, a holtak és szellemek megidézését és az asztrológiát. Ez az a hét terület, ahol hazugságokkal és becsapással találkozunk.”

    „Az, hogy a csillagok befolyásolnák az életünket, a legnagyobb hazugság. Sok millió kilométerre vannak tőlünk! Fémekből és gázokból állnak – hogyan hathatnának ránk? Ugyanez van a mágiával, ami olyan hatalmat tulajdonít tárgyaknak, amellyel valójában nem rendelkeznek. Lópatkót hurcolni magunkkal, mert szerencsét hoz – ez hazugság.”

    A harmadik igazság, amit Lopez Sedano megtanult több évtizedes tevékenysége során, az az, hogy a megszállottak mindig egyéni viselkedéseket mutatnak. Találkozott olyan megszállottal, „aki üvöltött, volt, aki ugatott, volt, aki sikított, volt, aki vonaglott, volt, aki tekergett, mint egy kígyó a földön. Ezernyi megjelenési formája van.”

    Egyszer egy 18 év körüli fiú öt nagy padot tolt odébb, amelyek olyan nehezek voltak, hogy tíz ember kellett volna a mozgatásukhoz. „Rettenetes erő volt benne. Három ember kellett, hogy végre lehessen hajtani az exorcizmust. Ha benne van a gonosz, az mindent megmagyaráz. Igen, a falra is képesek felmászni. Vagy repülni.”

    A megszállottak néha „hangokat hallanak; előfordul, hogy azt érzik, gyűlöli vagy elutasítja őket Isten; korábban hittek, most pedig rátaposnak a Bibliájukra. Másoknak iszonyatosan fáj a hátuk, miközben az orvosok szerint teljesen egészségesek.”

    „A gonosz által okozott sérülésekkel a klinikai gyógyítás nem tud mit kezdeni – folytatta Lopez Sedano. – Van, akinek folyamatos hasmenése van, és semmi nem mulasztja el; van, akinek a szeme fáj, és a szemészek nem találnak semmit. Ezek olyan sérülések, amelyeket a tudomány nem érzékel.”

    Végül Lopez Sedano negyedik tapasztalatáról beszélt: a több évtizedes szolgálat megtanította rá, az ördögűzés isteni küldetés. Saját, negyven évvel ezelőtti kinevezése kapcsán elmondta: a szükség indokolta, miután oly sok súlyos és fájdalmas esetet látott.

    „Egy paptársam, aki exorcizmussal foglalkozott, rávezetett, hogy a gonosz elleni harc kötelesség. Azt mondta: az Úr parancsára kell elkezdened ezt a szolgálatot. A három parancs: hirdetni Isten szavát, gyógyítani a betegeket és kiűzni a gonosz lelkeket. Mindhárom érvényes parancs az Egyházban.”

    Forrás és fotó: Catholic News Agency/ Magyar Kurír

    Dr. Balogh Sándor: Imádkozzunk az Egyházért!

    A szerző Dr. Balogh Sándor, az Amerikai Egyesült Államokban élő nyugalmazott politológia professzor. A veszprémi szemináriumból 1952-ben, amikor a Nagyszemináriumot ill. a teológiát államilag feloszlatták a házi faliújságon közölt Mindszenty-megemlékezés miatt, több kispaptársával együtt bíróság elé, majd a kommunisták börtönébe került dr. Major Kálmán spirituálissal együtt. Honlapunkon sok írása olvasható, amelyek az igazi katolikus tanítást tükrözik. Akkor is igazat mondott, amikor ezért börtön járt (ld. A veszprémi szeminárium bezárása).

    Néhány barátom olvasta utolsó írásomat[1] és felvetették a kérdést, mit tehet az átlag és egyszerű hívő. Csak azt tudtam javasolni, hogy követni a hagyományos erkölcsi normákat, hit-elveket és hittételeket és imádkozni. Négy évvel ezelőtt javasoltam egy Rózsafüzér imádságot[2] az Egyházért, Szent Máté Evangéliuma alapján, ami soha nem volt időszerűbb és szükségesebb mint napjainkban. Elmélkedjünk rajta, és imádkozzuk ezt az Egyházért:

    Bevezető titkok[3]:

    1. Aki a szentségek által az egyház közösségébe felvesz minket. 
    2. Aki a szentségek által az egyház közösségében megerősít minket. 
    3. Aki a szentségek által az egyház közösségében üdvözít minket.


    Az öt tized:

    1. Aki az Egyházat alapította – „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat.” (Mt. 16,18) 
    2. Aki az Egyházat fenntartja – „A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett.” (Mt. 21,42) 
    3. Aki az Egyházat irányítja – „Én veletek vagyok a világ végéig” (Mt. 28,20) 
    4. Aki az Egyházat védelmezi – „az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta” (Mt. 16,18) 
    5. Aki az Egyházat megdicsőíti – a világ végén angyalai „hangos harsonaszóval” összegyűjtik a választottakat (Mt. 24,31)


    [1] Dr. Balogh Sándor: A kép kezd kiélesedni vagy változni?
    [2] Dr. Balogh Sándor: A katolikus Egyház és a zsidóság eszkatológiai szerepe – a mai idők jelei katolikus értelmezésben, 8. oldal
    [3] Bazsó-Dombi Attila javasolta a Bevezető titkokat

    Hála… és Bízd Újra Életed Krisztusra!!!

    Felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van. Így futok a cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyet Isten felülről adott Krisztus Jézusban.” (Fil 3,13-14)

    ADJON ISTEN MINDEN JÓT,SZERETETET, BÉKÉT, ÖRÖMET, EGÉSZSÉGET ÉS AZ ÖRÖK ÜDVÖSSÉGET!</div>
                                                    <div class=

    Az év utolsó estéjén oly sok mindenért szeretnék Uram neked hálát adni, ami kaptam tőled az egész év folyamán. Köszönöm, hogy nem engedted el kezem, mindig a jó úton vezettél. Köszönöm neked az egész teremtett világot, melyet mindannyiunk javára alkottál. Hálát adok, hogy a világ ezernyi jelében felismerlek téged.

    Hála neked Uram az emberekért, a szomorú arcú testvérekért, a jókedvűekért, és azokért is, aki nem tudják, hogy őket is szeretem, és talán nem is sejtik, hogy most ő értük is imádkozom.

    Hála neked Uram, mindenkiért! Hála egyszülött Fiadért, Jézus Krisztusért, aki elhozta, és a szívünkbe írta az örömöt, és a boldog nyugtalanságot, aki azt akarja, hogy megosszuk másokkal boldogságunkat, a szeretet közösségében.

    Hála neked Uram magyar hazánkért, és hála Anyaszentegyházunkért, melynek tagja lehetek! Segítsd meg hívő magyar népedet! Köszönök Istenem mindent, amit Tőled kaptam, hiszem, hogy ez a teljesség minden: az irgalom, a szeretete, és az élet. Köszönöm a bánatot és a gyötrődést is, mert ez még jobban hozzád kapcsol.

    Uram, köszönöm ünnepeimet, örömeimet. Köszönöm, hogy ma este is örülhetünk, énekelhetünk és táncolhatunk a te dicsőségedre. Uram köszönöm az egyszerű hétköznapokat. a szokásos jeleket, hangokat, melyek irányítják hétköznapjaimat, de amelyek végül is a te hangod, és hozzád vezetnek.

    Köszönöm Uram, hogy mindig válaszolsz és megvigasztalsz. Szeretnék hálát adni egész évi munkámért és küldetésemért, rám fordított figyelmedért és végtelen nagy türelmedért, azért, hogy vársz rám, és örökké szeretsz.

    Kérlek Uram, légy velem az újesztendő során is, fogd a kezem, vezess a jó úton, adj bátorságot az élet terheihez, adj vidám és nyílt szívet. Ámen.

    Mit tettél te, ó ember Krisztus megtestesülésével?

    Ember, mit tettél te Kisztus születésének legszentebb titkával, a szent karácsonnyal? Látod a kereskedők kapzsiságát, a vallásosság körüli giccset, az embereknek éppen ezekben a napokban történő elmerülését, lesüllyedését a világi dolgokba, az ajándékokba, takarításba, veszekedésbe, szórakozásba, bódultságba, sürgés-forgásba, élvezetekbe? Mit tettél te, ó ember, Krisztus megtestesülésével?”

    Urunk, kérünk Téged, Ne ítélj meg túl szigorúan minket! Tekints Máriára, akit nekünk is édesanyánkul adtál, és aki könyörög érettünk, szegény bűnösökért! Ezekben a napokban többé nem akarunk „gyerekesen” a külsőségekre ügyelni, hanem „gyermekien” a te jászladhoz járulni, mindent elfeledni, és csak Tenálad maradni. Ámen.

    http://engesztelok.hu/imak/imaszandekok/1172-mit-tettel-te-o-ember-krisztus-megtestesulesevel

    JÉZUS KRISZTUS SZENT VÁLLSEBÉNEK TISZTELETÉRE MONDOTT IMA

    Szent Bernát kérdésére, hogy melyik volt a legfájdalmasabb sebe, Krisztus mondta: „Volt egy sebhely a vállamon, három ujjnyi mély, három csontom is láthatóvá vált általa. Ezt a sebhelyet a kereszt hordozása okozta: ez volt az a sebhely, amely a legnagyobb fájdalmat okozta testemnek, és e sebhelyről az embereknek nincs is tudomásuk. Te azonban fedd fel e sebhelyet a keresztény hívek előtt, és tudd, hogy bármit kérnek is tőlem az emberek e sebhely erejéből, megkapják azt. És mindazoknak pedig, akik e sebhely dicsőségére és tiszteletére elimádkoznak három Miatyánkot, három Üdvözlégyet és három Dicsőséget, arra a napra eltörlöm minden bocsánatos bűnüket, halálos bűnüket megbocsájtom, ők maguk pedig nem halnak hirtelen halált, haláluk pillanatában pedig meglátogatja őket a Boldogságos Szűz, és minden kegyelmet és isteni irgalmat megkapnak majd.”
    .
    A vállsebet Krisztus elsősorban a megszentelt hivatásokért, a papok és szerzetesek lelkéért viselte.
    .
    A vállseb tiszteletére végzett imádságok végzését III. Jenő pápa (1145–53) hagyta jóvá, 3000 évi búcsút engedélyezve. Szentképekre s imádságos könyvekre szívesen rányomták ezeket az ijmákat. Bálint Sándor a vállseb tiszteletét Dél-német eredetű, barokk jámborságnak mondja.
    .
    A csíksomlyói Salvator-kápolna mögött áll a Szenvedő Jézus kis kápolnája, egy vállsebet viselő barokk Krisztus-szoborral.

    Imádság: „Jézus Krisztus, jóságos Urunk, Isten legszelídebb báránya! Én, szegény bűnös, tisztelem és imádom a te szent sebedet, amelyet a válladon szenvedtél el, amikor nehéz keresztedet a kálvária lejtőjén hordoztad, amelyen át láthatóvá vált három szent csontod, és amelytől kimondhatatlan kínokat szenvedtél. E szent sebed érdemei által könyörgök hozzád, hogy légy könyörületes hozzám, és bocsásd meg minden vétkemet, minden bocsánatos és halálos bűnömet, halálom óráján pedig te állj mellettem, és végy fel engem a te dicsőséges és boldog országodba! Ámen.”

    Uram sokszor megtapasztalt korlátaimat ismerve, a mai evangélium fényénél, kissé félve így imádkozok: Krisztus, élő Isten, Te nem a semmittevés, langyos vizében akarsz babusgatva fürdetni, hanem a vad hullámokat korbácsoló viharos tengerre, a nyílt vízre szántál, hogy tajtékot bátran szelve új földeket fedezzünk fel, határozottan útra kelve célba érjünk, hódítsunk!! Adj bátorságot is a talentumok mellé, belső erőt, elszántságot, hogy gyáván ne elássuk ajándékaidat, hanem életünk lehetőségeit megragadva, bölcs előrelátással, egészséges önbizalommal merjünk jó döntéseket hozni, és minden nehézség közepette társainkkal összefogva, állhatatos kitartással világunk sebeit ne csak gyógyítsuk, hanem a felismert feladatainkat bölcsen jó végre is vigyük!!

    Szeretettel, Csaba t.

    Tanácsok a lelki béke és boldogság elérésére…

    1.   Mindennek úgy kell lenni, ahogyan van.

    2.   Isten minden rosszból jót hoz ki. Az Istent szeretőknek minden a javukra válik.

    3.   Adjunk hálát Istennek jóért és rosszért egyaránt!

    4.   Mindig csak azért imádkozzunk, hogy legyen meg az Isten akarata! Ezt tanította az Úr Jézus a Miatyánkban. Isten nekünk sokkal többet és jobbat akar adni, mint amit mi el tudnánk képzelni. Egyedül Ő tudja, mi válik a lelkünk – testünk javára.

    5.    Ha mégis kérünk valamit, azt mindig helyezzük Isten rendelkezése alá! Úgy, ahogy Jézus imádkozott: „Atyám…! Ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd!”

    6.   A derűt soha ne engedjük ki a lelkünkből! vegyük észre mindig azt, aminek örülni kell, vagy lehet! Soha ne álljunk szóba a sátánnal!

    7.   Nekünk csak szeretni szabad. Mindenekelőtt Istent, a felebarátot pedig úgy, ahogy erre az Úr Jézus példát adott. Magunkat is szeretni kell olyannak, amilyenek vagyunk, mert Isten is így szeret minket.

    8.   A legtökéletesebb ima ez: kérni, hogy maradéktalanul beteljesítsük Isten ránk vonatkozó örök szent tervét. Ezt Kempis Tamás írta le a „Krisztus követése” c. könyvében.

     

    Mária Julianna

    Az Eucharisztikus Kongresszusra készülve

    „A néped nem tért hozzám egész szívvel”

    Ezeket a gondolatok egy atya küldte szerkesztőségünknek, aki azonban névtelenségben akar maradni, mert tudatában van annak, hogy ezek a gondolatok nem tőle származnak.

    „Az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus csodálatos szép élménye volt Magyarországnak, és külföldi vendégeinknek is. A befejező szentséges körmenet végén a Legméltóságosabb Oltáriszentséget a városligeti Jáki Kápolnába vitték. Ott a diakónus visszahelyezte a szentségházba. Egy jámbor idősebb hölgy 1962-ben mesélte el nekem, aki ott térdelt akkor a kis padban. ’Hirtelen arra eszméltem – mondta, hogy Jézus ott áll előttem teljes életnagyságban. Nagyon szomorú volt. Csodálkozva kérdeztem: Uram, ilyen gyönyörű ünneplést nyújtottunk Neked, és Te nem örülsz neki?’

    Az ünneplés nagyszerű volt – felelte Ő – de a néped nem tért Hozzám egész szívvel. Pedig, ha ezt megtette volna, megmentettem volna azoktól a szörnyű szenvedésektől, amelyek érni fogják.’ Ezzel a látomás eltűnt.” (Dr. Kovács L. P. Bánk OFM Magyarok Nagyasszonya Magyar Ferences Rendtartomány, 2000. 121, 122. old.)

    Ugyancsak a megtérést kérte Szent István népétől a Szűzanya Gobbi atyának 1981 augusztus 16-án adott üzenetében. Ennek utolsó bekezdésében olvashatjuk: „Meg kell újulni, én népem a hitben, reményben, bűnbánatban és engesztelő szeretetben Isten iránt, szentségi Jézusom és Szeplőtelen Szívem tiszteletében, hogy a megújító Szentlélek alkalmas eszközeként betölthesd nagy szent boldogító hivatásodat a Teremtő Örök Atya dicsőségére a megváltás örök művének kiteljesedésére a szerencsétlen önmagát pusztító emberiség megmentésére és üdvözítésére.”

    Az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszusnak csodálatosan szép mottója volt: Az Oltáriszentség a szeretet köteléke. Az emblémája szintén egyértelmű volt: a Lánchíd. Azt fejezte ki, hogy az Oltáriszentség áthidal minden szakadékot, amit az emberi szívek és népek között a bűn és a gonosz lélek okozott. Magyar népünk, sajnos, nem követte az utána következő drámai évtizedekben ezt a tanítást.

    Karol Woytila főszereplője volt a lengyel és német püspöki kar közti kiegesztelődésnek. II. Szent János Pál pápa az ellene elkövetett merénylet után mondta: szívből megbocsátok annak a testvérnek, aki megsebesített.

    Az Oltáriszentségben lévő Jézus, aki a Golgotán megbocsátott gyilkosainak és imádkozott értük, adott neki is erőt és akar adni mindannyiunknak, hogy kövessük őt. (Bizony oroszul sokan azért nem tanultunk meg, mert nem tudtunk felül emelkedni a sérelmeken.)

    2003-ban, amikor Erdő Péter bíboros, miután egyházmegyéjét felajánlotta a Szűzanya Szeplőtelen, Szívének, meglátogatta a kíséretében lévő papokkal a Coimbrában való Lucia nővért. Amikor megkérdezték, mit üzen a papoknak, azt válaszolta, hogy legyenek szentek.

    Az életszentségben döntő szerepe van a kiengesztelődés szentségének. Szent Pio atya ezzel kapcsolatban a következőket mondta. „Ha a gyóntató atyák úgy gyóntatnának, ahogyan kellene, akkor híveik is olyanok lennének, amilyennek a hívő embernek lennie kell.”

    Egy alkalommal egy paptársa megkérdezte Pio atyát, hogy mi a teendő a visszaeső bűnösökkel. Ő azt válaszolta: „Te nem teheted meg azt, amit én. Ám a bűnösnek, aki egy szokásos többször előforduló bűnnel tér vissza gyóntatószékedbe, megadhatod a feloldozást először… megadhatod még a második alkalommal is… ám amikor harmadszor kér ugyanarra a bűnre feloldozást, ha megadod azt, azzal meggyalázod a szentséget, amiért a Krisztus a vérével fizetett, és elárulod testvéredet.”

    Pio atya számára nem létezett a bűnnel szembeni megalkuvás lehetősége. Napjaink emberének erkölcsi életében mély seb tátong, és ez nem más, mint a bűnnel szembeni kompromisszumra való hajlam. A mai egyház az üres templomoktól való félelmében nem követeli meg híveitől Krisztus törvényeinek hagyományos szigorú betartását. Pio atya nem engedett meg semmiféle kompromisszumot a bűnnel, vagy a bűnhöz való ragszkodással, bűnös szokásokkal szemben.

    Az atya hajthatatlan volt, gyóntatószékében nem volt helye a vitának. A bűnös viselkedésre, cselekedetre nem fogadott el semmiféle enyhítő körülményt: a hazugság, a neheztelés, a harag, a keresztény kötelességek elmulasztása olyan ellenfelet kapott Pio atyában, aki arra indította az emberi lelket, hogy szálljon magába, és javítsa ki hibáit.

    Egy emigráns paptól hallottam a 80-as években Ausztriában, aki fiatal korába Pio atyánál akart gyónni, de nem kapott feloldozást. Az atya őszintén elmondta, hogy egy bűnét rendszeresen gyónta. „De, úgymond nem voltam rá felkészülve, hogy el is hagyjam.”

    Egy alkalommal egy fiatalasszony rákérdezésemre elmondta, hogy fogamzásgátló tablettát használ. Boldog VI. Pál pápa a Humanum Vitae-ben leírt tanítását képviselve mondtam neki, hogy ezt ne tegye. A következő gyónásnál elmondta, hogy nem tudta abbahagyni a tabletta szedését. Ismét kértem, hogy hagyja abba. Meg is magyaráztam, hogy ez a Teremtő Isten nővel kapcsolatos tervével való szembenállás, ami árt a nő testének és lelkének is. Amikor harmadszor is kidrült, hogy nem hagyta abba, akkor azt mondtam, csak akkor adhatok feloldozást, ha elhatározza, hogy ezt abbahagyja. Ezután megszületett a harmadik gyermek a család és a rokonság nagy örömére.

    „Pio atya soha nem elégedett meg azzal, hogy levagdossa egy viselkedés vadhajtásait. A bűn gyökeréhez, az emberi lélek mélyére akart eljutni, és valódi megtérést követelt. A bensőnkből fakadó rossz számára nem létezett hely a Pio atya lelkivezetése alatt álló emberek életében, ki kellett azt irtani mindenkinek minden élethelyzetben, életkorban, és minden körülmények között. Ha bűnös vitatkozni próbált, vagy válaszolni akart az atya dorgálására, gyakran hallhatta a felszólítást: ’vagy te mész el, vagy én!” (az idézetek a Pio atya világa c. könyvből valók. Etalon kiadó, 2011 173-175. old.)

    Szent Pio atyának földi életében egymillió lelki gyermeke volt. Most a mennyországból korlátlanul tudja ezt a hivatását gyakorolni. Ami hatalmas kegyelem, és különösen papoknak ajánlatos élni ezzel a kegyelemmel. Megkérhetjük, ’Szent Pio atya, légy az én lelkiatyám, fogadj el lelki gyermekednek!’

    Ausztriában Oberpullendorfban redemptorista lengyel atyáktól hallottam kb. tíz éve, hogy az osztrák papok kigúnyolják őket, hogy szembe szállnak azzal a szomorú gyakorlattal, hogy az emberek úgy áldoznak hogy nem gyónnak.

    A Szűzanya Gobbi atya által adott üzeneteiben – amiket Ratzinger Bíboros, mint a Hittani Kongregáció prefektusa átvizsgált, és nem tiltakozott ellene – kitér erre a szomorú tényre is. A bűn annak az öröklött rendetlenségnek a következménye, amely sajnos megakadályozta, hogy ti is, úgy ahogy én, szeplőtelenül fogatassatok, és szülessetek. Mindnyájan ennek a nehéz és fájdalmas örökségnek a súlya alatt születtetek. A keresztelés pillanatában megszabadultatok tőle, de következményei megmaradtak. Oly törékennyé tesz benneteket, még könnyen elcsábít, és nem ritka, hogy a bűn áldozatául estek az életben. Az első tennivaló, a bűnt mint rosszat felismerni, és azonnal megbánni a szeretetnek tiszta és természetfeletti erejével. Sok gyermekem a bűnt, mint rosszat már nem ismeri fel, hanem gyakran úgy tekinti, mint valami jót, és hagyja, hogy átjárja szívét, lelkét és egész életét. Már nem képesek többé a bánatra, és megszokásból ennek a súlyos betegségnek a fertőzöttségében élnek.

    Használjátok újra azt az orvosságot, amelyet Jézus irgalmassága készített számotokra: a kiengesztelődés szentségét! Ebben az időben szükségesebb, mint valaha, hogy gyakran gyónjatok. Ma a gyónás kezd eltűnni sok gyermekem életéből és szokásából. Ez annak a válságnak a jele, amelyet most az Egyház átél.

    Általatok is szeretném visszaállítani, szeretteim, régi fényébe a kiengesztelődés szentségét az Egyházban. Azt kívánom, hogy minden gyermekem siessen a kegyelemnek és az isteni irgalomnak ehhez a forrásához. És titeket is felszólítalak, szeretteim, a gyakori gyónásra – lehetőleg minden héten. Kérlek, menjetek a gyóntatószékekbe és álljatok mindenkinek a rendelkezésére, akiknek, szükségük van erre a szentségre. Neveljetek minden hívőt ennek a szentségnek a fontosságára, mindenekelőtt abban az esetben, ha halálos bűn állapotában lennének.” (A nélkülözhetetlen gyógyszer, 1983. december 8.)

    Bosco Szent János és Szent Pio atya is állította, hogy a nyolcadik napon a gyónás után már nem tudnak megmaradni a megszentelő kegyelem állapotában. A bocsánatos bűnöket is azért érdemes meggyónni, mert az esti lelkiismeretvizsgálatban való bűnbánat, és a szentmise eljén lévő közgyónás ezt a kegyelmet nem adja meg. Ezen az úton járt Szent II. János Pál pápa is, aki hetente gyónt nagy ünnepek előtt és azon túl is.

    Egy alkalommal krakkói bíboros korában haragosan bánt egyik papjával. A pap távozása után leszólt a portára, hogy küldjék vissza az atyát, akinél szentgyónást végzett.

    Szent II. János Pál pápának egyik csodálatos lelki hagyatéka a Világosság Rózsafüzér, amely Jézus Istenségét hangsúlyozza. Nem véletlenül panaszkodott XVI. Benedek pápa megválasztása után, hogy egy új arianizmussal állunk szemben, amely tagadja Jézus istenségét. És ez annál veszélyesebb, mert nem nyíltan hirdetik, hanem a gyakorlatban nem adják meg az Oltáriszentségben jelen lévő Jézusnak az imádás külső jelét.

    A Világosság rózsafüzérének a harmadik titkát a szentatya a következőképpen határozta meg. Jézus meghirdeti az Isten országát és bűnbánatra szólít fel. Sajnos magyar nyelvterületen és másütt is elhagyták a megtérésre való felhívást, és ezáltal az evangéliumot hamisították meg. Jézus ugyanis azt mondta, hogy: Térjetek meg, mert elközelgett Isten országa. Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. (Mt 18,3)

    A földi életünk egy állandó közeledést kell, hogy jelentsen a Jézushoz, a világ világosságához, aki szomjazza a viszont szeretetünket, és halálunkkor magához akar ölelni a mennyei dicsőségbe . Minél közelebb van valaki a fényhez, annál inkább látja a legkisebb hiányosságot is a ruháján vagy a testén. Halhatatlan lelkünkkel is hasonló a helyzet. Szent II. János Pál pápa egész élete a Szűzanya Szeplőtelen Szívében egy állandó közeledés volt Jézushoz.

    Nagyon fontos, hogy a Szentlélek irányításával megtaláljuk a megfelelő szentírási mottót és emblémát amely kifejezi a magyar egyház és a világegyház szükségletetit és várakozását, de amit az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus is bizonyította, a jó mottó és embléma nem elég, mert Jézus Mária Országának az egész szívvel való megtérését várja.


    http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/1144-az-eucharisztikus-kongresszusra-keszulve